Jól esik írni ezt a blogot. Nem bírom ki, hogy ne osszak meg egy kis semmiséget. Hogy milyen érzés is itt dolgozni. Hogy is néz ki egy napom... Bejöttem reggel, még sötét volt, brrrrr. Aztán megjött Alida. Behozta a kivetíthető lézeres billenyűzetét... mert hát ha vki informatikus és ki akar tűnni, olyannak is lennie kell :) Aztán most Lorenzo épp főzi a kávét, amiből ma én is kapok. Ez egy ilyen nap. Aztán elkezdték nyomni az algoritmusokat... még az elején angolul a rám való tekintettel. Aztán mint mindig, átrohant a szomszédból Roberto és olaszul kérdezett tőlük. Mindig átjön és feltesz egy kérdést. Asszem szakmait :)
És természetesen nyomják az olaszt ezerrel :) Én meg azt hiszem, előveszem a reggel megvett "kroásszan"omat és a jó olasz kávéval elfogyasztom. És közben dolgozom, pötyögöm, amit kell. Aztán majd egyszer elmegyünk úgyis ebédelni. Választhatok, hogy pizza, tésztaféle, pizzáhozhasonlítóvalamihelyidolog, vagy sótlan husi. Az ebéd vége mindig egy kávé. Meg aztán biztos délután is lecsúszik egy kis kávé...
Szóval olyan olaszosak a hétköznapjaim.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése