Ez a hét

Ez a hét is nagyon eltelt. Sűrű volt. Hétfőn fotózkodás volt a Centre-ben. Elég extrém beállásban, de majd meglátjuk, kíváncsian várom.

Aztán mivel csütörtökön Barbi és Boróka ment haza, előtte szerda este Csabáék rendeztek egy kis vacsit maguknál. Laci túlélte az angol és a magyar beszélgetéseket is :)

Csütörtökön jött hozzánk egy professzor Spanyolországból. Csak 1 napot töltött itt, de azon végig ment az eszmecsere. Leginkább Attila és a prof beszélt, én meg bölcsen hallgattam őket. Most így jött össze. Pedig igazán nem akartam kuka lenni. Aznap este 3-asban vacsorázni is elmentünk az Il Cappello nevű helyre. Jó volt. De ekkor már elég fáradt voltam. És még mottót (idézetet) is kellett keresnem péntekre, amihez én sajnos nem értek és időm sem volt, így késő éjjel meg hajnalok hajnalán kutattam az interneten egyet. Elég szégyellni való dolog, de nem igazán van személyes mottóm a kutatáshoz fűzve... ja meg amúgy sem.

Szombaton egy kis sétát terveztünk 5ösben (Attila, Zsuzsi, Csaba, Laci és én). Busszal felmentünk a Monte Bondonere. Fent hatalmas hó volt. Trentoban ugye semmi nyoma, de Vasonban leszállva azzal a problémával találkoztunk, hogy nem lehet túrázni, mert havas minden + a sípályát keresztezi az út. Hosszas bénázás után átjutottunk Viotebe (nagyon sokat nevettünk saját magunkon :)), ahol csodás táj tárult elénk (jó, az előbbi helyen se volt éppenséggel csúnya a kilátás. Az előbbi hely az, ahova Anyáékkal felmentünk, biztos emlékeznek rá. Csak most működött a sípálya :)). Nade Vioteban sífutó-pályák, meg hótalpas túrautak amerre a szem ellát. És persze szánkópálya :) Mi nekivágtunk "ciaspola" (hótalp) nélkül mások nyomában kicsit sétálni. Klassz volt. Majd a többiek szánkót béreltek és élvezték a sebességet, amit nekem nem igazán volt kedvem játszani. Nem a sebesség miatt, csupán pont olyan uncsi érzésnek éreztem kipróbálni, mint a korcsolyázást. Kipróbáltam és nem élveztem. Így csak ültem, fotóztam, néztem a többieket és süttettem az arcom a ragyogó Napon :) Készültek fotók. Következő bejegyzésben találhatók...

Tegnap este még hivatalosak voltunk egyik kollegám szülinapi partyjára. Megérkeztünk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, jól elvoltunk, majd hazaértünk. A bulihoz képest elég korán, azonban a kimerültségi állapotomhoz képest későn (11 óra után). A buli előttig a terv az volt, hogy vasárnap lesz az én pihenő napom, lustálkodunk, takarítunk, mosunk, kényelem. Azonban úgy döntöttünk, vesszük a fáradtságot, és vasárnap is reggel 7kor útnak eredünk... ciaspolada volt a cél. Magyarul hótalpas túra. Attiláék nem értek rá, csak Csaba, de hívtuk Christyt is. Fantasztikus volt! Christy is nagyon élvezte, mint ahogy mind a négyen.Nagyon klassz volt. Le is barnultunk kicsit, tűzött a Nap, meleg volt, hófehér hótakaró, lábunkon a hótalp, meneteltünk felfelé, a kilátás leírhatatlan. Laci leszögetzte, egyik legemlékezetesebb túránkat tettük. És így igaz. Megint rácsodálkoztam, milyen szerencsés is vagyok, hogy itt lehetek és olyan dolgokat láthatok és tapasztalhatok, ami ilyen örömet okoz. És most Laci is itt volt velem :) Eldöntöttem, veszek hótalpat a héten, és néha hétvégente a síbusszal felmegyek és túrázok, ha szép az idő. A legjobb sport. Kitaposott utakon, tiszta levegőn, átmozgat. A másik dolog, amit mihamarabb megtanulok, az a sífutás. Mindenki ott siklott a dombon, a síkon. Állítólag az úszástól is egészségesebb és mindent átmozgató sport. Ki fogom próbálni és kiderül ;) Aztán talán egyszer jöhet a hegyi sí... nem tudom mi a magyar neve. Helyi specialitás, a lényege, hogy speciális sível hegyet kell mászni, majd becsatolni a lecet és lesiklani. Ezt is ki fogom próbálni, remélem. :) Nade most alszom egy nagyot... úgy holnap reggel 7-ig.