Utazok, meg ilyesmi

Minden rendben. sok a dolgom mostanában. Hétfőn Cambridge-be kell utaznom 4 napra (ami igazából 2,5 nap és egyenlőre annyi "meetinget" szerveztek nekem, hogy esélyem sincs szétnézni a városban kicsikét. Ami pech, mert sohasem voltam még a "szigeten" :( ha már repülök, igazán lehetne egy kicsit több időm. Ez bánt. Nézem a találkozókat, nézem, hogyan préselhetnék be egy kis helyet a kalendáromba angol épületek bambulására. Egyenlőre sehogy :( Lehet, hogy korán kelek és gyalog megyek a Microsoft Researchbe szerdán és útközben hátha akad vmi látnivaló. Ami jó hír, hogy rendik és szóltak, hogy épp akkor lesz ott prof Béla Novák is és mivel tudják, hogy ismerem, biztos kíváncsi vagyok az előadására, feliratkozhatok és szerveznek kettőnknek találkát... bár az Outlookos, számomra új típusú üzenet, "accept" gombjára kattintva sajnos elfelejtettem válaszolni, hogy igen, megkérdezhetik Tanár Urat, meddig lesz ott és mennyire elfoglalt. Így vélhetőleg csak az előadását fogadtam el. Úgyhogy leginkább a véletlenre bízom az ügyet, majd helyben letámadom. Asszem. De ha nem látok örömöt az arcán, akkor nem :)

Pörögnek az események, ugyanis csütörtökön repülök vissza Olaszországba (UK-ből) és aznap érkeznek anyósomék minket meglátogatni. Egészen hétfőig maradnak. Ami klassz. Ami utána jön, az nem annyira, mert lesz kb 2 napom, hogy beszámoljak a britt utamról és megbeszéljem a PhD-m jövőjét és lelkileg felkészüljek egy általam hívott visitor érkezésére. Amire az előbb leírtak miatt nem volt alkalmam készülni érdemben :( Ez bánt és szégyellem. De igyekezni fogok. Aztán amint itt volt a visitor, lehet, hogy már aznap éjjel lelépnénk, ugyanis hazafele vesszük utunkat. Téli gumi csere és villám-családlátogatás. Sajnos csak 3-4 napot tudunk otthon tölteni, így nem sok mindenre lesz ez elég. Honvágymulasztásra biztosan nem. Olyan régen voltunk már és úgy hiányzik mindenki és olyan szívesen töltenék el egy-két hetet otthon :( Aztán visszarohanás és kedden a féléves nagyderbi, "Advisory board meeting" a centerben. Mivel (reméljük, csak egyenlőre) nem "teljesítettem" semmi érdemlegeset a center számára, így ebből a "buliból" (most kicsit hála az égnek) kimaradok. Persze részvétel kötelező, hiperfontos, minden ilyesmi... Aztán közben már novembert írunk, ami szemem elé vetíti az olasz irodákban történő sorbanállást, pecsételgetést. Elkezdődik magyarul egy újabb év (procedúrák restart). Aztán jövő évig (2009-ig) megállás nélkül szeretnék befejezni pár elkezdett témát és leginkább kitalálni az újat, ami a számítógépes kozkáknak is megfelel. Eredményt akarok, értelmeset, véghezvihetőt, értékelhetőt, hasznosat. És ehhez egy 10 oldalas dokut is gyártanom kell, ami alapján eldől az én kis sorsom. És aztán megint letelt egy év, még mindig sokminden van előttem és sokmindent nem fejeztem be és csak öregedtem megint és itt most abba is hagyom a szomorú, panaszos sajnlálkozást. Merthogy azért csak lesz karácsony, ami klassz, meg lesz síelés, ami megint isteni és lesznek hétvégék a sűrű hétköznapok között, ahol fel lehet majd csapni a ciaspolákat a bakimra és usgyi a hegyek. 5 napok után 2 napos fellélegzések, testi kimerülés, lelki és szellemi feltöltődés, friss levegő, napszítta arc, világ és életszeretet. Ezek a közeli s távoli tervek mostanában.

De visszatérve a mai naphoz... Ma elég jó napom van, még az általános olasz sztrájk se vette kedvem, amikor Lacival a vasútállomásra felcaplatva gyanússá vált az üresség és eszünke jutott, hogy igen, ma van az a nap, amikor nem járnak vonatok (se). Így autóba vissza, be, majd a délelőtt folyamán eddigi legegyszerűbb és legjobb pénzváltási manőveremet hajtottam végre. Olaszországban képtelenség valutát cserélni (ha azt nem dollárnak vagy euronak hívják). Most először bementem a centerem melletti bankocskába (nem fűztem hozzá sok reményt) és nem volt sor se (ez már kivételesen jó hír), a néni kedves volt és nem tette fel azt a kérdést, amit mai napig nem dolgoztam fel, miért is létezik (nevezetesen a "van-e nálunk bankszámlája? ha nincs, nem válthat itt pénzt"), kérdeztem, hogy "brittish pound", ő erre elővett egy műanyag kispénztárcát és lám, vala, igen. Ő elkeseredve nézett rám, hogy van, de csak ennyi. Én mondtam, hogy nem baj, tökéletes. Először nem is esett le neki, visszakérdezett, hogy akkor ez tényleg elég (hát ugye 2,5 nap azért nem egy nagy nyaralás. amúgy meg nem is volt olyan hűdekevés az az összeg), és miután odaadtam a személyimet, nem kérte az útlevelet se (na itt szoktam még elbukni a banki manővereket) és a nevem bepötyögésénél megtalált a rendszerben (nem tudom, hogyan, mivel nincs náluk számlám, de ez így volt jó és gyors), én ennek örültem, igen, semmise állhat utamba és igen, váltottam. Egyszerűen, gyorsan, jól :) És még a reggeli szutyok (értsd büdös szürke levegő, ami Verona környékét jellemzi általában és Milánóra is emlékeztet) is elment Trento felől és ragyog a Nap. Juhhé :)