2008. december 11., csütörtök
2008. december 10., szerda
2008. december 8., hétfő
Hétfő szünnap
Ma van december 8. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Magyarul hivatalos olasz szünet. Aminek mi örültünk ma :)
Délelőtt dolgoztunk, itthon sürögtünk-forogtunk, majd délután bementünk a városba vásározni. Előre eltervezett program volt ez. Karácsonyi vásár mindig van és híres Trentoban.
Szétnéztünk a tömegben, ittunk forralt bort, aztán beültünk a kedvenc helyünkre (Trieste nevű kávézó egy bűbájosan mosolygó nénivel és nagyon finom italokkal). Laci ivott egy moccaccinot (ami kávét jelent tejjel, kakaóval és csokival, de ez egészen más, mint a cappuccino, mielőtt vki rákérdez), én meg forró csokit tejszínhabbal, ami itt rettenetesen tömény, szinte egy az egyben olvasztott csokit jelent hatalmas bögrében. Isteni. Aztán még egy kebabot is megkívántunk és ettünk a kedvenc kebabosunknál, méghozzá piadinásat (lapított olasz kenyér-tésztában). És jól eltelt az este. Már csak egy hét és indulhatunk valószínűleg haza. De nem kiabálom el. Nagyon várom már.
Délelőtt dolgoztunk, itthon sürögtünk-forogtunk, majd délután bementünk a városba vásározni. Előre eltervezett program volt ez. Karácsonyi vásár mindig van és híres Trentoban.
Szétnéztünk a tömegben, ittunk forralt bort, aztán beültünk a kedvenc helyünkre (Trieste nevű kávézó egy bűbájosan mosolygó nénivel és nagyon finom italokkal). Laci ivott egy moccaccinot (ami kávét jelent tejjel, kakaóval és csokival, de ez egészen más, mint a cappuccino, mielőtt vki rákérdez), én meg forró csokit tejszínhabbal, ami itt rettenetesen tömény, szinte egy az egyben olvasztott csokit jelent hatalmas bögrében. Isteni. Aztán még egy kebabot is megkívántunk és ettünk a kedvenc kebabosunknál, méghozzá piadinásat (lapított olasz kenyér-tésztában). És jól eltelt az este. Már csak egy hét és indulhatunk valószínűleg haza. De nem kiabálom el. Nagyon várom már.
2008. december 7., vasárnap
Pihenő
Ma reggel igyekeztünk korán kelni. Sok a dolgunk.
A délelőttöt szerettük volna Trento hegyén, a Monte Bondonen tölteni. Összepakoltunk, lefőztük a teát, betettük a mandarinokat és banánokat, felcsaptuk a ciaspolet (hótalpakat) és irány a hegy. Hó volt bőven. Sokan síeltek. Mi is néztük, mennyire klassz is siklani a hóban! Annyira vonzó, ahogy mások sután bakkancsban sétálgatnak az út szélén, isszák a brulét és aztán síelnek nagyokat. Mi úgy döntöttünk, ma csak egy rövid sétát teszünk hótalppal. Viotéból indultunk a hómezőn. Sokan sífutottak a sífutó pályán. Csak lestem. Olyan hangulatos a kis hidakon átvezető pályán futni. Nagyon szeretném kipróbálni. Januárban biztosan megteszem. Bérlés, esetleg oktató és jöhet a világ állítólag legegészségesebb sportja. Mindent átmozgat, kifáraszt, nem terhel. Csak futni a sílécen a havas dombokon. Miközben néztük őket, az is szóba került, hogy a túrasít kellene még kipróbálni. Amikor vért izzadva megmászunk egy hegyet síléccel a talpunkon, hátizsákkal a hátunkon, majd az egész napos "szenvedést" egy könnyű lesíeléssel koronázzuk meg (az lenne az igfazi megérdemelt síelés). A baj csak annyi, hogy nagyon drága. De ha lehet bérelni, egyszer biztosan kipróbáljuk. Óriási divat az itt. Furcsa dolog hallani a kollegákat, akik ide születtek, hogy a világ legtermészetesebb elfoglaltsága, ha síelnek, ha túrasíznek, stb.
