2008. október 21., kedd

Második nap. Pozitív. Fáradt.

Ma reggel korán keltem. Az éjjel hideg volt, de hatalmas dunyha alatt átvészeltem, sőt, jó volt... kivéve, hogy az egész épület ósdi és recseg mindenki padlója. Mivel a felettem lakó éjfél után is szeretett hosszú sétát tenni a szobájában, nehezen aludtam el. Aztán fiatalok (valószínű egyetemisták) őrjöngését, hangoskodását hallgattam messziről. Azért ez nem a Martos, nem annyira közel, csak a távolból szűrődtek az ordítások. Aztán a legnagyobb problémám az ágy puhaságával volt. Annyira puha, hogy minden helyzetben fájt a hátam. Végül vmit csak találtam, mert elaludtam. De nagyon örülök, hogy mi a legkeményebb matracot vettük drága férjemmel.
Taxit hívtam, egy nő jött. Első megmozdulásra majdnem beszálltam a sofőr ülésre... igen, az itt a jobb oldalon van :) Aztán elindultunk a forgalommal "szemben". Majd a taxis rossz helyre vitt, de korrigálta és így persze kevesebbet kellett fizetni is. Hamar odaértem. 8 előtt. Gondoltam, a szállodában adódó problémáimat elrendezem a 9 órás "meetingem" előtt. Hát egy lélek nem volt a közelben sem. Se porta, se semmi. Csak a hideg angol reggel. Majd jött egy srác, akitől kérdeztem, mikor nyit a recepció, ő nem tudta, de beengedett, megmutatta, hol lehet ingyenkávét, üdítőt venni. Majd megjelent a recepciós biztonsági bácsi. Aláirattatta velem a titoktartási szerződést, adott névmutató kártyát (ami az épületek nyitására nem alkalmas, mindig jön vki, aki kinyit nekem egy folyosót...), majd kértem átalakítót (természetesen elfelejtettem megfelelő dugót hozni ugye), adott, minden szupi. Aztán 8 után nemsokkal megjött az, akivel 9kor az első meetingem volt. Na neki elmondtam a szállodát és hogy miért is vagyok itt olyan hamar, aztán erre mondta, sétáljunk be a városba reggelizni. Bicajúton, zöld pázsit mellett és kertes környéken haladtunk, nagyon szép a táj, őszül, majd beértünk a college-ok közé. Hát gyönyörű épületek. Ez az első utam az angol szigetre és igen, az épületek mások, kicsik, téglák vagy kövek és szépek. Olyan régies minden. Majd olasz kávézóban ettem egy croissant-t. Beültünk átmelegedni (igen, itt hideg van), ittam egy állítólag olasz cappuccinot, ami valami botrányosan rossz volt. Életemben nem ittam még ilyen rossz cappuccinot. Sajnos hozzászoktam a jóhoz. Alig bírtam letolni az egész bögrével a torkomon. Vizes, ízetlen, gyenge... mindegy, nem ragozom. Aztán meetingek meetingek hátán. Burrito ebédre. Meetingek újra, előadástartás, meeting... aztán vacsizni elmentünk egy ázsiai étterembe. Odafele taxi, majd volt egy kalandos utam egy college-en keresztül. Az egyik itteni srác vitt engem vacsizni (meg egy másikkal találkoztunk a helyszínen) és mivel ő college tag volt és az örökké tart, ő átmehet a tiltott övezeten és gondolta, nem tűnik fel, ha én is vele megyek. A kapuk zárva voltak, oldalajtókon, ebédlőn keresztül haladtunk feltűnés nélkül, fényképezőm a zsebemben lapult. Aztán átértünk, újra szabad területreérkeztünk :) Oké, nem akkora nagy szám. De turistáknak tilos bemenni. És én végülis az vagyok. Szóval azért magamtól nem mentem volna keresztül. Aztán thai-t vacsiztam, hát vmi isteni volt. Nagyon ízlett. Furcsa dolog kimondani, hogy Olaszország után ki voltam ilyen kajára éhezve és mindezt Angliában kaptam meg... de így van. Aztán ami még itt furcsa, hogy 6-kor mentünk vacsorázni. 6-kor Trentoban még zárva vannak az éttermek... 8ra már be is fejeztük, sőt már a hotelemben voltam. Mások pedig már a pubozást is befejezték állítólag ebben az időben...
Mára ennyi. Az emberek kedvesek, pozitív volt a mai nap. A város teccik. Ha minden igaz, holnap megint meetingelek, meg Tanár Úr előadását hallgatom és ebédelek is vele (állítólag). Szóval majd kiderül. Aztán most fázom is, mert hideg ez a szoba nagyon. A padlója is kezdi a nyikorgást... sebaj, igyekszem nyugovóra térni. Ha minden igaz, holnap már reggelizhetek is a szállodában :) Jó éjt.

Nincsenek megjegyzések: