Péntek van. Ma reggel először történt az, hogy az ajtón kilépve átfutott az agyamon a "fázom" gondolata. Nem tudom, hány fok volt, pontos információkért keresse mindenki a "servizio meteorologico del Trentino" honlapját. De a lényeg, hogy csípős volt a reggel. Ami azért jó, mert egyben krisztálytiszta és felhő- meg ködmentes minden. Az eddigi napok ősziesen komorak voltak. Ma meg olyan gyönyörűen üres a levegő, hogy látom minden egyes hegy minden egyes fájának lombkoronáját. Minden olyan közeli lett :) Gyönyörű. Ráadásul, amikor jöttem, még csak épphogy felkelt a Napocska, ezért az eget és a hegyeket is meleg vöröses színbe borította. Annyira imádom azt, amikor kristálytiszta és fagyosan hideg a levegő és süt a nap... vhogy másképp törik a fény a tárgyakon és vhogy minden olyan "steril", patyolattiszta és egészséges. Olyan életszagú és határozott minden. Szeretem a hűvöset. Nem a hideget. A hűvöset. Legalábbis a számomra vhogy ilyen érzés a tél közeledése.
Gyorsan le is fotóztam a Centre erkélyéről a kilátást. Íme:
Közben voltam ebédelni. És annyira gyönyörű az idő, kirándulni akarok ma! Meg holnap! Csak ne lennék fáradt és ne lennék egyedül. Mindenki hazament vagy programja van :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése