Szombat itthon

Igaza volt a meteorológiának. Ma reggelre csúnya ködös, felhős napra ébredtünk. Pedig egész héten ragyogó idő volt :( Bevásárlás, főzés, takarítás mellőzése (majd talán holnap), filmnézés, pihenés, majd Obizás. Mármint az OBI-ban szétnéztünk. Ennek eredményeképp az eddigi 3 szőnyeg mellé 2 újat szereztünk :) Úgy bánt, hogy itt fúrni-faragni nem lehet, nehéz bármivel otthonossá tenni a kolit. Igyekszem szőnyegekkel és virágokkal pótolni a hiányt. A virágok nem mindig élik túl, de a szőnyegek szerencsére jól bírják a strapát :)
Tyúkhúsleves petrezselyem és karalábé nélkül
Rántott karfiol nagy kedvencünk :)
Laci és az akciós elektromos csavarhúzó készlet
Itt lehet minket megtalálni a koliban :)
Ez vezet a hálószobába.
Ennyit tudok mesélni mára :)

Hétvégének fújtak

Az időjárásjelentés ma töröltette hétvégi programunkat. Pedig oda mentünk volna, ahol anno borzalmasan leégtünk (azt hiszem, mindenki számára emlékezetes volt az utána készült fotó :)). Fennsík, ciaspola és egy csúcsmászás. Igazi korán kelős, estig kifáradós túra. Ennek most lőttek sajnos.

Nyomok

Laci azt mondta, ez már fotót ér. Előre szólok, sokkoló képek következnek. A kezemről és a lábamról. Igen, így jár az, aki sífutó léccel esik. Megjegyzem, szerintem sokkal nagyobbakat lehet zúgni ebben a felszerelésben. Valahogy a sima sícuccban biztonságosabbnak érzem a tempót. Persze lehet, ez csak kezdeti amatőrködésem :) Nem kell megrémülni, annyira azért nem rossz a helyzet, semmi baja a lábamnak és a kezemnek, de Laci szerint annyira színpompás, hogy az már utánozhatatlanul "gyönyörű". Hát tessék:

Utólagos engedelmével Feri fotóiból is töltök fel. Lavina, mentés:
Mára ennyi a rémisztgetésből :) Jól vagyunk. Jó éjszakát!

Feri kollegámnak helyzetjelentés, válasz

Tudtuk, hogy ti is (Ferenc munkatárs) arra vagytok, mivel az igazolványod majdnem ideadták nekünk a kölcsönzőben :)
Ami a lavinát illeti, mi csak a körülöttünk zajló mendemondákat hallottuk, miszerint 4-üket temette be a hó. Elég sokáig keresték őket, nem tudom, mekkora sikerrel. De vkiért a végén is leszállt a helikopter, így vki biztosan megvolt.
Valóban félelmetes látvány a hóban a nagy törés és aztán a lavina foltja. Elég komoly szitu volt. És bámulatos, ahogy a helikopterek lavíroztak. Meredek lejtő megközelítése, egymás mellett-alatt repkedés. És ahogy jártak, gondolom üzemanyagért meg mert nem lebzseltek zajt csapva a "tett" helyszínén... borzasztóan nehéz munka lehet és veszélyes. Én nem szívesen mászkáltam volna a lavinás hegyoldalban.
A kutyus megint egy hős volt. Meg az intézkedés gyorsasága. Laci hallotta, amikor a rifugios/kölcsönzős pasas telefonált a hegyi mentőknek. Távcsővel felnézett, megjegyezte, hogy "Mamma mia" és telefonált. Perceken belül ott volt a két helikopter, "kidobták" a mentőket + a kutyust és zikk-zakkban haladtak lentről felfelé a hegyen szimatolva a szerencsétlenek után.
Najó, be is fejezem ezt a bejegyzést. Még rákeresek, a hírekben akad-e vmi. Ha TV-sek is voltak kint, tuti lehet róla máshol is hallani, nem csak az én blogomban :) A fotókat pedig várom! Én csak bosszankodtam, hogy a tőlem "karnyújtásnyira" landoló, szálló, havat kavaró helikoptereket nem tudtam lencsevégre kapni. Erre nem voltam felkészülve.

Vasárnap, sífutás, hegyi mentők

Tegnap este megvolt a román kollegám szülinapi bulija. Szokásosan finomak voltak az ételek, desszertek. Ennyi. Éjfélkor hazajöttünk.
Ma sífutni voltunk. Cél megint Trento hegye, a Monte Bondone volt. Sok fotón volt már "ő" látható. Megpróbálkoztunk a hosszabb pályával. Ami 9 km-t jelentett korcsolya-csúszós sílécen. A hó csodás volt, a Nap ragyogott, a tegnap még ronda idő ma csodálatosra váltott. Egyszer "megkergetett" a pályafenntartó lánctalpas trakkoló. Ezen kívül csupán a lejtőkön voltak félelmeim. Ugyanis ezen a hosszabb pályakörön már az emelkedők sem voltak semmik. Felfele felküzdöttem magam, azonban a lejtőkön eléggé begyorsulva estem óriásiakat. Vagy egy tucatszor szerintem. Nem volt kellemes. Leginkább az nem, hogy átázott a kesztyűm, meg a pulcsim is hóval teli volt. Mint egy hóember, úgy küzdöttem magam végig. Ugyebár nem tanultunk fékezni. Bár mi megpróbáltuk, szerintünk nincs titka. Egyszerűen nem lehet fékezni. A felszerelés erre teljesen alkalmatlan. Próbáltuk ellesni a technikát. Nem ment. Gyorsan száguldottak le, a kidolgozott "sínen" vagy azon kívül és csodák csodájára nem estek a trükkös görbületekben, végetért nyomokban... nem tudom, hogy csinálták. Laci se esett, de ezt még most sem értem, hogyan. Én ellenben... :( Hóekét, cipővel fékezést bokakinyomással, mindent megpróbáltam. Így ezen a terepen sikerült 2 óra alatt végigvergődnöm magam.
Aztán még mentünk 2 kis kört a múltkorról jól ismert terepen. Közben pedig személyesen láttunk igazi hegyimentést. Nem tudom, ki emlékszik a fotókra, vagy élőben Viotére, de ott tornyosul felette "kis" kúpszerűen a Bondone csúcsa az antennával a tetején. A Viotéből nem látható oldala sípálya, a Viote felé néző oldala meg csak szimplán havas. Rengeteg sínyom van rajta, ám most nem jártak szerencsésen az arrafelé "menőző" síelők vagy deszkások. Lavinát indítottak és ahogy hallottuk, 4-üket beterítette. Megjelent a 2 mentőhelikopter, kitették a mentőket a kutyával, láttuk, ahogy keresik az embereket a leomlott hegyoldalon. Félelmetes látvány volt. Egyrészt tudni, hogy vkik a hó alatt fekszenek, másrészt ahogy a sífutó pálya szélén landolt a helikopter és felkavarta a havat az arcunkba. Minden ember dermedten figyelte az eseményeket. Talán sikerült megtalálni őket. Reméljük. Mikor már mi is a buszra vártunk, láttuk, hogy nagy csapat síel lefelé libasorban sorfalat csinálva keresztbe a hegyen. Érdekes élmény volt. Kár, hogy fotót nem sikerült készítenem. De amúgy nem kívánom senkinek.

Időjárás

Rendületlenül ömlik az eső. Csúnya. Álmosító.

Beszámoló a mai sífutásról

Viote

Vasárnap van. Korán keltünk, sajnos nem egy felhőmentes napra. Az időjárás leginkább kedvezőtlennek mutatkozott, azonban nekivágtunk a Monte Bondonenak. Buszozás, leszállás Vioteban. Kicsi késéssel (olaszosan) érkeztünk a sícucc-bérlőhelyhez. Már várt minket az oktató, akit 4-en "béreltünk". Bevezetett minket az alapokba és aztán a rétes+forralt bor kombináció után még futottunk pár kört. Érdekes volt.
Előszöris amikor ráálltam a lécre, már a becsatolás is problémás volt. Más a kötés, szabad a sarok, vékonyak a lecek. Nem egyszerű rajtuk megállni sem. Elindulni meg még nehezebb. Talán úgy tudnám jellemezni, hogy a sífutás élménye az kb olyan, mintha a korcsolyázást, a síelést és a futást ötvözték volna. És meglepő módon az első "komponens" túlsúlyával. Az a szerencse, hogy a pályákon vésnek nyomvonalat vmi masinával és így végig "kötött sínen" lehet haladni. Csakhogy ezen aztán siklik rendesen :) Ha pedig véletlen kitérünk ebből a vájatból, akkor mint a korcsolya, nagyon csúszik. És pont, mint a korcsolya (vagy inkább mint az ónos esős betonon csúszó cipőtalp), minden irányban össze-vissza mennek a lecek. Már megszoktam, hogy a síléc az csúszik előre meg hátra... de ez a léc minden irányban csúszik! :) És közben keményen kell egyensúlyozni.
Már tudom, mi a hátránya annak, ha vki síelt sífutás előtt. Például ezzel hátra lehet esni, nem tart meg, ha hátul van az egyensúlyom és leülök majdnem. Itt nincs bakkancs, meg széles orrú léc, amibe "bele lehet ülni". Itt mindig orra kell inkább esni, előre dőlni, ami a "megszokott" síléc után nem annyira egyértelmű. Kanyarodni nem lehet rendesen sífutófelszerelésben, és a tanító bácsi nem ért el velünk a mai alkalmon a fékezés fogalmáig (nem volt már rá idő). Hóeke nem használ, az elsőre feltűnt :)
Tetszik. Klassz sport. Érzem minden tagomat és izomcsoportot, pedig csak 4-5 kört mentünk. És már az első alatt sikerült jól leizzadnom sétatempóban. Fura, mert nagyon csúszik, azt gondolnám, hogy ez nem fárasztó, de mégis a legkisebb emelkedő (sőt talán még a lejtők is) leizzasztották rólam a kabátot. Mostmár értem, miért nem fáznak egy lasztex gatyóban a nénik-bácsik.
Én nem estem, Laci összehozott egy párat (itt ül mellettem és reklamál, hogy csak 2-t) :) Érdekes dolog álltunkban esni (bár én csak "majdnemeséseket" produkáltam). A sífutás annyira nem tűnik gyorsnak, nem is lehet vele szaggatni úgy, mint sível (persze minden relatív, mert az 1km-es köröket aránylag gyorsan róttuk), azonban végig egyensúlyozni kell azon a keskeny lécen + az egész mozgásforma nehéz. Nekem nem egyértelmű a bot használata. Kívülről nézve olyan egyszerűen siklanak az emberek, nincsennek emelkedők, lejtők, de ez mind nem igaz. Mindenféle kis és nagy dőlésű dombnál mást kell csinálni. Abszolut izgalmas sport :)
Szóval mai mozgásunk során elsajátítottuk, hogyan álljunk meg a leceken, hogyan csússzunk óvatosan lejtőn lefele, hogyan hajtsuk magunk síkon, kicsit felfele és erősebben felfele emelkedőn. Mindezt bérelt pikkelytalpas sífutó lécen, hosszú botokkal és beizzadt kabátban. A végére leszakadt a hó, fújt a szél, elromlott az idő. De az élmény pozitív maradt :) Pihenéssel, tusival és filmnézéssel ünnepeljük a mai kimozdulásunkat (a vacsin már túlvagyunk) :)

7 fő ok, amiért érdemes megismerkedni a sífutással

A következő cikket az alábbi honlapról csórtam :)
http://www.sielok.hu/rovat/simania/cikk/sifutas7/

1. A sífutás technikája könnyen elsajátítható.

Ha valaki elhatározza, hogy megtanul sífutni, a lesiklásnál összehasonlíthatatlanul hamarabb szerezhet rutint. Ha oktatótól tanulunk, a sífutás elsajátítása is könnyebben megy, azonban kis rátermettséggel magunk is boldogulhatunk. A sítudás nem szükséges feltétel, sőt gyakran nem is előny, hiszen aki korábban már gyakorolta a lesiklást, azt zavarhatja a felszerelés és a mozgás alapvető különbözősége. Ez azonban ne riasszon el senkit a sízők közül! Próbálják ki, mennyivel színesebb a sívakáció, ha a két sportágat váltogatják!

