2009. június 3., szerda

Vieste (Puglia 1.)

Az utazás hosszú volt. Több, mint 8 óra kellett, hogy leérjünk Puglia északi részére a kis sarkantyúba. Vieste, kempingben bungalót foglaltunk, 5-en egyet, meg többiek másik autóval, később jöttek és egy másik házikóban laktak.
Az út amúgy jól telt. Vezettem délen is, dugóban is... szerencsére most esőből nem jutott nekem (csak hazafele Lacinak). Pedig abból mindig én szoktam kapni a jó sűrűt.
Előszöris az olaszok köztudottam borzalmas sofőrök. Tényleg azok. Azt már megszoktuk, hogy sávot tartani képtelenek, átjönnek a vonalon akkoris, ha ott vagyunk mellettük (de ilyenkor egy dudára felkapják a mobiltelefonra, könyvre, laptopra, CDlejátszóra tévedt figyelmüket... őrület, hogy vagy beszélnek és hadonásznak közben kormányt elengedve, vagy mobilon smst írnak autópályán, vagy olvasnak... csak vezetni nem szoktak rendesen). Szóval már az tűnik csak fel, ha vki indexet használ sávváltáshoz, nem az, ha nem használnak... de hogy minek nekik annyi pénz, hogy 3-4 sávos autópályát építsenek nekik, az rejtély. 2 sávnál nem képesek többet használni. Most kamionstop volt. A jobb külső sáv üresen, a mellette levő majdnem üres, a 3.on sorban 100-zal mennek, a belsőben meg előzik 110-zel a többieket. Laci azt is hallotta, hogy azért nem használják, mert ez itt ciki. De mekkora bénák. Mi szabálytalanul, de jobbról mindenkit elhagyva normális tempóban haladtunk. És senkinek se jutott eszébe besorolni mögénk utána sem. Sokszor annyira logikátlan és nemtörődöm nép ez az olasz. Arról meg nem is írok inkább, hogy egyenletes tempót tartani képtelenek. Egyszer 150-nel hasít el mellettünk, aztán 5 perc múlva 90-110-zel megy és mi hagyjuk le őt. Aztán persze eszébe jut, megint letol az útról, majd nem halad...OK, lényegtelen, csak gondoltam, megosztom az olasz vezetési stílus miért is híres és mi az igazságalapja. Azt nem is írtam, hogy a külsőben mindig ezerrel nyomják a gázt, de ha előznek, akkor belassulnak és sort tartanak a belső sávban. Nem csodálkoztunk egyáltalán, hogy egy átlag forgalom is dugót képes náluk okozni.
Aztán Dél-Olaszország (mert az előző északon is nagyon tipikus). Értelmetlen táblajelzések, 10-es, 20-as km táblát kintfelejtenek éveken át, a kutya se tartja be az ötvenet. Lakott településtől rettentő messze is sebességkorlát. Amit már Laci se tartott be rendesen. De egyszercsak észrevettünk egy híd aljában megbújó rendőrautót. Laci fékez, erre a mögöttünk jövő autó a duplazáróvonalon megelőz minket jóval a megengedett felett, a rendőrök orra előtt. Csak pislogtunk... igen, valóban. Aztán már azt is megszoktuk, hogy a piroslámpán autós és gyalogos is simán átmegy. Mi azért tartottuk a szabályainkat.
Megérkeztünk a bungalóba. Nem volt hűtő. Szóltunk. Erre a pasas szó nélkül elment. És a szomszéd házból kiszerelte a hűtőt, áthozta nekünk és a probléma meg volt oldva :D Csak nevettünk, hogy mekkora problémamegoldást, lehet, hogy összesen 3 hűtő van az egész kempingben és azokat vándoroltatják, ha vki véletlen szóvá teszi, hogy hiányzik neki :D
De az emberek nyugodtak, kedvesek, sokkal hangosabbak, mint ugyancsak hangos észak társaik, erősebben mutogatnak/gesztikulálnak megállás nélkül. Az olasz férfiak valóban utánaszólnak az embernek és egy tizenéves srác is képes megdicsérni, ha kalapot próbálsz, hogy milyen jól áll, akkoris, ha nem eladó és csak elhalad melletted az utcán. A pizzázó füstös pincére megállás nélkül signorázik és minden mozdulatunkat lopva lesi és segít, nem csak akkor, ha turosta vagy. Szóval az emberek valóban kedvesebbek, nyitottabbak... és sajnos büdösebbek is. Az elejtett vacsoránk és ebédünk helyén is a fiatal pincérsrácok is borsalmas hagymaszaggal tálalták az ételeket. Pedig nem volt kánikula. Bár halkan jegyzem meg, észrevettem, hogy itt Trentoban is az átlagnál kevesebb (semmi) parfümöt használnak, és ugyanazt a ruhát hordják napokig, így reggel 8kor is már megcsap a szag (a fiataloké is!) a buszon.
Nade inkább a kellemes részéről legyen szó. Rengeteg vadon növő csodaszép kaktuszt láttunk virágokkal + leandert. Hatalmas bokrokat, viragba borulva. Leírhatatlan.
Kaktusz Vieste városában

A kempingünk strandjánszintén
szintén
Ketner és Hugo
Vieste világítótornya naplementében
már kicsit sötéten a parton

Vieste
a szomszédban ilyen barlangok is voltak. Csak innen csodáltuk sajnos.
Szörf



A világítótorony közelebbről. Hugo, Kamila, Ketner



Sorol a hagyma :D Puglia állítólag hagymájáról híres... hát ha a tengerparton is tonnaszámra nő, akkor tényleg igaz lehet :)
Laci a kemping leanderei között

1 megjegyzés:

Patricia írta...

as usual great pictures!

Ciao