Péntek

Azt hiszem, váltok egy bérletet. Ma a reggeli levegő kicsit csipte az arcom, igy elhatároztam, hogy ma megint gyalog jövök fel Povoba. De ennek bérlet lesz a vége. Mondjuk a múltkori 40 perces időmet kerek fél órára javitottam hegynek felfele :) Nem tudom, hány méter szint lehet, de nagyon sok az tuti. Majd ma megnézem. Mondjuk legalább nem fáztam, sőt a végén a kabátomtól + pulcsimtól is sikerült megválnom. Nem csak én vagyok ilyen elvetemült, sokakat látok lefele meg felfele is gyalogolni ezen az úton. Sőt sokan futnak rajta, ami már azért nem semmi! Nekem elég gyalog is :)

Jövő héttől tuti beindul a munka is keményen, a nagyfőnök is beszélni akar velem a teendőimről, szóval nincs visszaút. Beindul a mókuskerék.

Elkezdtem a számtechet tanulni. Az összefoglaló, amit adtak nekem, az eddig nem tűnik nehéznek, de mivel nekem semmi alapom nincs hozzá, nem teljesen tiszta. A számba kell vhogy rágni, vagy nem tudom. Az tuti, időben elkezdek, már most készülni rá, mert igaz, hogy van egy csomó idő addig, de nekem bele kell rázódni az informatikus gondolkodásba... legalábbis megpróbálni... nagyjából... amennyire birok. Csak lesz vmi.

Ja, tegnap megérkezett Trentoba egy újabb kollega, Japánból. A szomszédba költöztették a piros házikóba, ahova engem is. Szomszédok vagyunk, amit ma éjjel meg is tapasztaltam, ugyanis a 3 hónapos gyermeke rendre jelezte, amikor éhes volt vagy nem tetszett neki vmi. Mondjuk jó kölyöknek tűnik, hallom hogy sir és pár perc múlva már meg is nyugtatják. És akkor csend van megint. Szerencsére nem orditott egész éjjel. Helyes :)

Tegnap este még egy kis olaszt is hallgattam. Annyira azért nem egyszerű nyelv. De rajta vagyok.

Na előkapom a csokit meg az almát és elkezdek dolgozni :)