Szerencsesen megerkeztem tegnap itteni ido szerint 15-16 korul (ami otthon ugy este 9-10)... Reggel ugye fel 6kor keltunk, utazas Milanoba, majd repcsi (csak 25 percet kesett ). Na de kezdem az elejen mert hosszu es tartalmas volt :)
A gep, amivel repultunk, nekem kicsinek tunt. Utaztam mar tengeren tulra de azok nagyobbak voltak. De ami engem kicsit nyugtalanitott, az az volt, hogy a gep ezer evesnek tunt. A TVmonitorok nem mukodtek, a tarolo rekeszek kinyiltak maguktol. Osszevissza berregett. A kapitany monologja rettenetesen sipolt. A biztonsagi bemutato ido kozben elszallt, csak a hangjat halhattuk az amugy kb 80as evekben keszult kisvideonak... erdekes elmeny volt :) Csak mosolyogtam es ugy ereztem, igen, ez az en sorsom, ezt direkt nekem talaltak ki, mert ugye aki fel a repulestol, az had szokja ;) Szoval biztosan az volt a baj, hogy en feltem es meg akart trefalni a sors. Ugy szalltunk fel, hogy ereztem, most vagy soha, en mar nem izgulok, mert mar annyi midnent tuleltem (lasd multkori repcsiutam Lacival a folyamatos orvenyben...)... na mindegy, izgi volt :) A kaja nem igazan izlett. Probaltak olaszok lenni. Hal volt az egyik, a masik meg pulyka lasagnaval... hat nm lakam jol. Volt vmi eloetel szeruseg olivabogyoval, csak megszokott dolgok. Jah, Alitalia... 3 filmet vetitettek az ut alatt (igen, miutan felszalltunk, erdekes modon megjavultak a kijelzok): egy Penelope cimu borzalmat, ami vmi amcsi film lehetett es 2 nyelven adtak: olaszul es angol-olasz egyszerre szolva. A masodik filmnel mar nem erolkodtek es csak olaszul adtak (pedig az a Bucket list volt, ami egesz jo film, bar a halalrol szolo film a repcsin nekem meg mindig kicsit bizarr, bar jobb, mint egy legikatasztrafas csoda). A harmadik film meg egy olasz film volt, amire kitettek az aprobetus angol feliratot feher szinnel igy olvashatatlan volt teljesen. Es maga a film is eleg gyengenek tunt. Kozepen ultem, mellettem egy amcsi hazaspar ult, a lannyal sokat beszelgettem, kedvesek voltak. Olaszorszagba jottek nyaralni, 2 gyerek otthon varta oket. Milanoban talalkoztam magyarokkal is, mert egy Malev gepnek volt csatlakozasa. Szoval nem volt rossz. A legeslegjobb elmeny a kovetkezo volt: ugye szoktak adni radionak hato dolgokat (fulhallgatoval valaszthatsz es ha hallgatod rajossz, hogy kamuradio, mert ugy a 8. szam utan elorol ismetlodik). Szoval kapcsolgattam miket lehet hallgatni es erre meglepodve ismerosnek hatot vmi... es ertettem... igen, magyar zene. A csitari-hegyek alatt remix verzioja szolt a Milano-NY jaraton olasz szemelyzettel... nagyon ledobbentem :) Amugy az ut alatt mindenfele kenyelmetlen pozicioban probaltam aludni, meg nezni a filmet amennyire birtam, olvasgattam is de kevesebbet mint gondoltam elotte... borzalmasan hosszu volt az ut. Kb 2-3szor volt turbulencia es dobalas, tulelheto volt, nem volt remiszto. Buszke lehet ram mindenki, ugyes voltam, erot vettem magamon es batran viseltem (a nehezen mulo) utat a felhok felett.
Megerkeztem NY-JFKre, ahonnan eloszor vegig kellett maszni a repteren a nagy "hangarba", ahol hatalmas sor allt az ujjlenyomatveteles, fotozos, kerdezoskodos, motozos ellenorzes elott. Jah csak hogy Lacit idegesitsem, odafele is es kiszallasnal is folyoso volt a geptol a repterhez :P Nagyobb gepeknel igy megy ez mar :P Szoval 6400 km nagyon hosszu ulve egy dobozban a levegoben. Es aztan az este helyett fenyes nappalra erkezni es vegigmaszni az amerikaiak vamjan es ellenorzesen megint jo moka. A felver-zoldszemu srac teljesen faggatott. Hova megyek minek megyek van e igazolasom az iskolarol miert es hogyan stb... gondolkodott egy csomot ugyhogy meg is ijedtem hogy majd velem fog vacakolni. Meg jo, hog betettem a CSHLos emailjet, igy volt mit felmutatnom neki.
