Első élményem abból adódott, amit leszálláskor láttam. Volt egy kis város, aztán a nagy semmi. Sean szerint Angliára hasonlított a táj. Aztán lesétáltunk a repcsiből (szó szerint... egy kis lépcsőn). Én ilyen apró reptéren sose jártam még. Csak kerestük, hol is van az a reptér. Ugyanis a kifutópályán és egy árva piros házikón kívül semmit sem láttunk. Se gépet, se semmit. Hát igen, ez Göteborg City Airport :D
Sean örült ”jólinformáltságomnak” (ami az én átlagos turistás-informáltságomnál jelentősen hiányosabb most, nem gugliztam ki mindent amit csak lehetett volna), mert egyből felpattantunk a shuttle buszra (összesen a láthatáron 2 busz volt, nem volt nehéz rájönni, hogy vmelyiknek a központba kell mennie... utólag kiderült, hogy mindkettő ugyanoda tartott). Szóval felpattantunk, „naívan” feltettük a kérdést, hogy angolul beszél-e a buszsofőr, természetesen igen. Sőt, euroban is fizethettünk. Aztán elindult és mint a nagy utazásiirodás nyaralásokon az idegenvezető, a sofőr üdvözölt minket, nagyon vigyorogtam :D Ez Svédország. Aztán a tájkép erősen magyar volt a számomra. Az erdők, az utak, a dombos vidék... tiszta otthon. Aztán az autók rendszáma is 3 betű-3 szám kombináció :D Szinte otthon éreztem magam. Mindaddig, míg a körforgalomban a jelző nyilak nem kékre és sárgára voltak feste (én nem tudom, hogy direkt-e, de vicces, apropo a vasutat jelző csíkos tábla is kék-sárga, mint a lobogójuk). Megnyugodva tapasztaltam, hogy van egy pár McDonalds is, így válogatós Juditka talán nem hal éhen, ha erre fele csak halat esznek (bár megnyugtatott Sean, hogy itt húsosak is és inkább a másik két szomszéd a halas... hát, kikötővárosban azért kíváncsi leszek). Aztán megint az én informáltságom segített tájékozódni a városban. Elcaplattunk Sean szállodájához, majd az én kolimhoz. Majd elmentünk vacsizni. Göteborgban minden sarkon van egy Thai étterem, vagy egy olasz... mi inkább a szállásomtól pár méterre lévő görög éttermecskét választottuk (Sean Franciaországos-nyersmarhás élményem óta tudja, nekem a sima sülthús krumplival kompizíció a legjobb). Ott ettünk egy nagyon finomat. Én Souvlakit kólával, Sean vmi más göröget Pear Cider (vagy Ciber) itallal. Ez vmi alkoholos, körtéből fermentált citromos üdítő. Angliában is van, de még sose kóstolta. Neki nem jött be, szte mű íze volt, de ahogy én megkóstoltam, nekem nagyon ízlett. De hát mit tegyünk az én finnyás, húsos, kommersz-üdítős, kelet-európai szájízem ellen. Semmit :) Rengeteg féle étterem van, éhen halni nem fogok az biztos :)Vki derítse ki nekem, mit adnak a svédek a kávéhoz. Utolsó sor utolsó szava...
A szállásom, hogy is fogalmazzak... egyszerű. Kicsit lepukkant, de tiszta, még TV-m is van, az teccik (ma este Navratilova doku filmet néztem angolul, interjúkkal színesítve). Internet persze nincs. Ami igazán bejön, az a 2 kép a falakon. Lacit juttatják eszembe, meg hogy már én is annyira vágyom egy jó kis túrára, és mindenki nézzen hülyének, de várom a telet, amikor havon lehet taposni a bakit és lehet hógolyózni, síelni és kipróbálni a sífutást... Életemben nem vártam még így a telet. Szinte hiányzik.
Ja, az időjárás itt: Ragyogó nap, 19 fok, ami a gyaloglásunkban-leizzadásig nagyon melegnek hatott. Aztán a kiülős vacsin már éreztem a hűvöset. De embereket nem nagyon érdekli a hűvös, rövid gatya pulcsival a szokványos. Nagyon sok bevándorlót látni, annyira nekem a város látképe nem jött be. Aki nem bevándorló, az mind németes arcú. Rettentő egyformák. Tökéletes kerek szöszi fej, mintha egy barbibabát látnék, pirospozsgás arc. Némelyik hatalmas (magasságban vagy testsúlyban), másik csak vékony-égimeszelő. A pasik szőkék vagy emok, vagy festett barnák. Amit még leszűrtünk, hogy itt a koliban szoktak partizni, ami meglátásunk szerint annyi, hogy az épület kertjében körben állnak (nem ülnek, mert ahhoz hideg a föld) és kezükben van az ital. És vagy beszélgetnek, vagy csönd van. Nem az a zenés, barbecues, evős-ivós jellegű... több ilyen csoportot is láttunk „partizni” vagy „bemelegíteni”, nem tudjuk. 3 srác lepedőből készített tógát is viselt az utcán... ilyen hidegben?! Jah és az egész város kihalt és üres. Mintha sehol nem lakna semmi. Nincsennek fények az ablakokban sötétedéskor (lehet, ennyire energiatakarékosak), alig járnak az utcán. Csak a támasztott bicajokból sejteni, hogy vki él itt. Se zaj, se ordítás, se beszélgetés hangja, semmit. Nincs az a nyüzsi, nem volt dugó otthoni csúcsidőben sem... furcsa. Itt mindenki ennyire rejtőzik, vagy a csütörtök az szünnap, vagy sokáig dolgoznak, vagy hamar végeznek és téli álmot alszanak... nem tudom. Apropo tél és álom. 9kor kezd itt sötétedni, addig nyoma sincs. A Nap is korábban kel. És most már késő van, megyek is aludni. Holnap kezdődnek az oktató órák.
Azt hiszem, érezhető volta bejegyzésből, de azért megjegyzem, hogy most csütörtök este van és így készül ez a blog a publikálás ideje előtt. Jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése