Szombat, 3152m, Piz Boé megadta magát :D

Péntek este 11-kor hazajöttünk a barbecue partyról. Szombat reggel gyönyörű időre ébredtünk szerencsére. Passo Pordoinál többször jártunk, sosem sikerült "bevennünk" a Piz Boét. Először, amikor interjúzni jöttünk (Laci, Laca és én) tavaly júniusban próbálkoztunk vele, aztán mi Lacival és egy Welcome Office-os rendezéssel, felvonóval ugyancsak jártunk Passo Pordoin, sőt most legutóbb Lacával is az volt a cél, hogy megmásszuk a Piz Boét, de aznap reggel nagy hó esett (ott), így hegyet "váltottunk". És most, most igen, végre, valóban, igazán SIKERÜLT :) No de kezdem az elején.
Reggel elautócskáztunk, 11 órára értünk fel 2240m-re (Passo Pordoi, parkoló). Elővettük a bakkancsokat, mikor Laci (szokásához híven :P) itthon hagyott vmit... a túranadrágját. Szóval rövidnadrágban vágott neki. Én csak a fülvédőmet és a kissapimat felejtettem itthon, megvoltam nélküle :) Nekivágtunk. Éreztük magunkban az erőt, ami néha elég rendesen elfogyott a meredek morénahalmon, ami kicsit havas és jeges is volt... de felértünk 2848m-re a Rifugio Forcella Pordoi-ba (menedékház). A bácsi és a kissrác ladinul beszéltek, nagyon érdekesen, olaszosan és mégse :) Úgy döntöttünk, eszünk egy spaghetti alla ragut :) én még egy kávét is ittam, elvégre csak Olaszországban vagyok vagy mi a szösz :P És indultunk tovább a Piz Boéra (3152m). Hó is volt, meg ritkább is a levegő, meg csúszott is, meg voltak kötelek segítségnek, meg felfele is volt ám nagyon... meredeken... szóval felküzdöttük magunkat :) A cél felé haladva, az utolsó nehezebb szakasznál mégis minden fáradtságunk elszállt, mikor megpillantottuk a tájat... csodálatos, gyönyörű, szép... molto bellissimo :P Nem győztünk fotózni :) A csúcson volt egy Rifugio (Capanna Fassa), ahol megpihentünk. Itt már nem volt akkora nyüzsi. Megettük a "csúcsalmánkat" ("csúcscsoki" nem volt sajnos), pecsételtünk, meg karnyújtásnyira repkedő madarakat lestünk. A felhők jöttek és mentek. Hideg volt.
Lefelé mindig nehezebb, mint felfele, ezt régen megtanultam. Most se volt másként. Az utolsó funivia (felvonó) este 5kor elment, végig gyalogolhattunk lefelé. Ráadásul szokásunkhoz híven majdnem az eső kergetett le. Sűrű sötét felhő, villámlás, dörgés... izgi volt. De szerencsére még az eső se csípett el minket, csak hazafele volt hatalmas felhőszakadás. Aztán megnéztük az EB-t és kellemes elégedettséggel nyugtáztuk a napot :)