Vitorlázás a Garda-tavon (Sailing)

A Welcome Office Garda-tavi vitorlázást szervezett mára. Mi jelentkeztünk természetesen.
Csodálatos volt. Egy élmény. Az idő elég párás volt, de eső előtt visszaértünk a kikötőbe. Közben szél, napsütés, víz, hegyek, hajók... tényleg nagy élmény volt.
Előszöris 13-an indultunk diákok, kisbusszal vittek Rivára. A sofőr nem volt hajlandó váltani, gyötörte a motort, 4-esnél sose tette feljebb a váltót (najó, egyszer). Dízel kisbusz, zörögve, majdnem szétesve zötyögött... hihetetlen volt, hogy nem vette észre a srác, mennyire szenved az a szerencsétlen autó.
Megérkezés után 2 csapatra bomlottunk. Mi 8-an egy idősebb figurával és fiatal segédjével a nagyobb hajóra mentünk. A másik csapat egy kisebb vitorlással, két fiatal sráccal mentek. Előre elárulom, szerintem a mienk jobb lehetett, sokkal jobban dőlt a hajónk, nagyobb tempót diktáltunk ;)
Kihajóztunk. Igazi vitorlás hajó, kedves kapitánnyal, aki ebben az egész hobbiban él. Minden nap vízre megy. Oktat + azzal foglalkozik, ami az álma, hogy a vitorlázást terápiaként "adja el". Hajója kialakítása alkalmas tolókocsisok fogadására és szeretné mindenkinek elérhetővé tenni a vitorlázás örömét, a víz és a tó hangjának gyógyító hatását, diákok számára ismerkedő, barátkozó helyet... látszott rajta, hogy igazán szereti.
Aztán vitorlát húzhattunk, fordultunk + mindig valamelyikünk vezette a hajót. Igazándiból. Nem csak úgy odaállva a kormány elé, hanem tényleg a megfelelő széliránynak kellett tartani, zik-zakkban haladtunk délnek a tavon, mivel szembe szelünk volt. Sokszor nagyon bedőlt a "ladik", a kezünket a vízbe érinthettük volna. Láttunk vitorlás-verseny résztvevőket, szörfösöket, kerültünk ki hajókat, hajótaxikat. Egész nap csak szeltük a vizet. 10-től olyan fél 3-3ig.
Nem írtak mára jó időt, de szerencsére rácáfolt a természet. Bár a szél nagyon furcsa volt a kapitány szerint, délebbre meg is állt szinte teljesen. De ügyesen kikorrigált minket a vezetőnk és tudta a felhőkből azt is, mikor kell visszafordulnunk. Elmagyarázta, hogy merről kell nézni, mikor érnek össze a fejünk feletti felhőcskék, amikor viharos eső lehet a tavon. Mi még semmit se éreztünk a szélből, amikoris ő már rendre intett mindenkit és felkészült a végre erősebb, de megfordult szélre... és tényleg jött is azonnal.
Szóval mi már vitorláztunk Trentinoban, meg Lombardiában is (átsiklottunk a szomszédos megyébe), sőt Venetoban is. Klassz :)
Kellemesen elfáradtunk. Csodás, pihentető kikapcsolódás volt. Csak a türkiszkék tó, a hegyek és a kishajó...