ciaspolada

Tegnap (vasárnap) szervezett túrára mentem ciaspolaval (hótalp). Egész nap tartott, jól kisétáltam magam. Saját ciaspole-vel mentem :D Kora reggel "rossz" buszra szálltam, ami végül jobb volt, mint amit kinéztem, mert ez pont a találkozási helynél állt meg, míg a másiktól gyalogolni kellett volna 10 percet. Aztán busszal mentünk (egy egész busznyi ember) Bolzanotól még északabbra (Avelengoba), és megkezdtük a menetelést. Sok-sok "kalandban" volt részünk, ugyanis Edu (a feketebőrű, eredetileg nigériai, de Angliában felnőtt fiatal visitorunk) hegyi beteg lett. Igaz csak 2000m-ig mentünk, hozzá mentőt kellett hívni, meg teljesen elkábult, nem emlékszik történtekre. Az ebédünkre is több, mint egy órát kellett várnunk, majdnem elfelejtettünk fizetni (inkább elfelejthettünk volna, ugyanis...) és az motorosszános ambulancia elhagyott egy ciaspolat Edu kettője közül, amit kifizettettek velünk... minden összejött, valószínűleg itthon mi lettünk volna a csoport "kedvence".
De egyik tanulság, hogy míg otthon mindenkinek elege lett volna abból, hogy mindig ránk kell várni, az olaszokat a maga laza módján egyáltalán nem érdekelte, hogy egy-két órával később érünk haza, mind vidám és kedves volt velünk és kérdezősködtek a barátunk után, hogy jól van-e + amikor Edu visszatért közénk este, megtapsolták és mindenki ragyogott egész nap (és folyamatosan "kajabált"). Magyarországon szerintem leginkább szájhúzás ment volna, hogy fizettünk érte és vki elrontja... mennyire más nép.
Másik tanulság, amit a tegnapból levontam, hogy a kifejezés, hogy a baj mindig csőstül jön, igaz.
És még annyira jöttem rá este a buszon utazva, hogy az olasz rock egészen jó :)

Jöjjenek a fotók a következő bejegyzésben.