Öröm és boldogság...

Sikerült beiratkoznunk olasz tanfolyamra. Ez az öröm forrása.

Ma azzal indult a nap, hogy később keltünk, mivel az Opera (az egyetemi lakásügyet/kolit intéző társaság) csak 9:30-kor nyit, szóval úgy terveztük, hogy ma elintézzük a szerződés meghosszabbítását, stb stb. Aztán a sor és várakozó tömeg után Pató Pál urasan úgy döntöttünk, ráérünk erre még! Tovább vettük az utat a város felé busszal, ugyanis mától lehet beiratkozni az olcsó, de állítólag jó olasz tanfolyamra, ahol vmi nyelvtant is tesznek a fejembe reményeim szerint. Drága témavezetőm megkért, hogy intézzem el neki és feleségének a procedúrát, jelentsük le és kérjünk időpontot tesztírásra. Odaértünk a Castello del Buonconsiglio nevű kastély melletti általános iskola Laci által kitapasztalt bejáratához (a múltkor bement érdeklődni, hogyan is van ez a beiratkozás és akkor elég nehezen sikerült meglelnie a bejáratot, állítása szerint a biztonsági kamerán végignézve jót röhöghettek, ahogy szerencsétlenkedik. A lényeg, most már rutinosan érkeztünk.). Beléptünk, és egy sor meg egy olaszul magyarázó néni fogadott. Corso d'italiano, sí, sí. Aztán megkezdődött az elég olaszos, bürokratikus, soha véget nem érő ügyintézés. papírkitöltés (többek közt arról pl, hogy hány évig tanultam... kérdezem, hogyhogy hány évig? 6 éves koromtól... jó, jó, akkor 18 éve tanulok...rettenetesen fontos információ. persze angolul egyik néni se beszél, végülis csak olasz tanfolyamra jelentkező külföldiekkel kell papírokat töltögetniük...). Aztán csekk 3 helyen kitöltése, majd posta, majd sorbanállás, majd ide papír, oda papír, majd vissza, majd újabb sor, majd mégegy papír, még egy óra... végülis 3 óra alatt sikerült beiratkoznunk és egyeztetnünk egy időpontot, amikor vissza kell menni megírni egy tesztet arról, melyik csoportba is fogunk kerülni... Ez ám a teljesítmény! :D Az első egy óra után úgy éreztük, Attilék jönnek nekünk egy sörrel. Aztán a további papírtöltögetések és aláíráshamisítások után már biztosak voltunk benne, hogy egy sörrel nem ússzák meg ;)

Szóval délre felértünk Povoba, ettünk egy finom rántott húsit a Cavaliereben (ez egy különleges nap volt, igazi tésztamentes kaját tudtunk enni ebére) és már a reggeli fejfájásom is múlóban van talán.

De ami igazán jó, abba belegondolni, hogy még az Operánál nem intéztük el, amit terveztünk. Azt hiszem, lesz még egy semmivel eltelő intézkedős napunk. Szeretem Itáliát :) Röpül az idő :)