2. A sífutás miatt nem kell túlzott költségekbe vernünk magunkat.
Ahogyan a sífutás technikája könnyebben megtanulható, úgy a felszerelés is egyszerűbb és olcsóbb. Egy teljes sífutó-felszerelés egy alpesi léc, kötés, cipő és bot árának felébe, harmadába kerül. Az itthon kapható futólécválaszték ugyan szerény, cserébe azonban gyakoribbak a leárazások. Nem elhanyagolható költségtényező a síbérlet ára sem, amelyet a sífutók - pályától függően - többnyire megtakaríthatnak, a sorban állással töltött idővel együtt. További előny, hogy a magyarországi hó- és terepviszonyok jóval alkalmasabbak a sífutásra, mint a lesiklásra, így néhány centi havon, lakóhelyünk közelében is elkezdhetjük a tanulást.

3. A sífutás rendkívül egészséges.
Ha ez elsőre nem hangzana túl izgalmasan, mondjuk úgy, hogy a sífutás egyike a legtöbb zsírt elégető mozgásoknak. A sífutás továbbá - az úszás, kerékpározás és futás mellett - a legjobb módszer a szív és az érrendszer karbantartására, általános edzettségünk javítására. A sífutás tehát fitté tesz és kisimítja idegeinket. Mindezeken túl a sífutás átmozgat minden izomcsoportot. Erősíti a lábakat és a karokat, de a hátat és a hasat is. A harmonikus mozgás kíméli az ízületeket és - nem kell mondanunk - a sífutók sérülésveszélye is elhanyagolható. Ha tehát hatékonyan akarunk fogyni, szeretnénk az infarktust és a stresszbetegségeket hosszú távon elkerülni, korunknál fiatalabbnak látszani, vágjunk bele a sífutásba!

4. A sífutást szinte korhatár nélkül űzhetjük.
Tévedés, hogy a sífutáshoz emberfeletti erőre lenne szükség. Ahogyan a futásnak is vannak - sebességtől és távolságtól függően - fokozatai, úgy a sífutás is űzhető kocogó, sprinter és maratoni stílusban. Edzésünk lehet könyörtelenül dinamikus, de hasonlíthat egy romantikus erdei sétára is. Ennek megfelelően a nyugdíjkorhatár felettiek is bátran gyakorolhatják, mint ahogyan azt az észak-európai országokban - akár 80 év felett - meg is teszik. Sok síoktató ajánlja egyébként síelni vágyó gyerekek szüleinek, hogy az ismerkedést a szabadabb és természetes mozgássorokból felépülő, könnyű felszereléssel űzhető sífutással kezdjék.

5. A család együtt sífuthat.
Mivel a sífutópályák általában kevésbé hegyes-völgyes és kanyargós, síelőkkel teli terepeken vezetnek, az előttünk és mögöttünk haladókat is szemmel tarthatjuk. A gyakorlottabb, gyorsabb futók könnyen tudnak alkalmazkodni a lassabbakhoz, nem jelent hát gondot, hogy a család együtt túrázhasson. Ha valaki esetleg elesne, bármikor visszafordulhatunk, megállhatunk.

6. Ahol lesiklópálya van, ott sífutni is lehet.
Ma már szinte nem is találunk olyan síterepet a környező országokban, ahol a lesiklópályák közelében ne lennének kijelölt sífutópályák is. Ezeket többnyire úgy alakították ki, hogy legyen köztük rövidebb, inkább síkra épült, és hosszabb, hegyi útvonal is. Magyarországon a legnépszerűbbek a bánkúti és a Galya-tetői pályák, de a budapestiek gyakorolhatnak az Anna-réten vagy a Hármashatár-hegyen is.

7. A sífutás remek kikapcsolódás.
Aki szereti a téli természetet, annak a sífutás a harmonikus korcsolyázó, vagy a klasszikus technikával még több élményt fog szerezni. Sífutóléceinken megszökhetünk a zsúfolt és hangos síterepekről, hogy a testet-lelket felüdítő erdei utakon síelhessünk, szabadon, csendben elmélkedve, vagy éppen hangosan levegőért kapkodva, miután teljesítettük minden korábbinál keményebb edzéstervünket.

Szóval én holnapután megyek egészségeset őrizni, erősödni, csinosodni :D

Sífutó pályák a Dachstein gleccseren...

megvagyunk

Helyzetet jelentek. Minden oké, megvagyunk. Hétköznapok, napsütés és eső, havas hegyek, hűvös reggelek. Visszaszoktunk. Lacinak órái vannak, én csak szimplán szolidaritásból ugyanolyan korán járok. Az olasz órám időpontját áttették. Reggel fél 9 helyett fél 11-kor kezdődik. Ami kényelmesebb, de így az egész délelőttöm eltelik vele kedden és csütörtökön. Összevonták a mi csoportunkat egy másikkal. A szint egy kicsit megemelkedett, a diákok száma is, azonban beszélni még ugyanúgy nem tudok. Néha néha próbálkozom, de nem jönnek a szavak :( Hülye egy érzés, hogy mindent megértek, de egy mondatot se bírok kinyögni helyesen (még helytelenül sem). Viszont vasárnap sífutok. Ez a nagy hír. Olasz oktatóval, magyar témavezetőmmel és feleségével és esetleg az én férjemmel is. Ma reggel legalábbis úgy kelt fel, hogy najó, ő is kipróbálja.

visszatérés

Megint Trento, megint hétköznapok. Munka, vonatozás, buszozás, idegen nyelv körülöttünk, tésztás menzakaja. Holnap olaszórám is lesz, Laci "lóg", mert tanórája van reggelente az egyetemen. Igyekszünk utolérni magunkat. Nehéz, mert sok a teendő és a lakás is szalad. Egy dolog vigasztal, hogy itt nincs -20 fok :P Bár én szeretem a hideget. Az egyik térdem sajnos fájdogál, valószínűleg a béna síelési stílusomnak köszönhetem. Pihen és majd elmúlik. Addigis nincs hegymászás, csak magunk utolérése. Lacinak egy nagy adag alvás kell, mert ma a srácokkal fél 4-kor kelt, hogy a reptérre kivigye őket. Ha meggyógyul a térdem, benevezek egy sífutó tanfolyamra, ha minden jól megy. Remélem legalábbis. Más újság nincs. Üdv mindenkinek, boldog új évet kívánok, vigyázzatok magatokra!

Paganella, január 3-10, síeltünk :)

A közeli Paganellán voltunk síelni a "slácokkal". Zoli, Laca tartott velünk. Jól éreztük magunkat, a szállás "sütőmeleg", Tibi főztje utánozhatatlan, a Catan izgalmas, a barack finom, a hó meg csúszós volt. Kisebb esésekkel és egy én-és-Laca-telibe-ütközéssel megúsztuk. Itt-ott sajog, de a ragyogó Nap a hegyen, vagy éppen a szakadó hó, a bokáig érő porhó, valamint a csinosra egyengetett pályák feledhetetlenek voltak.


szemüvegben :D
Laca laza
de én is laza vagyok :)mögöttünk a Brenta
Zoli és a hóágyú :) meg a Garda-tó, sípálya

arany Garda-tó és a síelők a pályán
Laci pózol
Brenta
beöltözve
csúcson kávé
én úgy nézek ki ezen, mint egy törpe
Laca szép

Karácsony 2008

A téli szünetet a családdal töltöttük. Feltöltődtünk rokonokkal, elfáradtunk a legkisebbek reggeli ébresztőitől :) Magyarul jól éreztük magunkat. Elmesélni úgyse tudok mindent, fotókat közlök a picasan.
KARÁCSONYI FOTÓK