A héten a hétvége pénteken indult igazából. Feste Vigiliane volt Trentoban, ami június 26 munkaszünetével járt. Néhány kollega így is bement, meg én is dolgoztam, de itthon. Persze csakis és kizárólag a 11óra utáni felkelés után :)
Laci aznap hegyen "edzett", felszaladt a Marzolára (arra a jól ismert és sokat emlegetett közeli hegyre, ami itt magasodik felettünk és aminek tövében lakunk/dolgozunk).
Én főztem, mostam a munka mellett. Semmi különös. Talán annyi történt, hogy délután másodszorra is megpróbáltunk Arcoban falat mászni... a múltkor hiába mentünk nyitásra, másfél óra várakozás után sem volt senki a mászófalnál. Most kivételesen voltak, de közölték, hogy csakis bejelentkezve, rendszeres oktatás keretében, instruktorral lehet mászni. 2 órára fejenként 20 euró. Köszöntük, de nem. Inkább más sportot keresünk magunknak.
Szombaton volt Laci névnapja. Palacsintával, dinnyével ünnepeltünk :) Meg a családdal virtuálisan, neten keresztül :) Anyósomék is nagy fába vágják a fejszéjüket és netet köttettek, számítógépalkalmazást tanulnak. Végre velük is napi kontaktban tudunk lenni akár... ha mindenki úgy akarja.
És ma, ami ma volt, az volt ám a móka. Laci második névnapi ajándéka, amit nem tőlem, hanem a természettől kapott. Megmásztuk életünk első 3640m-es hegyét. Monte Vioz. Igen, nagyon nagyon magas. Igen, itt már magashegyi betegségünk is lehetett volna akár (de nem volt). Itt már éreztük a csúcs közelében a kifáradt lábak magaslati oxigénhiányát. Igen, volt egy kis hó is, meg pici rifugio (inkább csak menedékház) 3500m-en. Máriácska, csúcskereszt, más túrázók, felhők, tengerszem, minden, mi szem szájnak ingere. Elfáradtunk. De megcsináltuk. Erőnkön túl, felvonót (illetve levonót) épphogy elérve. Klassz volt. Részletes beszámoló a következő bejegyzésben lesz :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése