Fotók - home, Gyöngyöstarján

I have some "non-hungarian" friends (yes, Patricia, this is also for you :P), so I decided to write also English comments...

Külföldi barátaim kedvéért angolul is írom a kommenteket a fotókhoz. Ugyanis szoktak kérdezgetni a fotókról... ezért.

Markaz (a village next to my grandma's house)


Attila (my uncle)
Zsófia és Judit (Do we resemble eachother?:))
Balázs - big boy

Laci és Zsófi
Mami és Zsófi (my grandma and my niece)

Testvérek :) (brother and sister)
szépség :) (a beauty)

Georgina (cousin of Zsófi and Balázs)
Laci és a lányok ;) (Laci and the girls :))
Laci játszik (Laci is playing)

Otília (cousin of Zsófi and Balázs)

Újra "itthon"

A FEBS konferencia véget ért. Laci értem jött Alpbachba, felkarolt és hazamentünk.
Pénteken "Adrizás" volt a részemről, Laci meg "fórumtalálkozott". Aztán voltunk Visontán, Tarjánban, Miskolcon, Nyíregyen, Debrecenben... hamar elszaladt az a hét is. Feltöltődtünk szülőkkel, tesókkal és gyerekeikkel. Megtekintettük a legapróbbat is, Ritát. Fotókat igyekszem tölteni az eseményekről.
Egy szombat esti baráti találka után vasárnap hajnalban indultunk Trentoba. A Burger King kitolt velünk, ugyanis zárva volt. Így máshol kellett ebédelnünk.
Aztán ez a hét is folyamatosan telik... munka, előadásra készülés. Aztán előadás előadása... ma megvolt, csak a mosoly hiányzott mindenki szerint az arcomról. Oké, bevallom, nem repestem annyira, hogy ebben a témában rohamszerűen, tömören, részletek nélkül kell átrobognom a diáimon és kicsit céltalanul álltam a reflektorban, kamera előtt, mikrofonnal behálózva... azért annak örültem, hogy nem izgultam, bár a hangom el-elcsuklott és én saját magamat rettenetesen idegesnek hallottam... furcsa. Nem értem, miért van ez. Miért torzul el a hangom anélkül, hogy bármi féle remegés lenne a testemben. Evvan.
Aztán kaptam a jó hírt, hogy elfogadták életem második cikkét, amit megintcsak Chris és Attila kezei alatt dolgoztunk ki. :) Öröm és boldogság, ma egy fagyit már el is nyaltam a hír tiszteletére :)
Amúgy itt jó az idő, szoknyát hordok és szeretem. Az olasz férfi kollegáim is örülnek eme ténynek, udvarolni is akad idejük. Hát ilyenek ezek az olasz pasik. Csak mosolygok rajtuk :)
A pizzát is lehet már az utcán enni a napsütésben. Itt mégegyszer elmondom, nem esik a hó (nem úgy, mint otthon)!
Na akkor most nekiülök a fényképeknek, töltögetem őket szépen, mindenki hadd gyönyörködjön bennünk és másokban :) Aztán már a puzzle is majdnem teljes, ideje lenne már befejeznem New York látképét. Meg aztán olaszból se ártana felzárkóznom. Kollegáim szerint csak romlottam a távollétemben és mostmár csakis olaszul nyaggatnak, próbálják kicsikarni belőlem a szót. Több-kevesebb sikerrel.
A fagyis bácsi most is bezárja a boltot minden nap ebédszünetben, amikor a sok munkás jön a közeli étterembe enni, meg mi is legyűrnénk egy krémes olasz fagyit a déli fogások után, dehát ilyen az, amikor üzleti érzék nélkül nyit egy morcos bácsi fagyisbódét egy térre.
Lacikám dolgozik keményen, csakúgy futnak ide-oda a számítások a gépeken, alakulnak az új gyárak, hétfőn Milanoban is volt megbeszélésen.
Szóval jól vagyunk, rendben vagyunk, tavasz van. Puszi mindenkinek!