Aztán ciaspolát felcsatolva nekivágtunk, aminek kellett. Sütött a Nap, szikrázott a hómező. Én csak mosolyogtam a boldogságtól, olyan leírhatatlanul gyönyörű a vidék télen. Úgy szeretem a telet. A legjobb évszak, komolyan. Szemetkápráztató hómező, sportolás minden mennyiségben. Néha kihalt és békés, nyugodt, máskor meg élettel teli pezsgés folyik a pályákon. Könnyen meg lehet szokni. A hegyen azt érezzük, hogy a tüdőnk tisztul, a fejünk szintén kipiheni a munka fáradalmait. Csodálatos.
Sokszor elcsodálkozunk és talán irigykedünk is, amikor meglátunk egy "öreget", ráncos arccal, kitaposott bakival, teljes életerővel menni. Hegyen, hóban, bárhol. Merthogy irigylésreméltó a kitartás, ami az évek során sem kopott el. Nem hallani azt, mennyi mindene fáj, mennyire izzad az emelkedőn. Nem panaszkodik. Kikapcsolódik. Élvezi. Egészséges és látszólag boldog. Én meg tudom érteni, mitől. Én is valószínűleg ezt az örömet éreztem, miközben meneteltünk a nyeregben, nyakamban a fényképező, lábamon a hótalp, hátizsákban az élelem és a meleg tea :D
Természetesen fotók is készültek, picasán teszem közzé
Íme, mindenki élvezze :)
CIASPOLE
ui: volt egy kis hócsata is a porhóban :D És láttunk hazafele hisztizó kicsi gyerekeket, akik nem akarták abbahagyni a szánkózást :) Micsoda idill :P
A délelőttöt szerettük volna Trento hegyén, a Monte Bondonen tölteni. Összepakoltunk, lefőztük a teát, betettük a mandarinokat és banánokat, felcsaptuk a ciaspolet (hótalpakat) és irány a hegy. Hó volt bőven. Sokan síeltek. Mi is néztük, mennyire klassz is siklani a hóban! Annyira vonzó, ahogy mások sután bakkancsban sétálgatnak az út szélén, isszák a brulét és aztán síelnek nagyokat. Mi úgy döntöttünk, ma csak egy rövid sétát teszünk hótalppal. Viotéból indultunk a hómezőn. Sokan sífutottak a sífutó pályán. Csak lestem. Olyan hangulatos a kis hidakon átvezető pályán futni. Nagyon szeretném kipróbálni. Januárban biztosan megteszem. Bérlés, esetleg oktató és jöhet a világ állítólag legegészségesebb sportja. Mindent átmozgat, kifáraszt, nem terhel. Csak futni a sílécen a havas dombokon. Miközben néztük őket, az is szóba került, hogy a túrasít kellene még kipróbálni. Amikor vért izzadva megmászunk egy hegyet síléccel a talpunkon, hátizsákkal a hátunkon, majd az egész napos "szenvedést" egy könnyű lesíeléssel koronázzuk meg (az lenne az igfazi megérdemelt síelés). A baj csak annyi, hogy nagyon drága. De ha lehet bérelni, egyszer biztosan kipróbáljuk. Óriási divat az itt. Furcsa dolog hallani a kollegákat, akik ide születtek, hogy a világ legtermészetesebb elfoglaltsága, ha síelnek, ha túrasíznek, stb.
Aztán ciaspolát felcsatolva nekivágtunk, aminek kellett. Sütött a Nap, szikrázott a hómező. Én csak mosolyogtam a boldogságtól, olyan leírhatatlanul gyönyörű a vidék télen. Úgy szeretem a telet. A legjobb évszak, komolyan. Szemetkápráztató hómező, sportolás minden mennyiségben. Néha kihalt és békés, nyugodt, máskor meg élettel teli pezsgés folyik a pályákon. Könnyen meg lehet szokni. A hegyen azt érezzük, hogy a tüdőnk tisztul, a fejünk szintén kipiheni a munka fáradalmait. Csodálatos.
