2008. február 25., hétfő

Visszatérés Sass Pordoi-ra :) 2008. febr. 23.

A júniusi felvételimmel egybekötött túránk helyszínére tértünk vissza Lacival szombaton (ugyanis Laci már szerencsésen ideköltözött, köszöni jól van, ügyeket intéz :)). A Welcome Office intézett külföldi diákok részére Dolomite Tour elnevezésű buszos kirándulást. Elvittek minket Val di Fassa-ba és ismét Sass Pordoin élvezhettük a kilátást. Nem volt rossz :)
Voltak jégszobrok, kék színűek, klassz volt :) Nyüzsögtek a síelők, mindenki "telelt".
Laca, voltál-e már Sass Pordoin?... és kétszer? :P
és a kilátás, ami magáért beszél...
Azon a kanyargós úton jöttünk. Elöl ültem, koncentráltam, nem lettem rosszul :)




Marmolada és madár.


A "megmászatlan" Piz Boé... akkoris felmászunk rá nyáron :)
Marmolada hósipkája.
Voltunk Ladin múzeumban is. A Ladin az egy nyelv + népcsoport, erre a tájra jellemző. Ebben a térségben minden tábla 3 nyelven van írva: ladinul, németül és olaszul. Kultúrálódtunk és múzeumban néztük meg a ladinok történetét, szokásait, nyelvezetét.
És persze a múzeum se volt éppenséggel rossz helyen :)

2008. február 11., hétfő

fotók ciaspoladaról







balról: Diana, Radu, Edu és Ivan
ez itt a Brenta, kicsit más szögből, mint eddig:
bizonyíték, hogy ott voltam :)
körbe amerre csak nézünk, a távolban is havas hegyek. Csodás érzés.

Monte Rossa (itt már másztunk júniusban ;)) a Marmoladaval, meg Piz Boeval:


ez is a Monte Rossa
lemenő Nap sugara:
a nap vége felé:

ciaspolada

Tegnap (vasárnap) szervezett túrára mentem ciaspolaval (hótalp). Egész nap tartott, jól kisétáltam magam. Saját ciaspole-vel mentem :D Kora reggel "rossz" buszra szálltam, ami végül jobb volt, mint amit kinéztem, mert ez pont a találkozási helynél állt meg, míg a másiktól gyalogolni kellett volna 10 percet. Aztán busszal mentünk (egy egész busznyi ember) Bolzanotól még északabbra (Avelengoba), és megkezdtük a menetelést. Sok-sok "kalandban" volt részünk, ugyanis Edu (a feketebőrű, eredetileg nigériai, de Angliában felnőtt fiatal visitorunk) hegyi beteg lett. Igaz csak 2000m-ig mentünk, hozzá mentőt kellett hívni, meg teljesen elkábult, nem emlékszik történtekre. Az ebédünkre is több, mint egy órát kellett várnunk, majdnem elfelejtettünk fizetni (inkább elfelejthettünk volna, ugyanis...) és az motorosszános ambulancia elhagyott egy ciaspolat Edu kettője közül, amit kifizettettek velünk... minden összejött, valószínűleg itthon mi lettünk volna a csoport "kedvence".
De egyik tanulság, hogy míg otthon mindenkinek elege lett volna abból, hogy mindig ránk kell várni, az olaszokat a maga laza módján egyáltalán nem érdekelte, hogy egy-két órával később érünk haza, mind vidám és kedves volt velünk és kérdezősködtek a barátunk után, hogy jól van-e + amikor Edu visszatért közénk este, megtapsolták és mindenki ragyogott egész nap (és folyamatosan "kajabált"). Magyarországon szerintem leginkább szájhúzás ment volna, hogy fizettünk érte és vki elrontja... mennyire más nép.
Másik tanulság, amit a tegnapból levontam, hogy a kifejezés, hogy a baj mindig csőstül jön, igaz.
És még annyira jöttem rá este a buszon utazva, hogy az olasz rock egészen jó :)

Jöjjenek a fotók a következő bejegyzésben.

2008. február 8., péntek

megint megyek haza

Már csak 4-et kell aludni és megint megyek haza.

A héten voltam lakás után érdeklődni, ha Laci ideköltözik, hogyan leszünk (mert ugye ideköltözik végül és együtt építhetjük a házaséletünket :)).
Aztán csütörtökön Christyékkel moziba mentem. Erasmusos rendezés volt talán, a Karib-tenger kalózai 3-ast néztük angol szöveggel és olasz felirattal... egyikse nagyon segített rajtam a megértésben. Jójó, nagyjából ment, de senkise ezzel a filmmel kezdje az angol nyelvű filmnézést.
Most vasárnap pedig ciaspolával megyek túrázni. Páran befizettünk a Centre-ből. Bolzanotól észak-nyugatra visznek és ott nekilátunk a mókának. Ragyogó napsütést mondanak, remélem, megint szép időnk lesz.

Jövőhét kedden éjjel tehát megérkezem Budapestre (ha az olasz közlekedés és a repülő is úgy akarja). Szerdán semmi jóra ne számítson senki este ;) "buli lesz aprajafalván". Aztán ahogycsak tudunk, rohanás családlátogatni. Dejó lesz már végre :) Utoljára karácsonykor voltam otthon :(

Nem is tudom, mit írhatnék. Éppen fehércsokis kinder buenot majszolok vacsora előtt (megfordítottam a sorrendet, de már felnőtt vagyok, úgyhogy nekem szabad :)). Ugyanúgy dolgozom, mint eddig, hosszúak a napjaim. Elkészült a Centre "annual riportja" reklám jelleggel, a kezdőlapján meg lehet tekinteni.
Ha vasárnap készítek fotókat, megosztom mindenkivel!

Jó éjszakát!

2008. február 1., péntek

-

Laci hazament, az idő elromlott, jön egy hétvége megint egyedül, dolgoztam ma és dolgozni fogok, aludni pedig biztos nehezen, ahogy tegnap este is nehéz volt... Várom, hogy elteljen ez az 1-2 hét és utána végre teljes életet élhessek.

Boldog szülinapot Laci bácsinak és Boldog névnapot Balázsnak... sajnos nélkülem ünnepel a család :(

Semmi egyebet nem tudok írni. Üdv mindenkinek!