Először mindenkit megtévesztve a péntekkel kezdeném. A konferencia délben véget ért, egy pizzás záróebéd keretében. Azután olyan gyönyörű idő volt, hogy nehéz lett volna a munkára koncentrálni, igy Pál Csaba és Papp Balázs invitálására felmentem velük a Povo mögötti hegyre. Nem a sziklás oldalra, hanem mögé. Chegul asszem a neve. (na itt nem volt fényképezőm)
Aztán szombaton az az ötlet támadt, hogy Verona és Garda-tó... az idő pocsék volt, Veronában még csak a párától és melegtől szenvedtünk, de délután már az eső is szakadt. Csikász párocska, Pál család, Balázs és egy kanadai lány és én. A Garda-tavat már meg se néztük.
Aztán este Csabáéknál volt egy kis magyar összejövetel, beszélgetős, falatozós vmi.
Vasárnap délelőtt takaritgattam meg hasonlók. Aztán olyannyira szép idő volt, hogy gondoltam muszáj menni vhova. Vhova hegyre. Aztán mivel egyedül már eleget vagyok, felhivtam Attiláékat. És igy 3asban másztuk meg a Marzola előtti talán Chegul vagy nemtom mi a neve hegyet a sziklás, meredebbik oldalról. Klassz volt. A kilátás a tetőről meg leirhatatlan. Ameddig a szem ellát hegyek, 360 fokban 2000mes csúcsok (meg 3000esek is), én ültem egy sziklaoldalon magasabban a Kékesnél és a távolban a Brenta Dolomitok recés vonulata. Jah és a város pedig a lábam előtt hevert. Hát fantasztikus volt. A fák őszülnek, gyönyörűek. Komolyan.
Ma reggel pedig mivel jó korán jöttem, a sziklás hegyek pirosan izzottak a napfényben. Azt hiszem, szerencsés vagyok.
Fotók folyt. köv...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése