Azt se tudom, hol kezdjem a beszámolót. Előszöris annyira jó volt otthon lenni, hogy semmi kedvem nem volt visszajönni ide. Otthon volt családlátogatás, díjátvétel, Lacizás, otthonszépítés... és aztán tegnap délután repülnöm kellett vissza, ráadásul Bergamoba érkeztem, ahol még sose jártam és onnan még 2szeres átszállás és 3óra vonatozás után érkeztem csak meg este 9re Trentoba. Otthon félelmetesnek tűnt egy kicsit: mi van, ha késik a gép, ha elkavarom a vonatokat, meg eleve a repüléstől is mostanában félek.
De aztán jól sült el. A gép pontos volt, az út szép volt. Csak elkövettem egy nagy hibát, hiába találtam ablaknál jó oldalon helyet, abban a fejünk feletti csomagtartóban a táskám aljában hagytam a fényképezőt. Szomorúbb voltam induláskor annál, hogy ilyenekkel törődjek. Így elszalasztottam a legszebb légi felvételeket. Olyan gyönyörű felhőket és leginkább az egész Alpokat láttam, havasan, majd Olaszországban már nem havasan, de kristálytisztán... hihetetlen szép volt. Ültem és vigyorogtam. Csodaszép!!! Ráadásul Bergamotól nincsennek a hegyek messze, ezért már mikor megkezdtük a leszállást, akkor is hegyek között repültünk de alacsonyabbról, majdnem féltem is, de ott siklottunk a hegyek felett kicsivel, látszott minden házikó, ösvény... és azok a hegygerincek! Csipkék, hol havasan, fehér sipkában, hol szárazon és őszi erdővel borítva... ennyit tudok csak visszaadni belőle sajnos :( Fényképek nélkül. Jah és ugye délután utaztam, naplemente előtt... felhők közti naplemente volt és a hegyek alattunk nem hogy csak havasak vagy ősziek voltak, de narancsosak, napsütöttek... LEÍRHATATLAN!
Aztán nagyon ügyes kislány voltam és elértem a hamarabbi vonatot (hála a gyorsan megérkező csomagomnak), átszálltam Bresciaban, meg Veronaban és aztán így a tervezett 10 óra helyett 9re már Trentoban voltam. Attila lejött elém kocsival, köszönet neki! Aztán Zsuzsi adott vacsit, meg ágyat... hajléktalanként hajlékot adtak nekem :)
Ma meg már minden a régi kerékvágásban zajlik. Megvannak a szobatársak, a munkatársak, főnökök, mindenki. És én meg mindjárt indulok a kulcsaimért az új szállásomhoz.
Amúgy itt is nagyon hideg van már reggel. Éreztem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése