Megint hétvége van (szerencsére). Így ma reggel pihenésképp úgy döntöttünk, megmásszuk a régóta áhított Marzolát. Ő az a hegy, aki talán a legközelebb található hozzánk, akit már annyiszor nekiláttunk meghódítani, de sose engedte (köd, eső, hó,...). És most sikerült :) "Csupán" 1735m, de vhogy nem akarta megadni magát... mostanáig. Felautócskáztunk a Maranza nevű menedékházig, onnan pedig csakis felfele. A Bailoni bivakháznál megpihentünk, már pár olasz ücsörgött ott (újságot olvastak + szalámit ettek sajttal, borral, grappaval). Kínálgattak minket, beszélgetni próbáltak. Mi meg válaszolni próbáltunk :) Aztán felmentünk a csúcsra, ahol egy olasz kissrác elegyedett szóba velünk. Bámulatos, hogy a kérdés megértése és egy "si" vagy "non" vagy "ungherese" szó használata mire nem elég :) Jó lenne már megtanulni egészségesen kommunikálni. Ezzel a tanfolyamon rajta vagyunk a dolgon ;) Node ott tartottam, hogy a csúcson is szétnéztünk, gyönyörű volt az idő, a hegyek, a völgy, a táj. Mint mindig. Aztán kényelmesen lesétáltunk. Átmozgattuk magunkat, kellemes nap volt. Mostmár jöhet a megérdemelt pihenés :)
Ja és egy pár fotót megint sikerült készítenünk :) Lássatok csodát:

Monte Bondone

Mi a bivakháznál :)

Cima Palon

"wiw-gyanús fotó" :)

Még mindig Juditka

Nos, Laca ez az a hegy, amit kinéztünk neked a Piz Boe után és a Marzola előtt megmászni :D

Itt lakunk :) (keresd a nyilat)

A Marzola teteje

L'omenet (Chegul teteje)

Csak azért, mert olyan szépek voltak a felhők :)

Vitorlázó repülőztek is meg paplanernyőztek is. Ez a gép közel jött hozzánk és integetett :) Laci bácsinak le is fotóztuk ;)

Ez meg itt "csak" Trento és a Brenta