Sokszor elcsodálkozunk és talán irigykedünk is, amikor meglátunk egy "öreget", ráncos arccal, kitaposott bakival, teljes életerővel menni. Hegyen, hóban, bárhol. Merthogy irigylésreméltó a kitartás, ami az évek során sem kopott el. Nem hallani azt, mennyi mindene fáj, mennyire izzad az emelkedőn. Nem panaszkodik. Kikapcsolódik. Élvezi. Egészséges és látszólag boldog. Én meg tudom érteni, mitől. Én is valószínűleg ezt az örömet éreztem, miközben meneteltünk a nyeregben, nyakamban a fényképező, lábamon a hótalp, hátizsákban az élelem és a meleg tea :D
Természetesen fotók is készültek, picasán teszem közzé
Íme, mindenki élvezze :)
CIASPOLE
ui: volt egy kis hócsata is a porhóban :D És láttunk hazafele hisztizó kicsi gyerekeket, akik nem akarták abbahagyni a szánkózást :) Micsoda idill :P
2008. december 6., szombat
Még több hó
A héten újra esett a hó. A városban kupacok torlódnak. A hegyeknek még a napsütötte szikláit is vastag fehér réteg fedi. Mi továbbra is dolgozunk, megy a mókuskerék, igyekszünk minél hamarabb hazamenni. Ha sikerülne a kitűzött dolgaimat megvalósítani, akkor talán már a jövő hét végén bepattannánk az autóba. Már nagyon vágyunk haza karácsonyozni.
Most egyébként azon megy a morfondírozás, hogy holnap mit csináljunk (az élet óriási problémái). Ciaspola, vagy sí :D
A Paganellán lehullott 2 méter "csapadék", a felvonók tegnap nyitottak, friss hó, nagyon csábító. Viszont a vastag hóréteg tetején történő sétálgatás az óriási hótalppal a lábunkon és közben a fényképezés is elég vonzó kikapcsolódás. Majd elválik holnapig. Addig még egy kis dolgozgatás, meg egy kis ma reggeli látvány a mindenki által jól ismert Monte Bondoneről :)
Most egyébként azon megy a morfondírozás, hogy holnap mit csináljunk (az élet óriási problémái). Ciaspola, vagy sí :D
A Paganellán lehullott 2 méter "csapadék", a felvonók tegnap nyitottak, friss hó, nagyon csábító. Viszont a vastag hóréteg tetején történő sétálgatás az óriási hótalppal a lábunkon és közben a fényképezés is elég vonzó kikapcsolódás. Majd elválik holnapig. Addig még egy kis dolgozgatás, meg egy kis ma reggeli látvány a mindenki által jól ismert Monte Bondoneről :)
2008. december 3., szerda
Szerda
Ma Laci tanszéke rendez karácsonyi vacsit egy rifugioban. Arra vagyunk hivatalosak. Valahol a Paganellán. Úgyhogy este senkise keressen minket.
Egyébként semmi érdekes nem történik velünk stuttgarti utunk óta. Rengeteget dolgozunk mindketten, gőzerővel készülünk arra, hogy megérdemeljünk egy igazi pihenős ünnepet. Reméljük, sikerül.
Az idő furcsa. Van hó, nem is nagyon akar elolvadni (a városra értem), pedig "meleg" van. Mindig fagypont felett. Néha még egy kis eső is hullik rá, de mit se számít. Szóval a városban meleg van, a hegyekben biztosan hideg. Ma a ködből előbukkantak a porcukros domborulatok. Csodálatosan szép. Minden egyes fa borítva van hóval, ami abszolut, egybefüggő fehér színt kölcsönöz a hegyeknek.
Hétvégén nem tudjuk, milyen időnk lesz. Ha jobb, kellene egyet kirándulni, mert az elmaradt alvás kötelező hosszú pótlása mellett egy kis testmozgás sem ártana az agyi kapacitásunknak.
Eléggé kicsavartak a mondataim, elnézést kérek mindenkitől. Biztosan megártott a kacifántos szakmai fogalmazás.
Azt hiszem, a téli szünet előtt még egy óriási rendrakás is vár az asztalomon, mert már nem látok ki a stócok közül és jó lenne egy rendezett, nyugodt szilveszterrel megpecsételni a következő évet. Nehogymár ilyen szétszórt legyen ez a 2009! :)
Egyébként semmi érdekes nem történik velünk stuttgarti utunk óta. Rengeteget dolgozunk mindketten, gőzerővel készülünk arra, hogy megérdemeljünk egy igazi pihenős ünnepet. Reméljük, sikerül.
Az idő furcsa. Van hó, nem is nagyon akar elolvadni (a városra értem), pedig "meleg" van. Mindig fagypont felett. Néha még egy kis eső is hullik rá, de mit se számít. Szóval a városban meleg van, a hegyekben biztosan hideg. Ma a ködből előbukkantak a porcukros domborulatok. Csodálatosan szép. Minden egyes fa borítva van hóval, ami abszolut, egybefüggő fehér színt kölcsönöz a hegyeknek.
Hétvégén nem tudjuk, milyen időnk lesz. Ha jobb, kellene egyet kirándulni, mert az elmaradt alvás kötelező hosszú pótlása mellett egy kis testmozgás sem ártana az agyi kapacitásunknak.
Eléggé kicsavartak a mondataim, elnézést kérek mindenkitől. Biztosan megártott a kacifántos szakmai fogalmazás.
Azt hiszem, a téli szünet előtt még egy óriási rendrakás is vár az asztalomon, mert már nem látok ki a stócok közül és jó lenne egy rendezett, nyugodt szilveszterrel megpecsételni a következő évet. Nehogymár ilyen szétszórt legyen ez a 2009! :)
2008. december 1., hétfő
Németország, Franciaország
A hétvégén Zolinál jártunk. Stuttgartban :) Ami innen kb 5-6 órás utat jelent.
Pénteken egész nap szakadt a hó Trentoban. Jó kilátásoknak néztünk elébe. Ebéd után bepattantunk a kocsiba és az autópályán néha sikerült elérnünk a 70 km/órás sebességet (bár az átlagunk kb 40-60 volt). A Brenner hágó tetejéig végig esett a hó. Majd átérve Ausztriába, mint amit elvágtak. A hágó megfogta a csapadékot és a hideget. Teljesen más táj tárult elénk. Kicsi hó, de kristálytiszta, kék ég.
Estére megérkeztünk szerencsésen Stuttgartba. Zoli nagyon finom vacsival várt. Igazi jó német étkekkel. Oh de tudnak itt hiányozni a jó fűszeres-zsíros dolgok.
Szombaton megnéztük Németország legnagyobb vízesését (Tribergben). Az út a Fekete-erdőn át vezetett, gyönyörű. Aztán tovább haladtunk egészen Strasbourgig. Ott is körbejártunk mindent.
Vasárnap pedig Esslingenben jártunk. Ez volt Advent első vasárnapja. Megnyitották a karácsonyi vásárt. Igazi középkori játékokkal, helyi hússütéssel, síppal, dobbal, jelmezes emberekkel. Nagyon hangulatos volt.
Aztán siettünk haza. Meg szerettük volna nézni a neuschwansteini kastélyt (Füssen mellett, a Disney-s kastély!), de sajnos túl későn értünk oda. Már sötétedett. Van mellette egy másik vár is: Hohenschwangau. Fotózgattam és jöttünk haza.
Fotókat picasara töltöttem (megtévesztésként Stuttgart a címe, pedig a várost pont nem néztük meg):
Stuttgart
Pénteken egész nap szakadt a hó Trentoban. Jó kilátásoknak néztünk elébe. Ebéd után bepattantunk a kocsiba és az autópályán néha sikerült elérnünk a 70 km/órás sebességet (bár az átlagunk kb 40-60 volt). A Brenner hágó tetejéig végig esett a hó. Majd átérve Ausztriába, mint amit elvágtak. A hágó megfogta a csapadékot és a hideget. Teljesen más táj tárult elénk. Kicsi hó, de kristálytiszta, kék ég.
Estére megérkeztünk szerencsésen Stuttgartba. Zoli nagyon finom vacsival várt. Igazi jó német étkekkel. Oh de tudnak itt hiányozni a jó fűszeres-zsíros dolgok.