szerda folyt köv

Ma tartott Denis Noble előadást. Elég "fenszi" volt és látványos. Virtuális Ember projectről. Aztán nekünk ajandékoztak egy példányt a vadi új könyvéből (The MUSIC of LIFE), amit névre szólóan dedikálkt mindenkinek.
Majd követte egy vitaest. Félreértettem, rosszul írtam az előző bejegyzésben, nem játék, hanem vitaest volt. Ami nem volt rossz. Kicsit sci-fis volt, de sok kérdés, sok válasz. Systems Biology célok, jövőterv, blabla. Előtte Hans Westerhoff és Mike White tartott nagyon klassz és vicces előadást.
Aztán vacsi volt. Már ebédre is spatzle volt, ami zöld nokedli, olasz kaja. Majd vacsi is olasz est volt. Paradicsomos tésztát ettem. Milánóinak hívták, de nem volt benne hús. Amúgy hal volt, meg vegetáriánus lasagne. Meg panna cotta. "Otthon" érezhettem magam. Éhes maradtam.
Aztán odajött még hozzám Daniel Kahn, hogy emlékszik rám, jelentkeztem anno hozzájuk PhD-ra (Hidde de Jonghoz).
Egyebet nem tudok írni máról. Talán most még este elmegyünk egy bárba folytatni a beszélgetést. Végülis a végéhez közeledik a szervezés, lazulni is kell. Várom a végét. A hó folyamatosan szakad. Rengeteg leesett.

kedd, Innsbruck

FOTÓK ITT

Elmaradás - szerda

Több okból lemaradtam a bloggal. Egyrészt pont tegnap döntöttek úgy, hogy a netet lezárják és csak a szünetekben engedik használni. Ami engem kicsit rosszul érintett, ugyanis a tegnap reggeli szekció elejét inkább átaludtam, majd bementem (volna) dolgozni, ennek-annak utánajárni a neten... nem tudtam.

Az idő nagyon hirtelen változik. Ma is volt már napsütés, meg szakadó hó. Most is esik.

Tegnap délután Innsbruckba vittek minket. Mostmár tudom pl, hogy miért az a jele az Alfa Romeo kocsinak, mint ami. Volt egy egy órás turistavezetős városjárás. Innsbruck kicsi. Aztán sok szabadidőt kaptunk mászkálni. Az idő hűvös volt, bár szerencsére éppen nem esett, a tejfehér felhők betakarták a hegyek tetejét és fotózni ilyen fényviszonyoknál szinte lehetetlen volt. Azért én a körtúra után egyedül is végigjártam a belvárost, hogy megpróbáljam. Majd találkoztam a magyar srácokkal, megnéztünk a Swarovski boltot, ahol kiállítás is található. Itt csatlakozott hozzánk egy kínai srác és még mászkáltunk. Aztán beültünk a híres Sacher cukrászdába kávét inni. Én forró csokit ittam, bevallom, nem ízlett.

Aztán busznál találkozás, vittek minket vacsizni. Kötelezően szét kellett szóródnunk, így én egy lánnyal ültem Manchesterből, egy másikkal Amsterdamból, egy szlovák srác ült mellettem Bécsből, meg egy eredetileg orosz nő, aki 19 éve Németországban él, meg ott volt még a lengyel lány, meg a két magyar fiú is odakeveredett. Meg persze sokan mások.

