Italia: Moena - Val dal Vent

Szombaton kirándultunk. Úgy terveztük, hogy megmásszuk a hegyet a bivak házig, ott letelepszünk és sétálgatunk a környéken mormotákra vadászva a fényképezővel. Aztán hogy ott töltjük az éjszakát romantikusan, majd másnap hasonló programot "rittyentünk" magunknak.
Hát mint sokszor máskor, most sem minden a terv szerint alakult.

Előszöris sikeresen itthon hagytunk 1,5 liter kikészített innivalót. Vittünk amúgy is sokat, de 2 napra azért kánikulában szűkösnek ítéltük. Aztán Laci úgy döntött, csak a vékony hálózsákját cipeli éjszakára. Nade kezdem az elején.

Nekiláttunk, nem túl korán, pihenősen a napnak. 800m szintet emelkedtünk 1,5 óra alatt nagy pakkal. Mentünk rendesen felfele a házikóig. Majd még mentünk feljebb (egész nap jó sokat mászkáltunk összeadva, el is fáradtunk) és letelepedtünk a réten polifoamra, napozgatni, természetet nézni/érezni és mormotákat keresni.
Laci pihent, én mászkáltam. Fel a csúcskereszthez, meg vissza, majd Lacival is fel a hegyre, majd le. Vártuk, vártuk a mormotákat. De nem volt olyan szerencsénk, mint tavaly Lacával. Tavaly rohangáltak össze-vissza és olyan kíváncsiak voltak ránk, hogy állandóan kidugdosták a fejüket, nézték, mit csinálunk, ágaskodtak, hogy lássanak minket, akkor is, ha a közelükben voltunk. Hát most kihalt volt a rét, egy-két kósza mormotát láttunk messziről. Meg az egyik mormota-lyuk mellett gubbasztottam és sokáig várakoztam, mikor néz ki vki. Egyszer kinézett, fotó, majd vissza és semmi :( Helyette volt a táj, meg virágok. Meg a pihenés a természet lágy ölén. Hűvös levegő 2000m-en. Kellemes nap volt.
Aztán már ment le a Nap, amikor Laci elbizonytalanodott ebben a faházikóban összekucorgós fagyos éjszakázáson a vékony hálózsákjában és végül lementünk a hegyről... éjjel értünk vissza Trentoba. De megígértettem Lacival, hogy még lesz a hegyen egy-két kényelmetlen fagyoskodós éjszakánk, csak amolyan nosztalgiásan egyetem alatti.

Aztán a mai napunk tömény lustasággal, meg kánikulától való szenvedéssel telt. Laci falat akart mászni (hu mennyit fogom én még hallgatni, hogy ma nekem nem volt kedvem menni és nem csináltunk semmit), én hegyet akartam mászni, azt meg ő nem... végül mostunk, pingpongoztunk, McDonalds-oztunk. Eltelt ez a nap is.

Nade a még mindig rém amatőr fotóim:

Lepke