Szombat, Brenta, fotózás, pech, vacsi

Kicsit durcin feküdtem le péntek este. Mivel az új fényképezőm akksija félig üres volt, szerettem volna feltölteni a fotózós kellemes szombati kiruccanásunkra. Azonban az akksi-töltő rossz. Nem értem, hogyan, miért, rettenetes bosszantó. Egyszerűen meg se nyikkan. Egyszer már használtam, akkor tökéletesen működött. Most is kellett volna, de hiába. Új gép, drága gép, izgatott várakozás, hogy használhassam és erre... pech. Ah, nem is húzom fel magam megint.
Félig töltött akksival, de így is neki indultunk a szombatnak. Szerettünk volna hegyekből napfelkeltét nézni, érezni az első sugarakat, látni a meleg színeket. Ezért akármilyen kimerítő is volt a hetünk és péntek este természetesen a felső szomszéd is hangoskodott, mi negyed 6-kor felkeltünk és útnak eredtünk. Cél: Brenta (a legközelebbi 3000m-es macis hegység). Elmentünk Molvenoba (útközben nosztalgiázva megcsodáltuk a falvakat (Fai della Paganella, Andalo), ahol síelni voltunk előző télen és most januárban is gőzerővel készülünk oda). Hideg volt. Nagyon fagyos a levegő. Felsétáltunk, szépen, lassan, meredeken, fotózgatva. Próbálkoztam a beállításokkal. A fotókon lenne még mit javítanom, meg a technikán is, de első próbálkozásnak klassz élmény volt azért. Az ujjaim lefagytak :) Az utunkon 3 őzikével is találkoztunk. Közülük kettőt "üldözőbe is vettem". Nagyon bátrak. Csak lógott a szájukból a fű és néztek rám, miért csörgök az avarban egy hatalmas masinával a nyakamban :) Nem sikerült elég közel mennem hozzájuk, meg nagyon ágasbogas erdőben találtam rájuk, de azért igyekeztem megörökíteni vhogy őket. Hihetetlen érzés, amikor csavarom a manuális fókuszt, próbálom visszafogni a lélegzetem és közben az őzike bámul, néz, mit is csinálok. Szinte szemezünk, tisztán látom a tekintetét, a mozdulatait. Van egy hangulata. A természet, az állatok, a növények, a táj, én, a kamerám és egy türelmes "hordár" :) És a hideg :)
Aztán felértünk egy menedékházba, ami zárva volt. Csak a téli bivak volt nyitva. Nagyon kis otthonos és "pöpec" bivakházikó az. Rendezett az egész környék, látszott, hogy nemrég tisztították a havat a ház elől. Aztán még haladtunk feljebb. Napon, árnyékban, hegyek között, törpefenyvesen keresztül és nyikorgó hóban. De nem sokat. Hamar visszafordultunk. És lesétáltunk. Láttunk pókokat, egy döglött darazsat és sok szúnyogot is. Hogy mit kereshetnek a teljesen hófödte, magas tájon, elképzelésem sincs.
Tudom, a fotók nem tökéletesek, de beszámolónak szerintem bemutatják, merre is csavarogtunk tegnap. Picasara töltöttem:
http://picasaweb.google.com/z.judit/081115Brenta#

Estére vacsizni hívtak a brazilok a Pedavena nevű helyre. Finom volt, jó társasággal. Fotók is készültek (általuk), majd egyszer talán elkérem őket és közzé teszem.

Ma pedig vasárnap. Sokáig lustiztunk, majd egy kis krumplis tésztát dobtam össze, pakoltunk, kávéztunk, aztán valszeg pihi után most egy kis munka jön. Persze csak a fotóim hibáinak kielemzése után ;) Olaszozni se ártana, meg kedvenc témavezetőmtől is kaptam egy könyvet. Várjuk, hátha pár családtag is megjelenik a neten. Ha működne a net, de megint haldoklik. Múltkor óta nem akart még megjavulni :(

Mindenkinek kellemes vasárnap délutánt! Holnap senki ne feledje, új hét kezdődik. Az idő most ragyogó, de állítólag holnaptól erősen hűlik.