Újra "itthon"

A FEBS konferencia véget ért. Laci értem jött Alpbachba, felkarolt és hazamentünk.
Pénteken "Adrizás" volt a részemről, Laci meg "fórumtalálkozott". Aztán voltunk Visontán, Tarjánban, Miskolcon, Nyíregyen, Debrecenben... hamar elszaladt az a hét is. Feltöltődtünk szülőkkel, tesókkal és gyerekeikkel. Megtekintettük a legapróbbat is, Ritát. Fotókat igyekszem tölteni az eseményekről.
Egy szombat esti baráti találka után vasárnap hajnalban indultunk Trentoba. A Burger King kitolt velünk, ugyanis zárva volt. Így máshol kellett ebédelnünk.
Aztán ez a hét is folyamatosan telik... munka, előadásra készülés. Aztán előadás előadása... ma megvolt, csak a mosoly hiányzott mindenki szerint az arcomról. Oké, bevallom, nem repestem annyira, hogy ebben a témában rohamszerűen, tömören, részletek nélkül kell átrobognom a diáimon és kicsit céltalanul álltam a reflektorban, kamera előtt, mikrofonnal behálózva... azért annak örültem, hogy nem izgultam, bár a hangom el-elcsuklott és én saját magamat rettenetesen idegesnek hallottam... furcsa. Nem értem, miért van ez. Miért torzul el a hangom anélkül, hogy bármi féle remegés lenne a testemben. Evvan.
Aztán kaptam a jó hírt, hogy elfogadták életem második cikkét, amit megintcsak Chris és Attila kezei alatt dolgoztunk ki. :) Öröm és boldogság, ma egy fagyit már el is nyaltam a hír tiszteletére :)
Amúgy itt jó az idő, szoknyát hordok és szeretem. Az olasz férfi kollegáim is örülnek eme ténynek, udvarolni is akad idejük. Hát ilyenek ezek az olasz pasik. Csak mosolygok rajtuk :)
A pizzát is lehet már az utcán enni a napsütésben. Itt mégegyszer elmondom, nem esik a hó (nem úgy, mint otthon)!
Na akkor most nekiülök a fényképeknek, töltögetem őket szépen, mindenki hadd gyönyörködjön bennünk és másokban :) Aztán már a puzzle is majdnem teljes, ideje lenne már befejeznem New York látképét. Meg aztán olaszból se ártana felzárkóznom. Kollegáim szerint csak romlottam a távollétemben és mostmár csakis olaszul nyaggatnak, próbálják kicsikarni belőlem a szót. Több-kevesebb sikerrel.
A fagyis bácsi most is bezárja a boltot minden nap ebédszünetben, amikor a sok munkás jön a közeli étterembe enni, meg mi is legyűrnénk egy krémes olasz fagyit a déli fogások után, dehát ilyen az, amikor üzleti érzék nélkül nyit egy morcos bácsi fagyisbódét egy térre.
Lacikám dolgozik keményen, csakúgy futnak ide-oda a számítások a gépeken, alakulnak az új gyárak, hétfőn Milanoban is volt megbeszélésen.
Szóval jól vagyunk, rendben vagyunk, tavasz van. Puszi mindenkinek!