nincs idom irni

Nincs idom irni, pedig sokmindent tudnek meselni, meg megosztani az "olvasokkal" :( Sajnos tul sok dolgom van mostanaban :(

Ugyhogy csak roviden annyit, hogy a szobatarsam nagyon aranyos lany :) Jol kijovunk, sokat beszelgetunk. Mostmar tenyleg mindent tudok Uj-Zelandrol. Meg a koreai szokasokrol... pl hogy kutyat esznek (de csak vad kutyakat, amikre vadasznak) es Christy is evett mar. Meg a masik furcsasag, hogy arrafele szeretik az elo polipot frissen feldarabolni es ugy lenyelni, hogy kozben vegig erzik, hogy mozog a nyelocsovukben, meg hogy a fiunak nem a lanytol kell megkernie a lany kezet, hanem a szuloktol, jah es hogy azert vannak megdobbenve rajtam, hogy ilyen fiatalon hazas asszony lettem, mert ott 27-29 eves kor elott elkepzelhetetlen a hazassag, addig tul fiatalok hozza. Es hogy Uj-Zelandon vannak pingvinek meg sajat teruletuk az Antarktiszbol, ahol egyetemistak kutatnak :) Meg azt is tudom mar, hogy nagyon sok vizeses van, meg barlang, ahol szeretnek barlangban furdeni, meg rengeteget "beach"elnek es hogy osszesen 4 millioan laknak azon a hatalmas teruleten. Es ebbol 1,8 millio a fovarosban el, ahol mindig nagy a dugo, de nincs metrojuk... stb... stb... szoval jol megvagyunk Christyvel. Jaj es meg azt a hasznos informaciot is megtudtam, hogy Amerikabol meg egyeb kozeli helyekrol mindenki Uj-Zelandra menekul, aki fel a 3. vilaghaborutol meg a terrortamadasoktol, mert ez annyir a vilag vege, hogy a kutyat se erdekli es ezert biztonsagban vannak. Attila meg azt meselte, hogy ott is van egy systems biology kutato csoport :)

Meg a 3 napos eso utan havasak a hegyek es kristalytiszta az eg, sut a nap es meleg van es nagyon szep es nagyon jo :)

Szombaton voltam idegenvezetos trentoi turan, ami izgi volt, csak szakado esoben nem a legalkalmasabb program volt. Sebaj, Christyvel utana csak megittunk egy kavet :) Aztan vasarnap, hogy ne unjuk magunkat halalra, az eso utan ugy dontottunk, elmegyunk egy muzeumba... a muzeumot nem tallatuk meg, de egy kiados gyaloglast eredmenyeztunk az Adige partjan. Az is szep volt es kis mozgas legalabb :)

Es meg meselhetnek egy csomo mindent, hogy osszeallitottam a tantervemet, hogy beszeltem a nagyfonokkel, hogy megvan a feladatom es hogy sok feladatom van es hogy januarban jon egy altalan meghivott kutato a Centerbe, stb stb...

A rosszabb esemenyekrol nem beszelek, hogy pl ugy nez ki kettesben megyunk sielni. De ez majdcsak elrendezodik vhogy.

A lenyeg, hogy holnaphoz egy hetre lathatom az en egyetlen ferjemet es hogy utana mar nemsokara karacsony (tegnaphoz egy honapra) es hogy tegnap nem csak a karacsony egy honappal ezelotti napja volt, hanem a mi hivatalos eljegyzesunk 1 eves forduloja is :)

Szoval minden rendben, rohanok a buszhoz. Puszi a csaladnak.

ebéd

Muszáj megosztanom, hogy ebédre olasz "goulash zuppa"-t rendeltem. Hát... nem sok köze volt az általunk megszokott jó kis leveshez. Sokkal sűrűbb volt, valószínűleg paradicsommal sűrítették rettenetes sűrűre. Gyakorlatilag csak hús volt benne, meg répa... krumplit nem nagyon leltem benne. Petrezselyemmel volt megszórva a teteje. Egy tésztán ragunak jobban el tudtam volna képzelni, mint levesnek. Dehát ezt is ki kellett próbálni :)

Az eső pedig továbbra is csak szakad és szakad. Holnap Tour in Trento-ra megyek, külföldi diákoknak szerveznek vmi bemutatót délelőtt. Az egész össz-vissz 1,5 órás lesz, nem tudom, mi mindent tudnak nekünk ennyi idő alatt megmutatni. De meglátjuk. Esernyős túra lesz, ha nem áll el. Aztán amúgy valószínűleg dolgozom.

Péntek

2 napja zuhog az eső. Ki vagyok merülve, nehezen tudok aludni, pedig nagyon álmos vagyok. Tegnap már agyilag is lefáradtam teljes mértékben, ami az asztalom átrendezésében és egyszerű kérdések megválaszolni képtelenségében merült ki. Ma már jobb a helyzet... remélem.

Az esős idő elég érdekes itt. Reggel kiléptem az ajtón, és a völgyben állt a felhő, de felette látszott a hegy, majd megint felhő. Rétegesen. Majd mivel Povo hegyen van, felhő és köd jellemzi. Mögüle a hegyoldalból sejtelmesen kikandikálnak a fák... kísérteties, de ugyanakkor nem néz ki rosszul :)

Még 2 nap és Laci hazaér. És "már csak" 11 éjszaka és újra látjuk egymást. Mindig csak ez a fránya visszaszámlálás.

Tegnap elkezdtem írni egy fárasztó bejegyzést, amit nem tettem közzé a vége hiányában. Nem tudom, mikor lesz időm befejezni. El vagyok havazva a teendőimmel. Egyszer... majd... talán.

hol lakom? google maps vs live search maps

Akit erdekel pontosabban, hol is lakom, az megtekintheti a kis sarga hazikot a gmapsen:
http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=en&msa=0&msid=102429298614705705689.00000112c8a12803fda8b&ll=46.049467,11.127691&spn=0.014237,0.036178&t=h&z=15&om=1

vagy microsoft uj vivmanyaval:
http://maps.live.com/default.aspx?v=2&cp=rp6w4mhxtych&style=o&lvl=1&tilt=-90&dir=0&alt=-1000&scene=11032579&sp=Point.rp6xkjhxv05z_san%20bartolameo___&encType=1

lehet valogatni :) az utobbi az frisebb, mar a majdnem kesz epulet lathato.

"Rövid" beszámoló egy hétvégéről

Tartalmas hétvége volt, mondhatjuk.

Előszöris fogalmam sincs, mit írtam már a blogba és mit nem... szóval a lakótársam megismerését azt hiszem, még nem részleteztem.

Pénteken hazaértem és előbukkant a szobájából Christie és anyukája. új-zélandiak, ahogy a portán mondták nekem. Mondjuk a név nem stimmelt. Sebaj. Eredetileg koreaiak, de Christie 9 éves volt, amikor Új-Zélandra költöztek. Nagyon szép lány, bár Attila szerint ez nem meglepő, a koreai lányok gyönyörűek. Az anyukája itt van Trentoban péntekig. Ő is aranyos. Bár ő kevésbé tud angolul. De ez nem probléma. Fél itt hagyni a lányát, aki most kezdi a mastert a Materials Engineering tanszéken (anyagtudomány, vagy mérnökség, vagy fogalmam sincs micsoda). Kémiából van BSc-je, de otthon még nem volt ez az MSc készen, ezért jött ide tanulni 1,5 évre. Ő se beszél olaszul :) Sokat beszélgettünk már, nagyon megnyugodtam, hogy egy kedves rendes csendes leányzó és nem egy kajabáló trendi olasz "partigörl". 23órás volt a repülőútjuk, amit 2 nap alatt teljesítettek, mert útközben megaludtak vhol Ázsiában. Kemény lehet.

