Hétvége

Annyi minden élménnyel lettem gazdagabb ezen a hétvégén, hogy nem tudom, mident le tudok-e irni hirtelenjében. Csak tömören.

Előszöris szombaton úgy döntöttem, felmászok a Povo mögötti hegyre. Oltrecastelloból indultam. Onnan eljutottam a Celva nevű faluba, a Celva aljáig (ez az a hegy... az egyik hegy), ahol azonban csak sziklamászók tudnak tovább menni. Igy elindultam arrafelé, ahol már mezei turisták is birtokba vehetik ezt a csupán 900m magas hegyet. Azonban út közben két kis vérszomjas korcs majdnem nekemjött, igy inamba szállt a bátorságom és visszafordultam. De mondtam magamban, sebaj. Ha ezt a hegyet nem sikerült, akkor majd a másikat, a nagyobbikat (Cimirlo, majd La Marzola a neve annak). El is indultam, de a Marzola felé mutató út igencsak bakkancsos terepnek tűnt, én meg kis utcai cipőcskében nem szerettem volna nekivágni. Igy arra jutottam, hogy a Marzola nyugati oldalában húzódó csinos bicajúton tinglitanglizok (gyakorlatilag innen már nem volt szintemelkedés). Szép volt, a fák közül néhol ki lehetett látni Trentora, sőt mivel azért csak felmentem 900m körülre, a Brentáig is el lehetett látni. Szép volt. Sajnos azonban a lábam megfájdult :( Igy visszafordultam, nem mentem végig ezen a 6 km-es utacskán. Visszafordulva láttam egy jelzést, ami Povoba vezetett (gondoltam, röviditek). Kissé meredek volt, fájós lábbal nem volt egyszerű terep, de megoldottam. Útközben megint majdnem volt egy kutyás kalandom, de szerencsére ott ott volt a gazda is. Ja meg betévedtem egy privát telekre is, nem mindenütt olyan egyértelműek a gyalogutak :) De jól elkalandoztam, elsétálgattam, jól elment a napom. Kellemes volt. Csak a lábam ne fájdult volna meg annyira :(

Aztán másnap reggel 9re jöttek értem Csabáék és elmentünk a Garda-tóhoz. Malcesine-ből indul egy felvonó 1750m magasra. Na azzal felmentünk a fellegek közé :) Sajnos kicsit párás volt az idő, meg felhős, de ragyogott a nap, csak nem volt tiszta idő. De azért láttuk a tavat. Gyönyörű vidék :) Leültünk a fűbe és uzsonnáztunk, beszélgettünk. Aztán jött egy ló. Csak úgy a semmiből. Vágtázott a rengeteg turista között. Félelmetes volt. Aztán később rájöttünk, hogy ez egy turistákra bazirozó ló, ugyanis odament a kajákért... almákra hajtott. Szerencsétlenségemre és is épp almát ettem. Odafutott (félelmetes volt az a hatalmas állat), rámnyeritett, én elhajitottam ijedtemben az almát, erre elvágtatott a ló... félelmetes volt. Mindenki elképedve állt... nagyon muris és abszurd volt. Assurdo! (ahogy az olasz mondaná)

Majd Torbole-ban leültünk a partra fagyizni, és mentünk haza. Klassz kis kirándulás volt. Sok fotó készült, nem tudom, mikor lesz időm feltölteni. De igyekszem.

Két nap múlva otthon alszom!!! :D