A vacsi alatt kiderült, hogy a szlovák srác (Martin) tud pár szót magyarul. Tökéletes kiejtéssel be is mutatta :) Majd én is megvillogtattam szlovák tudásom és mostmár tudom, hogy mikor mondják azt, hogy "Dobrigyen dobrokuty", ami egy tátrai kirándulásunk nagy feladványa volt. Megsúgom, ez két kifejezés, egymástól független. Az első a jó napot, a másik a jó étvágyat. Azt is tudom, hogy a "dobre" az az OK-nek egy megfelelője. Jót jelent. Még előjött belőlem gyermekkori nyelvi tudásom a "zmrlzina" (fagylalt) is. Leírni sajnos nem tudom ezeket a szavakat. De megint előtérbe került, hogy miért ennyire különböző ez a fránya magyar nyelv, hogy csináljuk, hogy ott csücsülünk szláv társaink között és nem hasonlít. Nem tudom. Ezen a konfin is már többször nekem szegezték ezt az elég sokszor előbukkanó kérdést.

Fél 12-re értünk vissza. Aztán ma (szerda) előadást tartottam. 250 fős előadóterem. Britney Spearses mikrofon, videórarögzítés, pointer + léptető, nagy kivetítő, reflektor. Huh. Érdekes módon, nem izgultam igazán. Vhogy szerettem volna megtartani az előadást és így nem féltem tőle. Pedig őszintén szólva ahogy észrevettem, én voltam a legfiatalabb előadó. Profok, poszt dokok tartottak csak ilyen kiselőadást (talán még egy lány meg egy srác volt aki lehet a PhD végén van). Szóval kihívás volt. Mivel nem izgultam nagyon, nem remegett semmim, azt hiszem, mindenki azt hitte, nagyon izgulok. Ugyanis ha majd' összeesek, akkor mindenki azt mondja általában, hogy nem izgultam, nem látszott, de ha nem is izgulok, akkor mindig úgy jöttek oda hozzám utána, hogy juj miért izgultam ennyire... szóval most fogalmam sincs, hogy sikerült. Túléltem, utána pozitív visszajelzéseket kaptam, remélhetőleg érthető volt.

Jacky Snoep nagy fotós, megígérte, hogy ma megmutatja, hogyan kell Photoshoppal tök jó panorámaképeket montírozni.

A lakótársam (szomszéd szobából egy angol srác) pedig pár napja reggelinél mesélte, hogy átsífutotta Grönlandot a barátaival.

Itt van Novák Béla doktoránsa, Ahmed, aki nagyon aranyos srác, mosolygós, kedves.

Vannak törökök, találkoztam egy román lánnyal is... változatos társaság. De amúgy nem egy rossz csapat gyűlt most itt össze.

Ma Hans Westerhoff beharangozott vmi játékot. Vmi közös progi lesz este úgy néz ki.

Holnap még egy utolsó derbi, meg egy búcsúparty és péntek hajnalban indulok haza. Már nagyon várom.

Vacsi

Ez egy bejegyzés kifejezetten a témavezetőmnek. Ma a vacsihoz Sacher tortát szolgáltak fel :) finom volt :)

Hétfő, ilyen az én formám

Ma "pihenőnapot" tartottam. Ami annyiból áll, hogy a délutáni síszünetben normális ebédet ettem (nem csak az előrecsomagolt két darab szendvicset) és aludtam. Eredeti tervem fényképezgetés volt. Dehát ma olyan hülye az idő, hogy reggel végig ragyogott a Nap, aztán ebédre elkezdett esni a hó és azóta hideg szeles hóvihar és napsütés váltogatja egymást. A fényképezés sajnos a hóviharba esett.

Az ételekről nem is beszéltem még. Finomak. Igazi husik, igazi fűszerek, desszertek, levesek... Tegnap mondjuk csak hal vagy gombás paprikás-szerűség volt, az utóbbit ettem nokedlivel, gombát félrekaparva. Isteni volt. Láttam egy kis tejfölt is úszkálni benne. Meg savanyúkáposzta csípős ubisalival... hm. Jól érzi magát itt a gyomrom :)

Ma este másokat szenvedtetnek poszterszekció címmel. Aztán holnap délután Innsbruckba visznek. Lesz turistavezetős városnézés, meg vacsi valahol.

Készítettem néhány fotót. Még az első napos reggelemről, meg most a hóviharban.