Ja, bevásároltam egy csomó mindent. Szárítót, evőeszközöket, egy tányért, teásbödönt, klassz teleszkópos seprűt, lapátot... csak a szükséges alapokat. Ezen belendülve lakótársam édesanyja televásárolta a lakást... kenyérpirítótól kezdve a nemtudommiig :) Úgyhogy ezt a nagyon nagy és üres lakást lassan kezdjük belakni. Bár a pakolóhelyet még mindig nagyon kevésnek tartom. A hűtő is jó kicsi. De megleszünk vhogy szerintem :)

Szombaton mostam egyet és tapasztaltam, hogy a mosodában összesen 3(!) mosógép van... azért ez egy ekkora kolinak szerintem édes kevés lesz. És pénzbedobós, így a gép adja a mosószert, ami egyáltalán nem olyan finom Coccolinos illatú, hanem tucat mosoda illata van a ruháimnak :( ez nem tetszik annyira :( Majd láttam, ahogy lakótársam anyukája a nagybevásárlás után nekiállt főzni... előszöris a vásárolt polipot vagdosta össze. Ez nem volt vészes, nem okozott semmit bennem, hogy a lila tapadókorongos izét vagdossa... de aztán amikor feltette főzni, vmi leírhatatlan szag töltötte be a lakást. Nem hal szag. Nem tengeriizébigyószag... hanem vmi sokkal mélyebbről jövő bűz. Elképzelni se mertem volna, ilyen az, amikor egy polipot főznek. Egészségére annak, aki a főzés után még képes ránézni. Gyorsan áttoltam a kiterített ruháimat és becsuktam a szobaajtómat... de sajnos estére az egész lakás tele volt vele. Megerőltettem magam, kimentem hozzájuk beszélgetni... ott ették a főzés által rózsaszínre változott sós vízben kiázott polipdarabokat egy kis aprórákkal csemegeként.

Aztán aznap este Csikász-Nagyékhoz voltam hivatalos vacsira. Magyaros vacsi. A polip után jól esett friss levegőt szívni és semmire se tudtam gondolni, csak hogy finom otthoni ízeket ehetek. El is indultam. A buszmegállóban aztán egy meg nem mondom milyen nemzetiségű, csakis olaszul beszélni tudó srác próbált ismerkedni velem. Amihez nekem nagyon nem volt hangulatom. Hallgattam a zenét fülhallgatóval, és mindig odajött kérdéseket intézni hozzám, ami miatt ki kellett vennem a kellemes zenét... nem vette észre magát nagyon, hogy nem vágok jó arcot ahhoz, hogy ismerkedni próbál. Aztán szerencsére sikerült megértetnem vele, hogy igen, egy szót se beszélek olaszul, bármennyire nem akarta elhinni ezt... nem értem, miért olyan meglepő, hogy nem tudok olaszul, vannak még ezzel így pár milliárdan ezen a Földön. Aztán szerencsére nem tudott angolul szerencsétlen, így makogni próbált vmit, mire mondtam neki, hogy nem értem... nem értem, sorry... és végre békénhagyott.
Aztán a következő dolog a Piazza di Fieran ért... elnéztem a menetrendet, és az egyetlen értelmes busz, amihez csatlakozásom volt, az "escluso sabato"... vagyis kivéve szombaton... így várhattam további 20 percet este és még a vacsiról is elkéstem.
A vacsi isteni finom volt, gratula érte Zsuzsinak és Attinak. Töltött káposzta + pörkölt + tiramisu + tokaji borok. Hmm... nagyon jó volt. Aztán kinéztem visszafele a menetrendet, ami átszállással nem vmi egyszerű és hamar el kellett volna indulnom, így azt mondta kedves témavezetőm és felesége, hogy aludjak náluk, úgyis ismerem már a terepet és akkor maradhatok a "buli" végéig. Így is lett. Sean és Ivan úgy hajnali 1 előtt érezték elérkezettnek az időt a távozáshoz.

Aztán másnap reggel hazamentem. És olvasgattam, pihengettem... nem csinátam semmit. Gondoltam arra, hogy tanulok informatikát, de pénteken kaptuk azt az emailt, miszerint ha nov 20ig senkise tiltakozik a comprehensive exam eltörlése ellen, akkor eltörlik... azt hiszem vagyok elég lusta ahhoz, hogy holnapig várjak ezzel a nagyon nagy tanulással. Már úgyis beleástam magam kicsit... hátha nem kell jobban. :) lehet szurkolni és szorítani nekem!!! Amúgyse haladtam már a munkámmal emiatt a vizsgára való készülődés miatt. Ideje lenne. Jövő hétfőn a főnök látni akar, hogy update-eljük a munkámat... gondolom a hogysmint állok és mit csinálok én itt náluk esete. Szóval nem fogok most se unatkozni.

