2009. január 25., vasárnap

Vasárnap, sífutás, hegyi mentők

Tegnap este megvolt a román kollegám szülinapi bulija. Szokásosan finomak voltak az ételek, desszertek. Ennyi. Éjfélkor hazajöttünk.
Ma sífutni voltunk. Cél megint Trento hegye, a Monte Bondone volt. Sok fotón volt már "ő" látható. Megpróbálkoztunk a hosszabb pályával. Ami 9 km-t jelentett korcsolya-csúszós sílécen. A hó csodás volt, a Nap ragyogott, a tegnap még ronda idő ma csodálatosra váltott. Egyszer "megkergetett" a pályafenntartó lánctalpas trakkoló. Ezen kívül csupán a lejtőkön voltak félelmeim. Ugyanis ezen a hosszabb pályakörön már az emelkedők sem voltak semmik. Felfele felküzdöttem magam, azonban a lejtőkön eléggé begyorsulva estem óriásiakat. Vagy egy tucatszor szerintem. Nem volt kellemes. Leginkább az nem, hogy átázott a kesztyűm, meg a pulcsim is hóval teli volt. Mint egy hóember, úgy küzdöttem magam végig. Ugyebár nem tanultunk fékezni. Bár mi megpróbáltuk, szerintünk nincs titka. Egyszerűen nem lehet fékezni. A felszerelés erre teljesen alkalmatlan. Próbáltuk ellesni a technikát. Nem ment. Gyorsan száguldottak le, a kidolgozott "sínen" vagy azon kívül és csodák csodájára nem estek a trükkös görbületekben, végetért nyomokban... nem tudom, hogy csinálták. Laci se esett, de ezt még most sem értem, hogyan. Én ellenben... :( Hóekét, cipővel fékezést bokakinyomással, mindent megpróbáltam. Így ezen a terepen sikerült 2 óra alatt végigvergődnöm magam.
Aztán még mentünk 2 kis kört a múltkorról jól ismert terepen. Közben pedig személyesen láttunk igazi hegyimentést. Nem tudom, ki emlékszik a fotókra, vagy élőben Viotére, de ott tornyosul felette "kis" kúpszerűen a Bondone csúcsa az antennával a tetején. A Viotéből nem látható oldala sípálya, a Viote felé néző oldala meg csak szimplán havas. Rengeteg sínyom van rajta, ám most nem jártak szerencsésen az arrafelé "menőző" síelők vagy deszkások. Lavinát indítottak és ahogy hallottuk, 4-üket beterítette. Megjelent a 2 mentőhelikopter, kitették a mentőket a kutyával, láttuk, ahogy keresik az embereket a leomlott hegyoldalon. Félelmetes látvány volt. Egyrészt tudni, hogy vkik a hó alatt fekszenek, másrészt ahogy a sífutó pálya szélén landolt a helikopter és felkavarta a havat az arcunkba. Minden ember dermedten figyelte az eseményeket. Talán sikerült megtalálni őket. Reméljük. Mikor már mi is a buszra vártunk, láttuk, hogy nagy csapat síel lefelé libasorban sorfalat csinálva keresztbe a hegyen. Érdekes élmény volt. Kár, hogy fotót nem sikerült készítenem. De amúgy nem kívánom senkinek.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Judit! Mi is fent voltunk, szankoztunk egesz nap es neztuk a mentesi akciot. Mivel kint volt a RAI Uno, gondoltam, rakeresek a hirekben, erre ELSONEK a te blogod jott be. Tehat akkor megtalaltak oket szerinted? Helikopter mellett alltunk mi is.

Na ciao, reggel megyek Skociaba.

Feri

Névtelen írta...

...majd kulok helikopteres fotot is, tok jol latszik, hogy a lavina hogy temette be es tuntette el a sinyomokat.