Miutan atverekedtem magam, nem vart senkise csokorral a kijaratnal sajnos :) Ehelyett odavetodtem egy nyilvanos telefonhoz es hivtam a transzportos ceget. Igen, megjottem, itt vagyok, ezt viselem, ennyi cuccom van... mondtak, 15-20 perc es alljak ki a pick up-os reszre. En ott alltam tbb mint fel orat, meg mindig sehol senki. Illetve tomeg es tomeg es nyuzsi es sarga taxik tomkelege es utasok akikert mas cegek jottek... aztan vegul megerkezett Ed. Egy idos bacsi egy fekete Mercuryval. Bedobta a cuccom hatra, bepattantam es mentunk is Cold Spring Harborba. Pontosabban indulas utan jott neki uzenet, hogy van mas is a repteren. Igy kozos fuvarral jottem egy Axel nevu sraccal, aki szinten CSHLba jott, de masik kurzusra. Stanfordbol azt hiszem. Szoval Ed elvezetett minket ide ahol most vagyok. Az uton minden masodik auto Toyota Camry volt. A legregebbi kockastilustol a legujabbig. Ami nem Toyota volt, az vmi olyan piszok nagy kocsi, amit otthon midnenki megnez. Ugye ez Amerika, a nagyautokat szeretok orszaga. Borzalmas. Azt lattam csak, hogy mindenki szinte buszokkal jar. Egyedul persze. Komolyan mondom, Budapesten sokan akkora minikonyhaval elnek, amekkora autokban ezek utaznak. Akkora BMW X6osok es egyeb terepjaro-busz kozotti monstrumok, hogy a kamionok mellett el se torpulnek. Jo, befejezem hozzanemertos csodalkozasomat. A lenyeg, hogy nem csodalom, ha megfekszi a gyomrukat az 5$s uzemanyagar... ezek az autok rengeteget ehetnek. Jah persze limuzinok is rendesen voltak uton. Elvoltam kicsi faradva, de megvoltam. Kb 17re ertem ide (itteni ido szerint). 17.30tol volt a vacsi, ahova mar a lakotarsakkal mentem. Egy argentin lany (Lucia) es Miriam (a Harvardrol). Szomszed szobaban laknak. Jah, a legkondi orjit meg meg. Odakint van 22-26 fok es erre midnenutt 18 fokban didergek. A szobam is fagyasztoszekreny. Az agynemure a potpledet is ratettem es a fejemre huztam mert ereztem ahogy a torkom kihulik. Fura hogy mindenki ebben szeret ulni. Nekem az a 22-26 fok is boven idealis. Mindegy, megszokom :) Ma mar lattam, 72F-rol felvette vki 74-re a legkondit a hazikoban. Az argentin lanynak amugy a nagymamaja magyar :) Kicsi a vilag. Es sejtciklusos (budding y). A jet lagem egesz jo. Tegnap volt egy kis ismerkedos este, kiultunk a kikoto melle a parkba beszelgetni. 10 orara kerultem vissza a szallasra (az Alumni nevu Cabin-ba), ami otthon mar azert csak hajnal negynek szamitott, megse tudtam rendesen elaludni... ugye otthon akkor kellett volna felkelnem. Aztan reggel meg 7kor nagyon konnyen ebredtem (ebedido otthon). A lenyeg, hogy a csapat jo, faradtnak sem erzem magam, max kicsit kodosebb a vilag, mint szokott es ki vagyok szaradva folyamatosan. Enni, inni mindig van, midnenki kapott egy Mac gepet teljes hasznalatra (van kameraja is, orulok, jippi), az Apple igy tamogatja a sulit (jol teszi). A haziko, amiben lakom amugy 4 szobas, minden szoba 2 agyas, egy amcsi lannyal vagyok egyutt (kaliforniai), o meg diploma elott all.
Ma felvazoltak az iskola menetet, jol hangzik es ha minden igaz, lesz alkalmam talan New Yorkot is megnezni, csak egy ora vonattal innen. A campus gyonyoru, kikoto, zold, kisnyuszik, mokusok, nagyon tunderien pislakolo szentjanosbogarak. Kellemes itt. Most ebed ido van, abba is hagyom a beszamolot, megyek enni. 2tol vegigvezetnek minket a laboron (Cold Spring Harbor Laboratory a neve ugye), majd tanulas, XPP bevezeto, stb. Lesz Matlab, Copasi meg minden ami szem szajnak ingere. Az emberek tobbsege amcsi, 18an vagyunk osszesen, leginkabb biologusok, de vannak matematikusok, fizikusok, szamitastechnikus egyik srac... valtozatos bagazs, de kedvesek. Na tenyleg mentem enni. Majd jelentkezem. Sok puszi mindenkinek. (nincs idom atolvasni, bocs a hibakert :))
ui: Milanoban kulturaltan vezetnek NYhoz kepest :)
