Dicomano, Firenze, Pisa

A hétvégén meglátogattuk otthoni barátaink egy részét. Pontosabban a Szervetlen Tanszék "jött" Firenzébe konferenciára.
Ők egy toszkánai birtokon szálltak meg egy kis házikóban, ahova nekünk is szorítottak helyet. Nagyon szépen köszönjük! A csapat Nyulászi Tanár Úrból, valaki másik profból, Sziebert Dinoból, Terleczky Petiből, Oldiból, egy német vendégsrácból (magyarul csak Rumcájsznak hívtuk, mert tényleg olyan volt) és Zoliből, valamint Lacából állt.
Pénteken délután értünk oda Dicomanoba. Lecuccolás után megnéztük a falucskában nevezetes Sergio éttermét. Nekem ízlett.
Aztán másnap várost néztünk: Laci, Terle, Zoli, Laca és én. Firenze. :) Reneszánsz bölcső, kultúra, stb... A Dóm csodálatosan szép! Hatalmas. És ugyebár egy építészeti csoda is. De méltán híres és valóban bámulatos. Az időnk felhős volt, de legalább nem esett. Városnézéshez ideális, fotózáshoz kevésbé. Vonattal mentünk be, először Dóm, majd végig az utcácskákon eljutottunk egy szimpatikusnak vélt kávézóba. Befáradtunk. Az árak tűrhetőek voltak. A néni kedvesen megkérdezte, hogy bárnál fogyasztunk, vagy leülünk. Olyan kedvesen invitált. Hát sokan voltunk, leültünk. Kicsi volt a hely, szokványos kávézó sarokülőkével... semmi extra. Kikértem egy péksütit és egy cappuccinot. Laci szintúgy. Többiek variáltak. Aztán fizetés a bárpultnál a megszokott módon. Mi már Lacival öreg motorosoknak gondoltuk magunkat, semmiféle különleges történés és felirat nem zavart minket. Majd jött a hidegzuhany. Számla. Több, mint dupla akkora árakkal... én értetlenül (olaszul) kérdőre vontam, hogy nem igazán világos, a szépen kitett (egyedüli) árak helyett miért más szerepel a számlán. És a nő higgadt tekintettel közölte: " Hát leültünk"... Döbbenten álltam. Reklamálni se jutott eszembe, a sokktól nem tértem magamhoz. Hogy egy 1.10 eurosnak írt cappuccino ára egy pár perces (megjegyzem kényelmetlen) ülés miatt 3.60 eurora változott. És a 0.90-es icipici croissant is 1.50 euro hirtelen... őrület. És irtó nagy pofátlanság. Csak annyit tudtam reagálni a "Hát leültünk" mondatára, hogy "de 3-szorosára???"... Ez aztán a turistalehúzás. Undorító. Nagyon felhúztam magam. Utólag visszagondolva egyetlen egy dolog utalhatott erre a szabályra, hogy az asztalokra kicsi cetlivel ki volt téve, hogy várjam a pincért... dehát ez számunkra annyit jelent, hogy Trentoban is mindig zavarban vagyunk, hogy hogyan rendelünk, ki hozza ki, vagy várjuk meg a pultnál... gondoltuk, hogy csak jelzés, hogy ne tétovázzunk a pultnál, foglaljunk helyet. Én naív még arra is gondoltam, hogy azért írták ki ezt, hogy finoman célozzanak, hogy a hölgy kiszolgál, ezért borravaló jár, vagy esetleg ha olyan, hozzátesz egy fél-egy euro fejpénzt... de álmomban sem gondoltam volna, hogy semmiféle figyelmeztetés nélkül, feltüntetett árkülönbségek hiányában így megszívjuk. Utána majdnem visszafordultam a panaszkönyvért. Szerintem ez pl teljesen szabálytalan.
Na de a lényeg, hogy aztán odaértünk a "Piazza Vecchio"ra és láttuk a "Palazzo Vecchio"t, az Uffici képtárat, szobrokat, tömeget... sajnos a pucér Dávid szobor látványa lemaradt. Kígyózott a sor a képtárba. Majd elsétáltunk a "Piazza della Signoria"n át a "Ponte Vecchio"hoz. Át rajta, "Palazzo Pitti" kívülről, majd egy turistáktól mentes övezetben egy erődre sétáltunk fel, majd onnan át egy másik dombra, ahonnan belátható volt egész Firenze (itt már turisták is akadtak). Gyönyörű volt.
Érdekesség: japán esküvők tömkelegét tartották ezen a dombon. Fényképezkedés, "díszes" család, limuzin,... állítólag Japánban az a menő, ha valakinek európai esküvője van. Mekkora marhaság ez a számunkra. De sebaj. Így megcsodálhattuk a fehér ruhakölteményhez felvett lakkos sötétszürke dorkót a menyasszony lábán... hm... érdekes volt az összhatás.
Aztán még pihentünk egyet egy téren, irány a vonat.
Vacsira tésztát főztünk, beszélgettünk, klassz volt. Az eső azonban már aznap este (szombaton) elérte Olaszországot.
Ma reggel pedig zuhogó esőben vágtunk neki Pisanak. Na nehogymár ne "ugorjunk" el megnézni a ferde tornyot, hamár egyszer Toscanaban járunk ;)
Az idő azonban csak romlott. Odaértünk, jegyet váltottunk a toronyba. Megmásztuk, félelmetes volt. Tényleg nagyon ferde. A márványlépcsők a sok turista lábai alatt kikoptak középen. Amúgy renoválják, már dőlni se dől... de ferde, az tuti. Egészen a legtetejére kimehettünk, a magasban, kiskerítést markolva, szakadó esőben néztünk le a városra. Szép.
Aztán még fotók, Katedrális, Csodák terén bőrpénztárca vásárlás. És inkább jöttünk haza. Tervben lett volna még egy kis Pisa városnézés, San Gimignano tornyainak látványa és esetleg Siena tornyának felkutatása (Olaszország legmagasabb tornya állítólag az "Il Campo")... de ezek kimaradtak. Az eső egyre sűrűbben szakadt, az autópályán orrunkig se láttunk.
Hazaértünk, Laci dolgozik, én blogot írok, majd alszom. Rámfér :)