Péntek

Nos, eddig tartott a magányom (koliügyileg). Van egy lakótársam, akivel nem sikerült még találkoznom. Tegnap mire hazaértem, cuccokat találtam a hűtőben, konyhában + a másik szoba ajtaja is zárva volt. A portán megkérdeztem és amennyire meg tudtam jeyezni a nevét, Woo Lim... vagy hasonló. És új-zélandi. Meglátjuk. Remélem, rendes csaj. Tegnap mondjuk nem jött haza, vagy olyan későn jött, hogy már az igazak álmát aludtam és olyan korán jöttem, hogy nyomát se láttam.

Tegnap este a szállástól 5 percre lévő Tescoszerű gigantikus Coopban bevásároltam pár alap dolgot. Evőeszközöket, egy tányért, kaját. Szárítót meg felmosó cuccokat még nem vettem. Majd ma vagy holnap viszont arra is sort kell kerítenem. Az utóbbit mondjuk jó lenne egyeztetni a másik lakóval, hátha neki van régebbről, vagy ő is akar venni.

Köszönöm Józsi sógoromnak a fotókat, nagyon aranyos a picúr. A "kicsi a rakás, nagyot kíván" című remekművet közzé is teszem, mert ezen egyedül Dávidka tud értelmes fejet vágni (hát igen, nem hiába) és vicces. Megjegyezném, ahogy a háttérben Józsi elmélyülten bújja a gyermekülés kezelési útmutatóját. Tessék nevetni mindannyiunkon :)

honlapfőlapszereplő lettem

főlap: http://www.cosbi.eu/ (bal oldal)

gyengébbek kedvéért: http://www.cosbi.eu/PSGM.php

kimaradt, összevissza fotók

Nézegettem néhány picasa albumot és rátaláltam pár jobb fotóra. Itt is közzéteszem, ha örültök, ha nem :)

Mami és Attila ittléte alatt készült a fotó az én egyetlen férjemmel Monte Baldone-n :)
időrend nem stimmel, ez idefele úton készült:

Csikász-Nagyékkal túra. Sasszeműek a szikla jobb oldalán fedezhetnek fel:

Így talán a nem sasszeműek is elhiszik, hogy ott jártam:

Így pláne:

Ennyi :)

Az új kecó

Tegnap szerencsésen beköltöztem új lakhelyemre. Az egész egy most épült - pontosabban épülő - kollégium. Hatalmas az egész. Meg a saját kis lakásom is óriási. Egy komplett nagy lakás. Nem egy martos "feeling" ;)

Az épületnek van olyan szárnya, ahol külön kisebb szobák vannak és folyosó végén van egy icipici konyha. Meg van olyan, amiben én lakom, ami egy kisebb apartman külön nagy konyhával (ami kicsit már inkább olyan nappali jellegű, TVszoba, táncterem, nem tudom, minek minősíthetném még, de nagy és van kábel TV... csak TVm nincs) és egy fürdővel 2 egyágyas szoba részére. Vagyis valakivel együtt kell majd élnem. Egyenlőre a másik szoba üres. A két szoba között az a nagy különbség van, hogy az egyik hatalmas, tágas, nagy ablakkal a Monte Bondone felé, a másik meg kisebb és csak egy luk az ablaka. Nos én az elsőként érkező jogaként elfoglaltam az előbbit :) Amúgy az első emeleten van. Az épület többi szárnya már eléggé lakottnak tűnik, de körülöttem szerintem eléggé kihalt. Van a konyhából nyíló erkély is. Illetve 3 erkély. Fura és modern. Nem teljesen fejezték be... a szagelszívót nekem kell majd összeszerelni. Eddig nem tartottam fontosnak, de azt hiszem, fontos lesz, mert befúj rajta a szél. Ja és a teljes ágynemű az náluk párnát és lepedőt jelent. Még jó, hogy van egy plédem. Ezellen is tennem kell vmit, félek ez nem lesz elég.

