Bizony, leégtünk. Tessék csak bátran nevetni rajtunk, mi ma csak sírni tudunk a fájdalomtól. Reméljük, holnapra javul és nem leszünk közröhej tárgya a munkahelyen :) Megtanultuk, magas hegyre csakis naptejjel bekent arccal megyünk.
Mr és Ms Zorro amúgy ma takarított, csillog-villog minden. És jó feleségként főztem levest, sütöttem fasírtot, amit zöldborsófőzelék kíséretében fogyasztottunk. És még egy kis jégkrém meg csokitorta is vár ránk :)
Apropo a fenti fotón a fájdalom miatt nem tudtunk igazán mosolyogni, mindenki nézze el nekünk. De a kedvünk azóta is jó, amikor egymásra nézünk és látjuk a másik rikító vörös fejét :D
2 megjegyzés:
:D
Ráadásul a háttér miatt olyan, mintha Judit fején ilyen bohócsapka lenne :D
Megelőlegezem ezt az év fotójának :D:D:D
(Adri)
Na még mindig fáj beszéd közben? Az a bohócsapka hasonlat szetintem is helytálló :)
De azért szép pirospozsgásak lettetek :)
Megjegyzés küldése