Szombaton megnéztük Németország legnagyobb vízesését (Tribergben). Az út a Fekete-erdőn át vezetett, gyönyörű. Aztán tovább haladtunk egészen Strasbourgig. Ott is körbejártunk mindent.
Vasárnap pedig Esslingenben jártunk. Ez volt Advent első vasárnapja. Megnyitották a karácsonyi vásárt. Igazi középkori játékokkal, helyi hússütéssel, síppal, dobbal, jelmezes emberekkel. Nagyon hangulatos volt.
Aztán siettünk haza. Meg szerettük volna nézni a neuschwansteini kastélyt (Füssen mellett, a Disney-s kastély!), de sajnos túl későn értünk oda. Már sötétedett. Van mellette egy másik vár is: Hohenschwangau. Fotózgattam és jöttünk haza.
Fotókat picasara töltöttem (megtévesztésként Stuttgart a címe, pedig a várost pont nem néztük meg):
Stuttgart
2008. november 24., hétfő
La neve, ahogy az olasz mondaná
Ma reggel erre keltünk. Minket is elért a hó. Nem tudom, meddig tart, mert hidegnek nincs olyan hideg. Sajnos szerintem el fog olvadni. De egyenlőre beértem dolgozni és még mindig szakad. Szép.
Patrícia első hava. Nagyon boldog. Már kora reggel megláttuk és szinte ugrált örömében. És persze fotózott :)
Ausztriában, remélem, már javul a helyzet a héten. Ugyanis Stuttgartba megyünk Lacival. Zolit látogatni, meg Strasbourgot és Disney kastélyt nézni.
Patrícia első hava. Nagyon boldog. Már kora reggel megláttuk és szinte ugrált örömében. És persze fotózott :)
Ausztriában, remélem, már javul a helyzet a héten. Ugyanis Stuttgartba megyünk Lacival. Zolit látogatni, meg Strasbourgot és Disney kastélyt nézni.2008. november 23., vasárnap
Ferrata Colodri
Ma gyönyörű időre keltünk. Eredetileg én úgy terveztem, hogy most a hétvégén dolgozom. De végül csak nem bírtam és délután elmentünk a Garda-tó "mellé" (Arcoba) via ferratazni. Rövid volt nagyon. Útközben sokakkal találkoztunk, elég kedveltnek tűnik ez az útvonal. Rengetegen sziklát másztak a környező falakon. Mivel állítólag Arco a sziklamászók Mekkája és fővárosa. Félelmetesek voltak a semmiben csüngő emberek.
Fotók:
Szikla és olajfák. Olivafák. Nem tudom, minek nevezzem. Az olivaolaj fái.
Beöltözés.
Becsatolás
Kilátás.
Az út.
Garda-tó a Nappal szemben.
Az arcoi vár.
Nagyon szép kis városka Arco. Szűk utcácskák. Hangulatos.És néha vonat is jár rajta :D
"Ez ám a kisautónyi utca elágazása két kisautónyi utcára"
Főtérnek kinéző rész, rajta a templom
És a karácsonyi vásár :) Laci gyorsan meg is ivott egy brulét (forralt bort) a nagy hidegben.
Fotók:
Szikla és olajfák. Olivafák. Nem tudom, minek nevezzem. Az olivaolaj fái.
Beöltözés.
Becsatolás
Kilátás.
Az út.
Garda-tó a Nappal szemben.
Az arcoi vár.
Nagyon szép kis városka Arco. Szűk utcácskák. Hangulatos.És néha vonat is jár rajta :D
"Ez ám a kisautónyi utca elágazása két kisautónyi utcára"
Főtérnek kinéző rész, rajta a templom
És a karácsonyi vásár :) Laci gyorsan meg is ivott egy brulét (forralt bort) a nagy hidegben.
2008. november 16., vasárnap
Szombat, Brenta, fotózás, pech, vacsi
Kicsit durcin feküdtem le péntek este. Mivel az új fényképezőm akksija félig üres volt, szerettem volna feltölteni a fotózós kellemes szombati kiruccanásunkra. Azonban az akksi-töltő rossz. Nem értem, hogyan, miért, rettenetes bosszantó. Egyszerűen meg se nyikkan. Egyszer már használtam, akkor tökéletesen működött. Most is kellett volna, de hiába. Új gép, drága gép, izgatott várakozás, hogy használhassam és erre... pech. Ah, nem is húzom fel magam megint.
Félig töltött akksival, de így is neki indultunk a szombatnak. Szerettünk volna hegyekből napfelkeltét nézni, érezni az első sugarakat, látni a meleg színeket. Ezért akármilyen kimerítő is volt a hetünk és péntek este természetesen a felső szomszéd is hangoskodott, mi negyed 6-kor felkeltünk és útnak eredtünk. Cél: Brenta (a legközelebbi 3000m-es macis hegység). Elmentünk Molvenoba (útközben nosztalgiázva megcsodáltuk a falvakat (Fai della Paganella, Andalo), ahol síelni voltunk előző télen és most januárban is gőzerővel készülünk oda). Hideg volt. Nagyon fagyos a levegő. Felsétáltunk, szépen, lassan, meredeken, fotózgatva. Próbálkoztam a beállításokkal. A fotókon lenne még mit javítanom, meg a technikán is, de első próbálkozásnak klassz élmény volt azért. Az ujjaim lefagytak :) Az utunkon 3 őzikével is találkoztunk. Közülük kettőt "üldözőbe is vettem". Nagyon bátrak. Csak lógott a szájukból a fű és néztek rám, miért csörgök az avarban egy hatalmas masinával a nyakamban :) Nem sikerült elég közel mennem hozzájuk, meg nagyon ágasbogas erdőben találtam rájuk, de azért igyekeztem megörökíteni vhogy őket. Hihetetlen érzés, amikor csavarom a manuális fókuszt, próbálom visszafogni a lélegzetem és közben az őzike bámul, néz, mit is csinálok. Szinte szemezünk, tisztán látom a tekintetét, a mozdulatait. Van egy hangulata. A természet, az állatok, a növények, a táj, én, a kamerám és egy türelmes "hordár" :) És a hideg :)
Aztán felértünk egy menedékházba, ami zárva volt. Csak a téli bivak volt nyitva. Nagyon kis otthonos és "pöpec" bivakházikó az. Rendezett az egész környék, látszott, hogy nemrég tisztították a havat a ház elől. Aztán még haladtunk feljebb. Napon, árnyékban, hegyek között, törpefenyvesen keresztül és nyikorgó hóban. De nem sokat. Hamar visszafordultunk. És lesétáltunk. Láttunk pókokat, egy döglött darazsat és sok szúnyogot is. Hogy mit kereshetnek a teljesen hófödte, magas tájon, elképzelésem sincs.
Tudom, a fotók nem tökéletesek, de beszámolónak szerintem bemutatják, merre is csavarogtunk tegnap. Picasara töltöttem:
http://picasaweb.google.com/z.judit/081115Brenta#
Estére vacsizni hívtak a brazilok a Pedavena nevű helyre. Finom volt, jó társasággal. Fotók is készültek (általuk), majd egyszer talán elkérem őket és közzé teszem.
Ma pedig vasárnap. Sokáig lustiztunk, majd egy kis krumplis tésztát dobtam össze, pakoltunk, kávéztunk, aztán valszeg pihi után most egy kis munka jön. Persze csak a fotóim hibáinak kielemzése után ;) Olaszozni se ártana, meg kedvenc témavezetőmtől is kaptam egy könyvet. Várjuk, hátha pár családtag is megjelenik a neten. Ha működne a net, de megint haldoklik. Múltkor óta nem akart még megjavulni :(
Mindenkinek kellemes vasárnap délutánt! Holnap senki ne feledje, új hét kezdődik. Az idő most ragyogó, de állítólag holnaptól erősen hűlik.
Félig töltött akksival, de így is neki indultunk a szombatnak. Szerettünk volna hegyekből napfelkeltét nézni, érezni az első sugarakat, látni a meleg színeket. Ezért akármilyen kimerítő is volt a hetünk és péntek este természetesen a felső szomszéd is hangoskodott, mi negyed 6-kor felkeltünk és útnak eredtünk. Cél: Brenta (a legközelebbi 3000m-es macis hegység). Elmentünk Molvenoba (útközben nosztalgiázva megcsodáltuk a falvakat (Fai della Paganella, Andalo), ahol síelni voltunk előző télen és most januárban is gőzerővel készülünk oda). Hideg volt. Nagyon fagyos a levegő. Felsétáltunk, szépen, lassan, meredeken, fotózgatva. Próbálkoztam a beállításokkal. A fotókon lenne még mit javítanom, meg a technikán is, de első próbálkozásnak klassz élmény volt azért. Az ujjaim lefagytak :) Az utunkon 3 őzikével is találkoztunk. Közülük kettőt "üldözőbe is vettem". Nagyon bátrak. Csak lógott a szájukból a fű és néztek rám, miért csörgök az avarban egy hatalmas masinával a nyakamban :) Nem sikerült elég közel mennem hozzájuk, meg nagyon ágasbogas erdőben találtam rájuk, de azért igyekeztem megörökíteni vhogy őket. Hihetetlen érzés, amikor csavarom a manuális fókuszt, próbálom visszafogni a lélegzetem és közben az őzike bámul, néz, mit is csinálok. Szinte szemezünk, tisztán látom a tekintetét, a mozdulatait. Van egy hangulata. A természet, az állatok, a növények, a táj, én, a kamerám és egy türelmes "hordár" :) És a hideg :)
Aztán felértünk egy menedékházba, ami zárva volt. Csak a téli bivak volt nyitva. Nagyon kis otthonos és "pöpec" bivakházikó az. Rendezett az egész környék, látszott, hogy nemrég tisztították a havat a ház elől. Aztán még haladtunk feljebb. Napon, árnyékban, hegyek között, törpefenyvesen keresztül és nyikorgó hóban. De nem sokat. Hamar visszafordultunk. És lesétáltunk. Láttunk pókokat, egy döglött darazsat és sok szúnyogot is. Hogy mit kereshetnek a teljesen hófödte, magas tájon, elképzelésem sincs.
Tudom, a fotók nem tökéletesek, de beszámolónak szerintem bemutatják, merre is csavarogtunk tegnap. Picasara töltöttem:
http://picasaweb.google.com/z.judit/081115Brenta#
Estére vacsizni hívtak a brazilok a Pedavena nevű helyre. Finom volt, jó társasággal. Fotók is készültek (általuk), majd egyszer talán elkérem őket és közzé teszem.
Ma pedig vasárnap. Sokáig lustiztunk, majd egy kis krumplis tésztát dobtam össze, pakoltunk, kávéztunk, aztán valszeg pihi után most egy kis munka jön. Persze csak a fotóim hibáinak kielemzése után ;) Olaszozni se ártana, meg kedvenc témavezetőmtől is kaptam egy könyvet. Várjuk, hátha pár családtag is megjelenik a neten. Ha működne a net, de megint haldoklik. Múltkor óta nem akart még megjavulni :(
Mindenkinek kellemes vasárnap délutánt! Holnap senki ne feledje, új hét kezdődik. Az idő most ragyogó, de állítólag holnaptól erősen hűlik.
2008. november 14., péntek
Helyzetjelentés 2.
Ma végre végetért az eső (egy időre legalábbis). Mivel azért már hűvös is van (bár még mindig a fogason a téli kabátom, ahhoz azért még itt meleg van), a hegyeken megjelent a hó. Gyönyörű. Ma reggel fotózásal kezdtem. Most a munkahelyre beérve pedig látom, ahogy a felszakadozó felhő közül előbújó Nap az észak-nyugatra (Brenta) és észak-észak-nyugatra (Ortles) fekvő 3000-eseket megsüti. Vakító. Hófehér, szemkiégető, elkápráztató. Holnap hajnalban napfelkeltét megyünk fotózni az új fényképezőmmel :) Ha kitisztul az idő és fel bírunk ébredni. Séta, friss levegő, nagyon ránk fér. Más terv egyenlőre nincs.
