Hétvége

Elmaradt a hétvégi beszámolóm. Sajnos most sem tudom bő lére ereszteni, pedig lenne mit mesélni a szombati olaszos indulásról (alig negyed órás késések, aztán még fél óráig tartott eldönteni, most akkor kinek a kocsijával merre menjünk, meg csak úgy hogy vagytok, mélázgassunk még egy kicsit a parkolóban ahelyett, hogy indulnánk már végre, hisz úgyis egész nap együtt leszünk...mások, mi tagadás, a teszetoszaság bálványai, ezt eddig is sikerült leszűrnünk, most se csalódtunk, igazság szerint előre felkészültünk rá, hogy ne érjen meglepetésként, hát úgy is lett, ahogy sejtettük). A másik eset/tanulság/furcsaság, hogy az est végén, amikor kitettük a többieket és sokan voltak a parkolóban (de azért bőven lehetett találni helyet), mondták, hogy a parkoló bejáratánál csak úgy álljunk meg, nem számít... mi meg inkább fél perc alatt beparkoltunk, hogy nehogy bárkit zavarjunk. Igen, erre mondta az osztrák-olasz lány, hogy ez olyan olaszos. Ha jön valaki, hadd várjon, kibírja. A mi agyunk meg ugye úgy működik, hogy milyen jogon akarom én feltartani a másikat, lehet, hogy siet, meg semmibe se tart nekem ez a "szívesség", miért fájna megtennem (úgy érzem, mi jobban odafigyelünk másokra, bocsánatot kérünk, ha letapossuk a másik lábát, arrébb állunk, ha látjuk, hogy jön és előreláthatóan nem fér el, míg itt hiába látja, hogy arra tartok, amíg nem szólok, vagy nem lököm oldalba, addig eszébe se jut arrébb menni, nem méri fel az abszolut egyértelműt, hogy nem férek el mellette, stb. Engem néha kicsit fáraszt ez a mentalitás, ezek a kis odafigyeléssel elkerülhető felesleges körök, biztos én vagyok a lusta). Hát igen, itt inkább az divat, hogy mindenki le van ejtve, majd vár, nem számít... pl ma ebédeni mentünk, a busz épp indult (volna), erre beáll elé egy autó, kiszáll belőle lassan egy néni, és még nekiállt trécselni az autóban maradtakkal, meg elkezdett matatni a hátsó ülésen... mi meg csak vigyorral az arcunkon, tátott szájjal bámulunk ilyenkor, hogy ilyen nem lehet, ez már nem igaz, őrület, tényleg ennyire nem zavarja, hogy másokat feltart??? hát ennyire. Ha a buszon ülünk, valószínűleg rossz magyar szokás szerint fel is paprikázzuk magunkat az eseten. Tanuljuk, tanuljuk a türelmet és a "nemszámít" hozzáállást, de vhogy elég idegen érzés. Na mindegy, elkalandoztam.
A szombati túra gyönyörű, a csapat nagyon kedves volt, meglepő módon mindegyik halk szavú volt (nem volt ordítós tipikus olasz egyikük se szerencsére): olaszok + Patricia brazil barátnőnk + egy srác kolumbiából, aki teljesen úgy néz ki, mint Marc Anthony és 2500m-en született... hát hiába az edzés, a srác sportcipőben egyetlen lihegés és izzadságcsepp nélkül mászott fel a hegy tetejére sokkal gyorsabban nálunk (gyakorlatilag felfutott)... őrület volt ezt látni, kicsit más lehet a vérképe, mint nekünk... egyébként járt már 5000m felett is és nem jelentett neki problémát. Hát elképzelhető, hogy nekünk már rosszul esne az oxigén ritkasága.
Val Martelloba mentünk, festőien kék tó, hófödte, gleccserrekkel díszített hegyek... gyönyörű volt. Hallottunk mormotákat füttyögni, láttunk lámákat több farmon is (igazi farmon lámák a hegyen nulla fok körül... kicsit furcsa volt, de Patricia egyből otthon érezhette magát), láttunk egy rókát elandalogni, láttunk kitömött nyúlfejet viccesen átoperálva, az út közben voltak birkák, amik elmenekültek tőlünk. Klassz volt :)
Aztán vasárnap Lacival ketten nagyon kemények voltunk és elmentünk mégegy hegyet megmászni egy kis via ferrataval megtűzdelve. Pontosabban egy gerincen több csúcsot is megmásztunk. Láttunk gyorsan vágtató (értsd futó) teheneket... komolyan! Tudnak szaladni, mókás, hegyről lefele kicsit félelmetes is. Hütte-kutyák is voltak, egy rettentő gyors és hatalmas vizsla és egy kicsi idősebb vizslakeverék. Aranyosak :) Láttunk mormotát is, kettőt is ;) Csúszott néhol az út a hótól és a jégtől. A via ferrata egy-két pontja annyira nem volt biztonságos és szimpi, nem jó dolog a meredek hegyoldalon csüngeni és fél lábbal próbálni megtartani magam...

Hosszú lenne mindenről beszámolni töviről hegyire, ráadásul mostanában sok is a dolgom, kicsit kezd besűrűsödni ez a doktorizás vagy micsoda.

Képeket igyekszem feltölteni, mert amint látom, Laci nem az össze általam kedvelt fotót tette fel. De azért ebben is lehet gyönyörködni :) Íme a linkek:
http://picasaweb.google.com/labiscsakl/20080927ValDiMartello#
http://picasaweb.google.com/labiscsakl/20080928BepiZac#

Még mindig szép helyen lakunk. És lassan jön a tél, a ciaspola, remélem a sífutás is, meg persze a síelés :D várom.

elnézést a kapkodós összevisszás bejegyzésért. azért remélem, a lényeget sikerült közölnöm :) puszi