Esik az eső

Esik az eső. Ennyi.

Hull a hó

Esik a hó. Megint. Nagyon sűrűn. Idén rendesen jár a fehérségből :)

Hétfő szünnap

Ma van december 8. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Magyarul hivatalos olasz szünet. Aminek mi örültünk ma :)
Délelőtt dolgoztunk, itthon sürögtünk-forogtunk, majd délután bementünk a városba vásározni. Előre eltervezett program volt ez. Karácsonyi vásár mindig van és híres Trentoban.
Szétnéztünk a tömegben, ittunk forralt bort, aztán beültünk a kedvenc helyünkre (Trieste nevű kávézó egy bűbájosan mosolygó nénivel és nagyon finom italokkal). Laci ivott egy moccaccinot (ami kávét jelent tejjel, kakaóval és csokival, de ez egészen más, mint a cappuccino, mielőtt vki rákérdez), én meg forró csokit tejszínhabbal, ami itt rettenetesen tömény, szinte egy az egyben olvasztott csokit jelent hatalmas bögrében. Isteni. Aztán még egy kebabot is megkívántunk és ettünk a kedvenc kebabosunknál, méghozzá piadinásat (lapított olasz kenyér-tésztában). És jól eltelt az este. Már csak egy hét és indulhatunk valószínűleg haza. De nem kiabálom el. Nagyon várom már.

Pihenő

Ma reggel igyekeztünk korán kelni. Sok a dolgunk.
A délelőttöt szerettük volna Trento hegyén, a Monte Bondonen tölteni. Összepakoltunk, lefőztük a teát, betettük a mandarinokat és banánokat, felcsaptuk a ciaspolet (hótalpakat) és irány a hegy. Hó volt bőven. Sokan síeltek. Mi is néztük, mennyire klassz is siklani a hóban! Annyira vonzó, ahogy mások sután bakkancsban sétálgatnak az út szélén, isszák a brulét és aztán síelnek nagyokat. Mi úgy döntöttünk, ma csak egy rövid sétát teszünk hótalppal. Viotéból indultunk a hómezőn. Sokan sífutottak a sífutó pályán. Csak lestem. Olyan hangulatos a kis hidakon átvezető pályán futni. Nagyon szeretném kipróbálni. Januárban biztosan megteszem. Bérlés, esetleg oktató és jöhet a világ állítólag legegészségesebb sportja. Mindent átmozgat, kifáraszt, nem terhel. Csak futni a sílécen a havas dombokon. Miközben néztük őket, az is szóba került, hogy a túrasít kellene még kipróbálni. Amikor vért izzadva megmászunk egy hegyet síléccel a talpunkon, hátizsákkal a hátunkon, majd az egész napos "szenvedést" egy könnyű lesíeléssel koronázzuk meg (az lenne az igfazi megérdemelt síelés). A baj csak annyi, hogy nagyon drága. De ha lehet bérelni, egyszer biztosan kipróbáljuk. Óriási divat az itt. Furcsa dolog hallani a kollegákat, akik ide születtek, hogy a világ legtermészetesebb elfoglaltsága, ha síelnek, ha túrasíznek, stb.
Aztán ciaspolát felcsatolva nekivágtunk, aminek kellett. Sütött a Nap, szikrázott a hómező. Én csak mosolyogtam a boldogságtól, olyan leírhatatlanul gyönyörű a vidék télen. Úgy szeretem a telet. A legjobb évszak, komolyan. Szemetkápráztató hómező, sportolás minden mennyiségben. Néha kihalt és békés, nyugodt, máskor meg élettel teli pezsgés folyik a pályákon. Könnyen meg lehet szokni. A hegyen azt érezzük, hogy a tüdőnk tisztul, a fejünk szintén kipiheni a munka fáradalmait. Csodálatos.
Sokszor elcsodálkozunk és talán irigykedünk is, amikor meglátunk egy "öreget", ráncos arccal, kitaposott bakival, teljes életerővel menni. Hegyen, hóban, bárhol. Merthogy irigylésreméltó a kitartás, ami az évek során sem kopott el. Nem hallani azt, mennyi mindene fáj, mennyire izzad az emelkedőn. Nem panaszkodik. Kikapcsolódik. Élvezi. Egészséges és látszólag boldog. Én meg tudom érteni, mitől. Én is valószínűleg ezt az örömet éreztem, miközben meneteltünk a nyeregben, nyakamban a fényképező, lábamon a hótalp, hátizsákban az élelem és a meleg tea :D
Természetesen fotók is készültek, picasán teszem közzé
Íme, mindenki élvezze :)
CIASPOLE

ui: volt egy kis hócsata is a porhóban :D És láttunk hazafele hisztizó kicsi gyerekeket, akik nem akarták abbahagyni a szánkózást :) Micsoda idill :P

Bondone mégegyszer

Most este. Valóban ilyen. Nem csalás, nem ámítás :)

Még több hó

A héten újra esett a hó. A városban kupacok torlódnak. A hegyeknek még a napsütötte szikláit is vastag fehér réteg fedi. Mi továbbra is dolgozunk, megy a mókuskerék, igyekszünk minél hamarabb hazamenni. Ha sikerülne a kitűzött dolgaimat megvalósítani, akkor talán már a jövő hét végén bepattannánk az autóba. Már nagyon vágyunk haza karácsonyozni.
Most egyébként azon megy a morfondírozás, hogy holnap mit csináljunk (az élet óriási problémái). Ciaspola, vagy sí :D
A Paganellán lehullott 2 méter "csapadék", a felvonók tegnap nyitottak, friss hó, nagyon csábító. Viszont a vastag hóréteg tetején történő sétálgatás az óriási hótalppal a lábunkon és közben a fényképezés is elég vonzó kikapcsolódás. Majd elválik holnapig. Addig még egy kis dolgozgatás, meg egy kis ma reggeli látvány a mindenki által jól ismert Monte Bondoneről :)

Szerda

Ma Laci tanszéke rendez karácsonyi vacsit egy rifugioban. Arra vagyunk hivatalosak. Valahol a Paganellán. Úgyhogy este senkise keressen minket.
Egyébként semmi érdekes nem történik velünk stuttgarti utunk óta. Rengeteget dolgozunk mindketten, gőzerővel készülünk arra, hogy megérdemeljünk egy igazi pihenős ünnepet. Reméljük, sikerül.
Az idő furcsa. Van hó, nem is nagyon akar elolvadni (a városra értem), pedig "meleg" van. Mindig fagypont felett. Néha még egy kis eső is hullik rá, de mit se számít. Szóval a városban meleg van, a hegyekben biztosan hideg. Ma a ködből előbukkantak a porcukros domborulatok. Csodálatosan szép. Minden egyes fa borítva van hóval, ami abszolut, egybefüggő fehér színt kölcsönöz a hegyeknek.
Hétvégén nem tudjuk, milyen időnk lesz. Ha jobb, kellene egyet kirándulni, mert az elmaradt alvás kötelező hosszú pótlása mellett egy kis testmozgás sem ártana az agyi kapacitásunknak.
Eléggé kicsavartak a mondataim, elnézést kérek mindenkitől. Biztosan megártott a kacifántos szakmai fogalmazás.
Azt hiszem, a téli szünet előtt még egy óriási rendrakás is vár az asztalomon, mert már nem látok ki a stócok közül és jó lenne egy rendezett, nyugodt szilveszterrel megpecsételni a következő évet. Nehogymár ilyen szétszórt legyen ez a 2009! :)

Németország, Franciaország

A hétvégén Zolinál jártunk. Stuttgartban :) Ami innen kb 5-6 órás utat jelent.

Pénteken egész nap szakadt a hó Trentoban. Jó kilátásoknak néztünk elébe. Ebéd után bepattantunk a kocsiba és az autópályán néha sikerült elérnünk a 70 km/órás sebességet (bár az átlagunk kb 40-60 volt). A Brenner hágó tetejéig végig esett a hó. Majd átérve Ausztriába, mint amit elvágtak. A hágó megfogta a csapadékot és a hideget. Teljesen más táj tárult elénk. Kicsi hó, de kristálytiszta, kék ég.

Estére megérkeztünk szerencsésen Stuttgartba. Zoli nagyon finom vacsival várt. Igazi jó német étkekkel. Oh de tudnak itt hiányozni a jó fűszeres-zsíros dolgok.

Szombaton megnéztük Németország legnagyobb vízesését (Tribergben). Az út a Fekete-erdőn át vezetett, gyönyörű. Aztán tovább haladtunk egészen Strasbourgig. Ott is körbejártunk mindent.
Vasárnap pedig Esslingenben jártunk. Ez volt Advent első vasárnapja. Megnyitották a karácsonyi vásárt. Igazi középkori játékokkal, helyi hússütéssel, síppal, dobbal, jelmezes emberekkel. Nagyon hangulatos volt.
Aztán siettünk haza. Meg szerettük volna nézni a neuschwansteini kastélyt (Füssen mellett, a Disney-s kastély!), de sajnos túl későn értünk oda. Már sötétedett. Van mellette egy másik vár is: Hohenschwangau. Fotózgattam és jöttünk haza.

Fotókat picasara töltöttem (megtévesztésként Stuttgart a címe, pedig a várost pont nem néztük meg):
Stuttgart