Beszámoló a mai sífutásról

Viote

Vasárnap van. Korán keltünk, sajnos nem egy felhőmentes napra. Az időjárás leginkább kedvezőtlennek mutatkozott, azonban nekivágtunk a Monte Bondonenak. Buszozás, leszállás Vioteban. Kicsi késéssel (olaszosan) érkeztünk a sícucc-bérlőhelyhez. Már várt minket az oktató, akit 4-en "béreltünk". Bevezetett minket az alapokba és aztán a rétes+forralt bor kombináció után még futottunk pár kört. Érdekes volt.
Előszöris amikor ráálltam a lécre, már a becsatolás is problémás volt. Más a kötés, szabad a sarok, vékonyak a lecek. Nem egyszerű rajtuk megállni sem. Elindulni meg még nehezebb. Talán úgy tudnám jellemezni, hogy a sífutás élménye az kb olyan, mintha a korcsolyázást, a síelést és a futást ötvözték volna. És meglepő módon az első "komponens" túlsúlyával. Az a szerencse, hogy a pályákon vésnek nyomvonalat vmi masinával és így végig "kötött sínen" lehet haladni. Csakhogy ezen aztán siklik rendesen :) Ha pedig véletlen kitérünk ebből a vájatból, akkor mint a korcsolya, nagyon csúszik. És pont, mint a korcsolya (vagy inkább mint az ónos esős betonon csúszó cipőtalp), minden irányban össze-vissza mennek a lecek. Már megszoktam, hogy a síléc az csúszik előre meg hátra... de ez a léc minden irányban csúszik! :) És közben keményen kell egyensúlyozni.
Már tudom, mi a hátránya annak, ha vki síelt sífutás előtt. Például ezzel hátra lehet esni, nem tart meg, ha hátul van az egyensúlyom és leülök majdnem. Itt nincs bakkancs, meg széles orrú léc, amibe "bele lehet ülni". Itt mindig orra kell inkább esni, előre dőlni, ami a "megszokott" síléc után nem annyira egyértelmű. Kanyarodni nem lehet rendesen sífutófelszerelésben, és a tanító bácsi nem ért el velünk a mai alkalmon a fékezés fogalmáig (nem volt már rá idő). Hóeke nem használ, az elsőre feltűnt :)
Tetszik. Klassz sport. Érzem minden tagomat és izomcsoportot, pedig csak 4-5 kört mentünk. És már az első alatt sikerült jól leizzadnom sétatempóban. Fura, mert nagyon csúszik, azt gondolnám, hogy ez nem fárasztó, de mégis a legkisebb emelkedő (sőt talán még a lejtők is) leizzasztották rólam a kabátot. Mostmár értem, miért nem fáznak egy lasztex gatyóban a nénik-bácsik.
Én nem estem, Laci összehozott egy párat (itt ül mellettem és reklamál, hogy csak 2-t) :) Érdekes dolog álltunkban esni (bár én csak "majdnemeséseket" produkáltam). A sífutás annyira nem tűnik gyorsnak, nem is lehet vele szaggatni úgy, mint sível (persze minden relatív, mert az 1km-es köröket aránylag gyorsan róttuk), azonban végig egyensúlyozni kell azon a keskeny lécen + az egész mozgásforma nehéz. Nekem nem egyértelmű a bot használata. Kívülről nézve olyan egyszerűen siklanak az emberek, nincsennek emelkedők, lejtők, de ez mind nem igaz. Mindenféle kis és nagy dőlésű dombnál mást kell csinálni. Abszolut izgalmas sport :)
Szóval mai mozgásunk során elsajátítottuk, hogyan álljunk meg a leceken, hogyan csússzunk óvatosan lejtőn lefele, hogyan hajtsuk magunk síkon, kicsit felfele és erősebben felfele emelkedőn. Mindezt bérelt pikkelytalpas sífutó lécen, hosszú botokkal és beizzadt kabátban. A végére leszakadt a hó, fújt a szél, elromlott az idő. De az élmény pozitív maradt :) Pihenéssel, tusival és filmnézéssel ünnepeljük a mai kimozdulásunkat (a vacsin már túlvagyunk) :)