"Rövid" beszámoló egy hétvégéről

Tartalmas hétvége volt, mondhatjuk.

Előszöris fogalmam sincs, mit írtam már a blogba és mit nem... szóval a lakótársam megismerését azt hiszem, még nem részleteztem.

Pénteken hazaértem és előbukkant a szobájából Christie és anyukája. új-zélandiak, ahogy a portán mondták nekem. Mondjuk a név nem stimmelt. Sebaj. Eredetileg koreaiak, de Christie 9 éves volt, amikor Új-Zélandra költöztek. Nagyon szép lány, bár Attila szerint ez nem meglepő, a koreai lányok gyönyörűek. Az anyukája itt van Trentoban péntekig. Ő is aranyos. Bár ő kevésbé tud angolul. De ez nem probléma. Fél itt hagyni a lányát, aki most kezdi a mastert a Materials Engineering tanszéken (anyagtudomány, vagy mérnökség, vagy fogalmam sincs micsoda). Kémiából van BSc-je, de otthon még nem volt ez az MSc készen, ezért jött ide tanulni 1,5 évre. Ő se beszél olaszul :) Sokat beszélgettünk már, nagyon megnyugodtam, hogy egy kedves rendes csendes leányzó és nem egy kajabáló trendi olasz "partigörl". 23órás volt a repülőútjuk, amit 2 nap alatt teljesítettek, mert útközben megaludtak vhol Ázsiában. Kemény lehet.

Ja, bevásároltam egy csomó mindent. Szárítót, evőeszközöket, egy tányért, teásbödönt, klassz teleszkópos seprűt, lapátot... csak a szükséges alapokat. Ezen belendülve lakótársam édesanyja televásárolta a lakást... kenyérpirítótól kezdve a nemtudommiig :) Úgyhogy ezt a nagyon nagy és üres lakást lassan kezdjük belakni. Bár a pakolóhelyet még mindig nagyon kevésnek tartom. A hűtő is jó kicsi. De megleszünk vhogy szerintem :)

Szombaton mostam egyet és tapasztaltam, hogy a mosodában összesen 3(!) mosógép van... azért ez egy ekkora kolinak szerintem édes kevés lesz. És pénzbedobós, így a gép adja a mosószert, ami egyáltalán nem olyan finom Coccolinos illatú, hanem tucat mosoda illata van a ruháimnak :( ez nem tetszik annyira :( Majd láttam, ahogy lakótársam anyukája a nagybevásárlás után nekiállt főzni... előszöris a vásárolt polipot vagdosta össze. Ez nem volt vészes, nem okozott semmit bennem, hogy a lila tapadókorongos izét vagdossa... de aztán amikor feltette főzni, vmi leírhatatlan szag töltötte be a lakást. Nem hal szag. Nem tengeriizébigyószag... hanem vmi sokkal mélyebbről jövő bűz. Elképzelni se mertem volna, ilyen az, amikor egy polipot főznek. Egészségére annak, aki a főzés után még képes ránézni. Gyorsan áttoltam a kiterített ruháimat és becsuktam a szobaajtómat... de sajnos estére az egész lakás tele volt vele. Megerőltettem magam, kimentem hozzájuk beszélgetni... ott ették a főzés által rózsaszínre változott sós vízben kiázott polipdarabokat egy kis aprórákkal csemegeként.

Aztán aznap este Csikász-Nagyékhoz voltam hivatalos vacsira. Magyaros vacsi. A polip után jól esett friss levegőt szívni és semmire se tudtam gondolni, csak hogy finom otthoni ízeket ehetek. El is indultam. A buszmegállóban aztán egy meg nem mondom milyen nemzetiségű, csakis olaszul beszélni tudó srác próbált ismerkedni velem. Amihez nekem nagyon nem volt hangulatom. Hallgattam a zenét fülhallgatóval, és mindig odajött kérdéseket intézni hozzám, ami miatt ki kellett vennem a kellemes zenét... nem vette észre magát nagyon, hogy nem vágok jó arcot ahhoz, hogy ismerkedni próbál. Aztán szerencsére sikerült megértetnem vele, hogy igen, egy szót se beszélek olaszul, bármennyire nem akarta elhinni ezt... nem értem, miért olyan meglepő, hogy nem tudok olaszul, vannak még ezzel így pár milliárdan ezen a Földön. Aztán szerencsére nem tudott angolul szerencsétlen, így makogni próbált vmit, mire mondtam neki, hogy nem értem... nem értem, sorry... és végre békénhagyott.
Aztán a következő dolog a Piazza di Fieran ért... elnéztem a menetrendet, és az egyetlen értelmes busz, amihez csatlakozásom volt, az "escluso sabato"... vagyis kivéve szombaton... így várhattam további 20 percet este és még a vacsiról is elkéstem.
A vacsi isteni finom volt, gratula érte Zsuzsinak és Attinak. Töltött káposzta + pörkölt + tiramisu + tokaji borok. Hmm... nagyon jó volt. Aztán kinéztem visszafele a menetrendet, ami átszállással nem vmi egyszerű és hamar el kellett volna indulnom, így azt mondta kedves témavezetőm és felesége, hogy aludjak náluk, úgyis ismerem már a terepet és akkor maradhatok a "buli" végéig. Így is lett. Sean és Ivan úgy hajnali 1 előtt érezték elérkezettnek az időt a távozáshoz.

Aztán másnap reggel hazamentem. És olvasgattam, pihengettem... nem csinátam semmit. Gondoltam arra, hogy tanulok informatikát, de pénteken kaptuk azt az emailt, miszerint ha nov 20ig senkise tiltakozik a comprehensive exam eltörlése ellen, akkor eltörlik... azt hiszem vagyok elég lusta ahhoz, hogy holnapig várjak ezzel a nagyon nagy tanulással. Már úgyis beleástam magam kicsit... hátha nem kell jobban. :) lehet szurkolni és szorítani nekem!!! Amúgyse haladtam már a munkámmal emiatt a vizsgára való készülődés miatt. Ideje lenne. Jövő hétfőn a főnök látni akar, hogy update-eljük a munkámat... gondolom a hogysmint állok és mit csinálok én itt náluk esete. Szóval nem fogok most se unatkozni.