2008. november 13., csütörtök
Helyzetjelentés
Esik az eső. Mostanában sokszor és sokat. Járunk olazra is. Meg dolgozni is sokat dolgozunk, így mindig későn érünk haza. A koliban pedig a netszolgáltatás az utóbbi időben használhatatlan. Ezért mindenkitől elnézést kérünk az "elérhetetlenségünkért". Sajnos így alakult. Reméljük, a net hamarosan megjavul és esténként újra "társalgásra alkalmasak leszünk". Röviden ennyi. Így olasz óra után kicsit nehéz magyarul szépen fogalmazni :) E difficile. Scusa. Mindenkinek szép napot! Puszi.
2008. november 10., hétfő
Paprikás krumpli
Tegnap este főztünk egy paprikás krumplit, meg palacsintát és meghívtunk rá pár brazil barátot. Jól sikerült. A végén Laci (nagy örömére) még egy Lexusban is ült. Bőrülés, meg minden. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Az este résztvevői: Isabel, Roberta, Kétner, Patrícia, Vagner és mi.
Paprikás krumpli meg ubisali
Előétel, nasi
Csajok
Lacikám a házikkal a pólójában.
Paprikás krumpli meg ubisaliElőétel, nasiCsajok
Lacikám a házikkal a pólójában.2008. november 7., péntek
Ez a hét
Ez a hét nagyon sűrű volt. Kedden meeting, szerda-csütörtök meg Riva de Gardan volt egy Workshop. Ma meg már megint péntek van (rohan az idő, ha sok a teendő), 10-12ig előadás lesz vmi olasz jogi dolgokról. Aztán hétvégén takarítás, olasz tanulás, meg a munkába is vissza kellene már rázódnom. Megkezdődik egy újabb doktoráns év, beiratkozás, tandíjfizetés, tárgyfelvétel, angol teszt, stb stb... van mit csinálnom.
A honlapunkon megtalálható a centerünk "reklámvideója". Igazság szerint nem tudom, hova kategorizáljam. Meg lehet tekinteni (weblap jobb oldalán egy logónál):
http://www.cosbi.eu/
Az idő meg folyamatosan vacak, esik, ködös, randa. Nem is láttam még, hogy itt ilyen is tud lenni. Tavaly nem tapasztaltam ennyi csapadékot ősszel. remélem, télre is marad minek esnie és jó sok hó lesz a hegyeken :)
A honlapunkon megtalálható a centerünk "reklámvideója". Igazság szerint nem tudom, hova kategorizáljam. Meg lehet tekinteni (weblap jobb oldalán egy logónál):
http://www.cosbi.eu/
Az idő meg folyamatosan vacak, esik, ködös, randa. Nem is láttam még, hogy itt ilyen is tud lenni. Tavaly nem tapasztaltam ennyi csapadékot ősszel. remélem, télre is marad minek esnie és jó sok hó lesz a hegyeken :)
2008. november 6., csütörtök
Fotók otthonról
Hétvégén otthon voltunk egy kis időre. Készült pár fotó a családról :)
Utólagos engedelemmel feltöltöm őket:
Laci és Dávidka
Dávidka és a nagyszülők
Klári néni és Dávidka
A Lábiscsák és Sárvári család
Klári és Dávid
Játék
Megy a munka, Józsival
Laci bácsi
Sznuti
Ősz
Laci is dolgozik
Józsi veszélyben
Én
Balázs :)
Vonat
Anya
Anya és Zsófi
Anya szülinapja unokákkal
Zsófi belekóstolt :)
Csokor
Timi
Feri
Apa
Balázs somolyog :)
Huncut
Zsófi baba
Pizsi, macska, Micimackó
Balázs és Laci
Zsófi
Laca és Laci
Sofőr
Utólagos engedelemmel feltöltöm őket:
Laci és Dávidka
Dávidka és a nagyszülők
Klári néni és Dávidka
A Lábiscsák és Sárvári család
Klári és Dávid
Játék
Megy a munka, Józsival
Laci bácsi
Sznuti
Ősz
Laci is dolgozik
Józsi veszélyben
Én
Balázs :)
Vonat
Anya
Anya és Zsófi
Anya szülinapja unokákkal
Zsófi belekóstolt :)
Csokor
Timi
Feri
Apa
Balázs somolyog :)
Huncut
Zsófi baba
Pizsi, macska, Micimackó
Balázs és Laci
Zsófi
Laca és Laci
Sofőr
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