Első éjszakám elég nyugtalan volt. Sokszor felriadtam, nem szoktam meg a helyet. Nagyon csendes, félelmetes szinte, nagyon üres és meleg van, csak éjjel sajnos otthon rászoktam ugye a 30 fokra, ami itt nem volt biztosított, főleg pléddel nem.

Nincs sok szekrény, nincs egy kanalam, semmi, tök üres. Vennem kell egy csomó mindent. Nincs felmosócucc, nincs egy törülközőtartó... vannak hibái rendesen. De ennyi pénzért első lakóként egy vadiúj épületben ráadásul ekkora szobával megbocsátható.

A közlekedés jónak mondható, csak az én elvárásaimnak nem felel meg. Budapestünk után szeretnék 5-10 perc könnyű sétával beérni munkahelyemre a 30 perces olasz tömegekkel teli átszállásos dugóban ácsorgó buszozás helyett. Átmenetileg jó. Igyekszem keresni hosszabb távra vmit Povoban. Biztos, hogy drágább lesz, de most vhogy a kényelmem jobban zavar.

ui: Lacikám gépe felszállt. Erre csodásan tiszta az idő, remélem, látják az Alpokat, ahogy én is láttam.

És íme a várvavárt fotók:
a szoba, amit nem választottam :)
Az ablakomból a kilátás:

Konyha egyik fele:

Konyha másik fele:

Szobám, asztalom:

Ez a bejárat, előtér, jobbra mosdó:

Szobám másik sarka:

Ágyikóm, ilyenek:

Megint Trento

Azt se tudom, hol kezdjem a beszámolót. Előszöris annyira jó volt otthon lenni, hogy semmi kedvem nem volt visszajönni ide. Otthon volt családlátogatás, díjátvétel, Lacizás, otthonszépítés... és aztán tegnap délután repülnöm kellett vissza, ráadásul Bergamoba érkeztem, ahol még sose jártam és onnan még 2szeres átszállás és 3óra vonatozás után érkeztem csak meg este 9re Trentoba. Otthon félelmetesnek tűnt egy kicsit: mi van, ha késik a gép, ha elkavarom a vonatokat, meg eleve a repüléstől is mostanában félek.

De aztán jól sült el. A gép pontos volt, az út szép volt. Csak elkövettem egy nagy hibát, hiába találtam ablaknál jó oldalon helyet, abban a fejünk feletti csomagtartóban a táskám aljában hagytam a fényképezőt. Szomorúbb voltam induláskor annál, hogy ilyenekkel törődjek. Így elszalasztottam a legszebb légi felvételeket. Olyan gyönyörű felhőket és leginkább az egész Alpokat láttam, havasan, majd Olaszországban már nem havasan, de kristálytisztán... hihetetlen szép volt. Ültem és vigyorogtam. Csodaszép!!! Ráadásul Bergamotól nincsennek a hegyek messze, ezért már mikor megkezdtük a leszállást, akkor is hegyek között repültünk de alacsonyabbról, majdnem féltem is, de ott siklottunk a hegyek felett kicsivel, látszott minden házikó, ösvény... és azok a hegygerincek! Csipkék, hol havasan, fehér sipkában, hol szárazon és őszi erdővel borítva... ennyit tudok csak visszaadni belőle sajnos :( Fényképek nélkül. Jah és ugye délután utaztam, naplemente előtt... felhők közti naplemente volt és a hegyek alattunk nem hogy csak havasak vagy ősziek voltak, de narancsosak, napsütöttek... LEÍRHATATLAN!

Aztán nagyon ügyes kislány voltam és elértem a hamarabbi vonatot (hála a gyorsan megérkező csomagomnak), átszálltam Bresciaban, meg Veronaban és aztán így a tervezett 10 óra helyett 9re már Trentoban voltam. Attila lejött elém kocsival, köszönet neki! Aztán Zsuzsi adott vacsit, meg ágyat... hajléktalanként hajlékot adtak nekem :)

Ma meg már minden a régi kerékvágásban zajlik. Megvannak a szobatársak, a munkatársak, főnökök, mindenki. És én meg mindjárt indulok a kulcsaimért az új szállásomhoz.

Amúgy itt is nagyon hideg van már reggel. Éreztem.