Italia: Home Sweet Home (+ Königsee) Budapest

Előszöris véget ért a 4 napos vakáció. Beszámolót és fényképeket igyekszem tölteni, de előtte még vagy egy pár lemaradásom a hazalátogatásból.

Izabellel (és aztán nélküle) voltunk otthon. Útközben beugrottunk Berchtesgadenbe. Königsee, kristálytiszta víz, hajókázás, állatkák.

Kacsa

Majd Budapestet mutattuk meg brazil barátunknak. Szépen körbejártuk, még mi is élveztük, hiszen régen voltunk otthon (és főleg Budapesten). A régi kajáldában adtak ingyen kólát kedves viszontlátás, vagy külföldi vendég miatt, nem értettük, de akkoris kedves volt. Máshol is hasonlóan kedves emberek fogadtak. Amikor Budapesten éltünk, vajon miért nem éreztük ezt a fajta vendégszerető kedves modort?! Mondjuk azt meg kell jegyeznem, hogy a metrón rámtört a nevetés, amikor körbenéztem és mindenki olyan fejet vágott, mint akinek komoly problémái vannak. Unott, egymás tekintetét kerülő, kedvtelen, elégedetlen... vhogy olyan komikusnak tűnt, hogy mi örültünk annak, hogy élünk és mozgunk és látjuk Budapestet és mások a mindennapi robotba belefáradva közönnyel utaznak körülöttünk. Hát ettől már eléggé elszoktam. Trentoban mindenki kiabál és akkoris vigyorog bambán, amikor nagyon nem kellene neki... de ennyire nem tűnt fel a különbség.
A másik érdekes észrevételünk az emberek egészségi állapota volt. Trentoban mindenki sportol. A középkorú és idősebb társadalom szálkás, fitt, vidáman buszozgató hangoskodó olasz. De először Németországban tűnt fel az, hogy mindenki 20 kilóval több az itt megszokott átlagnál és 60 felett már szinte kötelező "kellék" a bot, látszik, hogy nehezen mozognak, szinte fáj az élet. Ez mondjuk a magyaroknál egy fokkal kevésbé volt érzékelhető, de mostani lakhelyünkkel összehasonlítva nagyon meglepődtünk, hogy ennyire feltűnt nekünk a különbség. Sose gondoltuk. És most láttuk.
De egyébként pozitív a síri csend a tömegközlekedési eszközökön és az utcákon. Az egyetemistáktól hemzsegő diákkoromban igencsak zavaróan hangosnak hitt étterem olyan halk és nyugodt volt, hogy olyat már rég éreztem étteremben. Őszintén meglepett, hogy a kicsi Trento után csendesnek éreztük Budapestet. Na erre varrjon gombot vki :)
Aztán este a barátokkal megejtett étterem borzalmas pincéreinek sem sikerült elrontaniuk a kedvünket. Az étel isteni volt, a társaság fantasztikus, a többi meg csak egy jó móka és öregkorunkban is emlegethető emlék marad :)
Pár fotó Budapestről.
Kutyát sétáltatni tilos.