Italia: vasárnap - Becco di Filadonna

Szombaton Laci dolgozott, majd vasárnap nyakunkba vettük egy kicsit a lábunkat. Az idő mostanában folyamatosan szeles. Ezért elég tiszta a levegő, ami jó, de valahogy vasárnap nem voltak olyan fantasztikusak a fényviszonyok (meg azért valljuk meg őszintén, még mindig roppant béna egy fotós vagyok :)). Mindenesetre felkeltünk, elautócskáztunk, majd keményen felcaplattunk 1100m-ről 2150-re. Közben volt egy rifugio, ahol a házinéni gyermekei nyaraltak 2 apró nyuszival. A nyuszik tündériek voltak és a gyerekek is készséggel mutogatták nekünk a jószágokat. Hihetetlen aranyosak :) Aztán a Becco pár éve leégett. Ezért a hegy tele van "hamuba égett" fákkal, amik a hegyoldalon eldőlve pihennek. Alatta nő a fű. Érdekes hatása van a fehér ágaknak a zöld gyepen. Aztán a hegytető az sziklás kicsit, látni róla a Vigolana fennsíkot. Meg a hegyeket, meg Trentot, meg Velence felé a völgyet. A sziklás oldalon a gerinc másik csücskében van egy piros menedékház. A csúcson egy rettenetes hangos olasz idős társasággal pihentünk, akik szóba elegyedtek velünk (velem). Megörültek nekünk, hogy magyarok vagyunk, hiszen Osztrák-Magyar Monarchia, egy ország, meg ez a terület ugyebár Tirollal együtt a közös országunk része volt és ma meg minden Európa, Európa egy... magyarul elég osztrák nemzeti öntudattal bíró olasz bácsikba futottunk bele. Aranyosak voltak, kinevették, hogy a "Viszlát" helyett "Viszvinot" kellene mondanunk, hiszen a tej az gyerekeknek való, a bor az igazi (a visz-látban felfedezni véltél a Latte szót, ami olaszul tejet jelent). Kínálgattak grappával, meg borral. Aztán szemtanúi lehettünk, hogyan mászik fel egy sziklaoldalon a csapat két legjókedvűbb (és valószínűleg "legjózanabb") tagja szökdécselve... félelmetes volt. Lelki szemeim előtt láttam, hogyan is szoktak azok a furcsa balesetek történni a hegyekben, amikor senkise érti, miért esett le az áldozat. Meg találkoztunk hegymászó farkaskutyussal. Meg egy holland sráccal. Meg Laci egyik munkatársával. Aztán ellátogattunk az Acroparkban dolgozó magyar lányhoz, akit utolsó munkanapján csíptünk el és akivel beszélgettünk kicsit, majd a helyszínről távozva belefutottunk kedves férjébe is, akivel szintén váltottunk pár szót.
Szép nap volt. Olyan friss levegőn elfáradós.
Fotók elég nyersek, lenne mit javítgatni rajtuk, de most ezzel be kell érni (nem mintha eddig hozzájuk nyúltam volna. nade mindegy.)
Itt kipirulva pihenek.