Az én méretem 26, Lacié 31,5 :)

A gondolatot tett követte és ma délután pénzt költöttünk :) Miénk a ciaspola, jöhet a havas hegy (bár most lehet inkább csak olvad). Íme, ő itt Laci jobb lába és az én bal lábam a hótalpban ;)

Íme a fotók. II. VASÁRNAP

Christy és a csúcs:Mégegy "komoly" kutató:
Lacikával :P
Ilyen egy hóvihar a Brentán, 3000m-en... dejó, hogy nem ott voltunk :)
Lago di Toblino:
Trento hegyei:
Hótalp :P

Micsoda ég :)

Laci és a völgy + hegyek :P
Pihi:
Csúcsmandarin, csúcscsoki, szél :)
Christyvel:

Íme, a fotók. I. SZOMBAT

"Hóangyal" és mögötte a csúcs (Monte Bondone):
A "hóangyal" nyoma:
Sífutópálya :)
Csaba első esése :)
A "komoly" témavezetőm egy szánkóval:
Verseny a srácok között:
Jön Laci:
Napfürdő:

Ez a hét

Ez a hét is nagyon eltelt. Sűrű volt. Hétfőn fotózkodás volt a Centre-ben. Elég extrém beállásban, de majd meglátjuk, kíváncsian várom.

Aztán mivel csütörtökön Barbi és Boróka ment haza, előtte szerda este Csabáék rendeztek egy kis vacsit maguknál. Laci túlélte az angol és a magyar beszélgetéseket is :)

Csütörtökön jött hozzánk egy professzor Spanyolországból. Csak 1 napot töltött itt, de azon végig ment az eszmecsere. Leginkább Attila és a prof beszélt, én meg bölcsen hallgattam őket. Most így jött össze. Pedig igazán nem akartam kuka lenni. Aznap este 3-asban vacsorázni is elmentünk az Il Cappello nevű helyre. Jó volt. De ekkor már elég fáradt voltam. És még mottót (idézetet) is kellett keresnem péntekre, amihez én sajnos nem értek és időm sem volt, így késő éjjel meg hajnalok hajnalán kutattam az interneten egyet. Elég szégyellni való dolog, de nem igazán van személyes mottóm a kutatáshoz fűzve... ja meg amúgy sem.

Szombaton egy kis sétát terveztünk 5ösben (Attila, Zsuzsi, Csaba, Laci és én). Busszal felmentünk a Monte Bondonere. Fent hatalmas hó volt. Trentoban ugye semmi nyoma, de Vasonban leszállva azzal a problémával találkoztunk, hogy nem lehet túrázni, mert havas minden + a sípályát keresztezi az út. Hosszas bénázás után átjutottunk Viotebe (nagyon sokat nevettünk saját magunkon :)), ahol csodás táj tárult elénk (jó, az előbbi helyen se volt éppenséggel csúnya a kilátás. Az előbbi hely az, ahova Anyáékkal felmentünk, biztos emlékeznek rá. Csak most működött a sípálya :)). Nade Vioteban sífutó-pályák, meg hótalpas túrautak amerre a szem ellát. És persze szánkópálya :) Mi nekivágtunk "ciaspola" (hótalp) nélkül mások nyomában kicsit sétálni. Klassz volt. Majd a többiek szánkót béreltek és élvezték a sebességet, amit nekem nem igazán volt kedvem játszani. Nem a sebesség miatt, csupán pont olyan uncsi érzésnek éreztem kipróbálni, mint a korcsolyázást. Kipróbáltam és nem élveztem. Így csak ültem, fotóztam, néztem a többieket és süttettem az arcom a ragyogó Napon :) Készültek fotók. Következő bejegyzésben találhatók...

Tegnap este még hivatalosak voltunk egyik kollegám szülinapi partyjára. Megérkeztünk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, jól elvoltunk, majd hazaértünk. A bulihoz képest elég korán, azonban a kimerültségi állapotomhoz képest későn (11 óra után). A buli előttig a terv az volt, hogy vasárnap lesz az én pihenő napom, lustálkodunk, takarítunk, mosunk, kényelem. Azonban úgy döntöttünk, vesszük a fáradtságot, és vasárnap is reggel 7kor útnak eredünk... ciaspolada volt a cél. Magyarul hótalpas túra. Attiláék nem értek rá, csak Csaba, de hívtuk Christyt is. Fantasztikus volt! Christy is nagyon élvezte, mint ahogy mind a négyen.Nagyon klassz volt. Le is barnultunk kicsit, tűzött a Nap, meleg volt, hófehér hótakaró, lábunkon a hótalp, meneteltünk felfelé, a kilátás leírhatatlan. Laci leszögetzte, egyik legemlékezetesebb túránkat tettük. És így igaz. Megint rácsodálkoztam, milyen szerencsés is vagyok, hogy itt lehetek és olyan dolgokat láthatok és tapasztalhatok, ami ilyen örömet okoz. És most Laci is itt volt velem :) Eldöntöttem, veszek hótalpat a héten, és néha hétvégente a síbusszal felmegyek és túrázok, ha szép az idő. A legjobb sport. Kitaposott utakon, tiszta levegőn, átmozgat. A másik dolog, amit mihamarabb megtanulok, az a sífutás. Mindenki ott siklott a dombon, a síkon. Állítólag az úszástól is egészségesebb és mindent átmozgató sport. Ki fogom próbálni és kiderül ;) Aztán talán egyszer jöhet a hegyi sí... nem tudom mi a magyar neve. Helyi specialitás, a lényege, hogy speciális sível hegyet kell mászni, majd becsatolni a lecet és lesiklani. Ezt is ki fogom próbálni, remélem. :) Nade most alszom egy nagyot... úgy holnap reggel 7-ig.

Szombat. Marzola.

Ma reggel - bár sajnos nem volt annyira szép ragyogó idő, mint tegnap - úgy döntöttünk (én és Laci), megmásszuk a Marzolát. Ez az a hegy, ami pont a koli mögött magasodik 1780m-en. Felbuszoztunk Villazzanoba, majd irány a hegy. Végig felfele, elég kemény terepen, hóban, fáról olvadó hótól szinte esőben másztunk. A kereszthez nem lehetett felmenni ciaspolada nélkül, megpróbáltuk, de derékig süppedtünk a hóban, feladtuk. Nagyon szép túra volt, pár fotó is készült, íme. Reggel indultunk, 5-6ra értünk "haza", jól elment a nap. Megérte, kellemesen elfáradtunk. Most tusi és vacsi a Pedavenaban (naná, hogy sörrel). ;)

péntek

Előszöris az az egy hátránya van a vonatnak, amivel mostanában dolgozni járok, hogy vonat... olasz vonat... ma 20 percet sikerült késnie. Amúgy gyorsabb, egyszerűbb és egészségesebb, mint a busz (értsd: nem kell idegesen tolongani, nem kell az átszállásnál az összes tizenéves büdös cigifüstjét szagolni és kb 10 percet kell felfelé sétálni hegynek, ami nem rossz reggeli bemelegítés).

Második közölnivalóm: A héten esett le, hogy a szőlősben, ami mellett minden reggel elgyaloglok, lakik egy ló :) vicces, amikor egy kőkerítés tetején, felettem és egyben tőlem 1,5 méterre bámul egy ló. Mostmár tudom, hogyan gondozzák az alacsony szőlők aljnövényzetét az olaszok :)

Végül: tegnapelőtt tűz volt a Coop nevű bolthálózat trentói legnagyobb képviseletében... amikor a pénztárnál álltunk, hatalmas lángok csaptak fel (szerintem az elemes stand gyulladt ki). Egy pár olasz pánikszerűen, egymást fellökve próbált távozni. Mi csak álltunk Lacival és elképedve néztük a nagy lángokat és vártuk, vajon mikor ázunk el totálisan miután a tűzjelző és -oltó berendezés bekapcsolt. Vki lefújta porral, meg azon a részlegen a víz is beindult. Ahol mi álltunk, ott csak egy kis füst volt. A remegő pénztáros kishölgy végül csak áthúzta a vásárolt termékeinket, fizettem, majd nyugizan távoztunk. Ilyen is megtörténik néha, úgy látszik :)

Az idő végre hosszú idő után kijavult és a hegyek roskadoznak a hó alatt, gyönyörű a napsütésben. Bízunk benne, hogy hétvégén ebből túra lesz :)

Kellemes napot!

Síelős fotók II.

Felhők felett a csúcson
Mögöttem a Brenta
Felhős-hegycsúcsos
Völgyes
Kereszt

Síelős fotók I.

Fai della Paganella és mögötte a Paganella, ahol síeltünk
Laci a síbuszra várva

Monte Bondone
Naplemente
Monte Bondone és a fekete felhő
Festményszerű


Garda-tó... a nagyobbik :)
Ez :) ahogy süti a Nap

Síelésen túl :)

Tegnap szerencsésen visszaértünk Trentóba. Nagyon klassz volt a síelés a Paganellán :) Mielőtt mentünk, itt zuhogott az eső, ami a hegyen havat jelent. Így szerencsére volt rendes hó. Aztán meg amikor ott voltunk, akkor ragyogott a nap. Illetve egyik nap ragyogott, másik nap felhő felett voltunk, aztán meg sötét felhő alatt, a végén meg még havazásban, szélben, hidegben és melegben... szóval mindent kipróbáltunk :) A pályákat is. Az én gyenge sítudásomnak és vadiúj carving leceimnek köszönhetően első nap bajosan vágtam neki a piros pályának, ami után rámfért egy hosszabb gyakorlás a kéken... de mint tudjuk, "minden kezdet nehéz", azonban "gyakorlat teszi a mestert"... magyarul csak belejöttem valahogy a síelésbe meg a sebességbe is. Minden jó volt. A szállással volt annyi probléma, hogy nem nagyon szerettek fűteni. De úgyis csak aludni jártunk oda és forró zuhannyal kompenzáltuk a hideget. A kaja finom volt, a szállást rendező srác kicsit érdekes... de összességében csodálatosan éreztük magunkat. Törés nélkül úsztuk meg.
Amikor először felvonóztunk fel a legtetejére, kicsit megrémültem a 2000m-en libegésben és 360 fokos panorámában... magas volt. De gyönyörű. Fotókat igyekeztem volna feltölteni picasaval, de úgy érzem, a koliban letiltották az effajta tevékenységet. Majd vagy ide, vagy oda próbálkozom. Azóta is megvagyunk, tegnap pihentünk, ma meg kicsit bementünk a Centre-be, dolgozgattam, főztem és most itt vagyunk megint hulla fáradtan. Holnaptól munka, ráadásul tanórám is lesz :( minden nap, szombaton is :(

Jaj, megosztanék a hirtelen alakult szilveszteri Geris-Orsis-Lacás party (amiről sajnos hamarabb távoztunk, de így is korán volt a hajnalban ébredés és reptérre cammogás) képei közül egy párat:
A házigazda:
Orsi:
Természetesen mi:
Laca:
és egy csapatkép :)