Tegnap este hirtelen meghívásból hirtelen felindulással buliba mentünk. Most Laci ismerettségi köréből egy brazil srác hívott meg minket egy kis vacsis-táncos mulatságra. Az este arányai a következők voltak: 5 brazil, 5 olasz, 1 spanyol és 2 magyar... Mivel minden nyelv - a mienken kívül természetesen - közös ágra vezethető vissza, mindegyik perfekt olasz, de ha portugálul beszéltek se volt különösebb problémájuk a kommunikációval. Nos, mivel pont ugyanezekre a nyelvcsaládokra jellemző, hogy vmi miatt nem erősségük az angol, egy kicsit megint a szokásosan éreztük magunkat. De azért mégse. A kaja ehető volt, fűszeres-húsos (megjegyzem tészta nélküli), a zene eléggé brazil, a társaság meg vigyorgó dél-amcsi táncos népség. Mindegyik folyamatosan toporgott... bámulatos volt, mennyire csak a ritmus, mennyire természetes mindnek... lány vagy fiú, lényegtelen. Mind ropta főzés közben, evés közben, ivás közben. Nem nagyon, csak úgy egyszerűen meg se állt a lábuk :) Ja a zeneszámokban mi nem sok különbséget véltünk felfedezni. Ugyanaz az alap kicsit más dallammal, de lényegében képzelje el mindenki (aki ismeri) a Rio nevű szórakozóhelyről lassan morajló latin hangokat. Bár itt kevésbé volt idegesítő, mint a Martosban :) Kifejezetten tetszett :) A hangerő nagy volt viszont. Aztán keverték a mojito-kat... úgy pucolják a lime-ot, mintha mindigis azt csinálták volna :) Aztán volt vmi helyi brazil desztillált tömény ital... ami borzalmas volt szerintem. Rájöttem, azért tesznek minden ilyen innivalóba jeget és cukrot, hogy kibírják ezeket az ízeket :) Rém kedvesek voltak, sürögtek-forogtak és közben járt a lábuk :) Az est fénypontja akkor jött el, amikor megszólalt a "lambada". Igen, az áltsulis korunkból mindenki által halandzsaszöveggel kívülről fújt lambada. Mostmár azt is tudjuk, hogy ez egy brazil szám és ők nem röhögtek rajta + hozzánk nem igazán a teljes verzió jutott el. A szám fele kimaradt az életünkből :) Aztán ha hiszitek, ha nem, de én is roptam a brazil lépéseket :P Sőt, még Laci is csatlakozott egy kis időre (bár ő csak a könnyebb lépésekre volt rávehető). Igazából szerintem nevethettek rajtam, mert hiába mutatták, nem sikerült még csak le se követnem az apró topogások mibenlétét, de mozogtam úgy ahogy ők és kész :) Beszélgettem (nehezen, nyögvenyelősen, keveset, angolul) egy brazil lánnyal, aki mondta, hogy ők nem tanulják iskolában a táncokat. Mindig van karnevál, meg amúgyis ez úgy jön. Szóval tudnak szambát, meg az északi-brazil helyi "fohát" (elképzelésem sincs, hogy írják, de vmi ilyesmi) és még ki tudja mit. Az egyik srác az egyik csajjal táncolta kétszer is a "fohát", látszólag nem nagyon kellett koncentrálniuk a lépésekre. Szóval jó kis csapat volt. Hajnal 1re értünk haza. Mind "materials engineer", mosolygó, kedves, életvidám, természetes emberek. Mutattak fotót arról, ahol egyetemre jártak... egy kis sziget nem messze a parttól, hát igen. Gyönyörű lehet.
Néhány érdekesség: a mojitot mind egy pohárból itta... ők nem szőröznek a ki kinek apohara és nehogy a másik után igyon. Meg aki esetleg abban a tévhitben élne, hogy sötétebb bőrűek úgy, mint az olaszok, az téved. Najó, talán kicsit sötétebbek, mint a skandinávok, de teljesen európai mind. Egyik másik kifejezetten hófehér.
Ha eljutnak hozzánk a fotók, közzé tesszük.
2008. április 18., péntek
2008. április 6., vasárnap
2008. április 5., szombat
szombat, Dosso di Costalta
Ma kirándultunk. Sajnos elég hűvös volt és szeles és nem volt vmi verőfényes nap. Fel szerettünk volna menni Dosso di Costaltara, de a túristaút tükörjeges volta miatt visszafordultunk a vége előtt. De szépen elsétálgattunk azért az erdőben. Most készülünk Csikászékhoz "buliba" :)
Egy párat ma is fotóztunk:
Egy párat ma is fotóztunk:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)