Tegnap este hirtelen meghívásból hirtelen felindulással buliba mentünk. Most Laci ismerettségi köréből egy brazil srác hívott meg minket egy kis vacsis-táncos mulatságra. Az este arányai a következők voltak: 5 brazil, 5 olasz, 1 spanyol és 2 magyar... Mivel minden nyelv - a mienken kívül természetesen - közös ágra vezethető vissza, mindegyik perfekt olasz, de ha portugálul beszéltek se volt különösebb problémájuk a kommunikációval. Nos, mivel pont ugyanezekre a nyelvcsaládokra jellemző, hogy vmi miatt nem erősségük az angol, egy kicsit megint a szokásosan éreztük magunkat. De azért mégse. A kaja ehető volt, fűszeres-húsos (megjegyzem tészta nélküli), a zene eléggé brazil, a társaság meg vigyorgó dél-amcsi táncos népség. Mindegyik folyamatosan toporgott... bámulatos volt, mennyire csak a ritmus, mennyire természetes mindnek... lány vagy fiú, lényegtelen. Mind ropta főzés közben, evés közben, ivás közben. Nem nagyon, csak úgy egyszerűen meg se állt a lábuk :) Ja a zeneszámokban mi nem sok különbséget véltünk felfedezni. Ugyanaz az alap kicsit más dallammal, de lényegében képzelje el mindenki (aki ismeri) a Rio nevű szórakozóhelyről lassan morajló latin hangokat. Bár itt kevésbé volt idegesítő, mint a Martosban :) Kifejezetten tetszett :) A hangerő nagy volt viszont. Aztán keverték a mojito-kat... úgy pucolják a lime-ot, mintha mindigis azt csinálták volna :) Aztán volt vmi helyi brazil desztillált tömény ital... ami borzalmas volt szerintem. Rájöttem, azért tesznek minden ilyen innivalóba jeget és cukrot, hogy kibírják ezeket az ízeket :) Rém kedvesek voltak, sürögtek-forogtak és közben járt a lábuk :) Az est fénypontja akkor jött el, amikor megszólalt a "lambada". Igen, az áltsulis korunkból mindenki által halandzsaszöveggel kívülről fújt lambada. Mostmár azt is tudjuk, hogy ez egy brazil szám és ők nem röhögtek rajta + hozzánk nem igazán a teljes verzió jutott el. A szám fele kimaradt az életünkből :) Aztán ha hiszitek, ha nem, de én is roptam a brazil lépéseket :P Sőt, még Laci is csatlakozott egy kis időre (bár ő csak a könnyebb lépésekre volt rávehető). Igazából szerintem nevethettek rajtam, mert hiába mutatták, nem sikerült még csak le se követnem az apró topogások mibenlétét, de mozogtam úgy ahogy ők és kész :) Beszélgettem (nehezen, nyögvenyelősen, keveset, angolul) egy brazil lánnyal, aki mondta, hogy ők nem tanulják iskolában a táncokat. Mindig van karnevál, meg amúgyis ez úgy jön. Szóval tudnak szambát, meg az északi-brazil helyi "fohát" (elképzelésem sincs, hogy írják, de vmi ilyesmi) és még ki tudja mit. Az egyik srác az egyik csajjal táncolta kétszer is a "fohát", látszólag nem nagyon kellett koncentrálniuk a lépésekre. Szóval jó kis csapat volt. Hajnal 1re értünk haza. Mind "materials engineer", mosolygó, kedves, életvidám, természetes emberek. Mutattak fotót arról, ahol egyetemre jártak... egy kis sziget nem messze a parttól, hát igen. Gyönyörű lehet.
Néhány érdekesség: a mojitot mind egy pohárból itta... ők nem szőröznek a ki kinek apohara és nehogy a másik után igyon. Meg aki esetleg abban a tévhitben élne, hogy sötétebb bőrűek úgy, mint az olaszok, az téved. Najó, talán kicsit sötétebbek, mint a skandinávok, de teljesen európai mind. Egyik másik kifejezetten hófehér.
Ha eljutnak hozzánk a fotók, közzé tesszük.
Engelberg
11 éve
