Megint úton vagyok. Szeretek utazni. Összepakolni (najó, ezt a részét nem szeretem), aztán kigondolni, mivel és hogyan megyek. Elkészülni, kimenni az állomásra és felszállni egy vonatra.
Általában sokat utazom egyedül. Ha belegondolok, rengetegszer megtörtént már. És bár mással utazni is klassz, a magányos verziónak is megvan a bája. Egy bizonyos hangulata. Olvasnivalók közül választok, bámulok ki az ablakon, beteszem a zenét a fülembe és pihenek. Egyedül vagyok. Szemlélődöm.
Szeretem nézni, ahogy a vonat mellett a vezeték siklik. Mindig olyan érdekes hullámot ír le. Szeretem nézni a falvakat, városokat, ismeretlen (vagy ismerős) épületeket.
Végülis most is jól esik kimozdulni kicsit. A ma reggelem kényelmesen indult. A héten végig zuhogott az eső, ami undorító volt, azonban ma elállt és a párás levegőben ki-kibukkantak a hegyek havas fenyvesei. Olyan szépek, amikor porcukrosak a fák, a kopár részek meg roskadoznak a hatalmas hótakaró alatt. Idén van hó rendesen.
Aztán Laci kikísért az állomásra. A vonat megjött, én felülltem rá. Szokásos módon betettem egy kis zenét és elővettem egy kis olvasnivalót. Jójó, munkát, dehát ilyen vagyok. Az is szórakoztat :)
Bolzanoban már megláttam a világoskék eget. Úgy megörültem. Régóta nem láttam az eget. Ilyenkor mindig megmosolyogtat.
A jegyemre kíváncsi voltam, ugyanis feltűnően olcsón vettem. Határt átszelő, Eurostar (mint egy nemzetközi IC, csak itt adnak áramot is a laposhoz). De többször kezelték és egy szót se szóltak. Szóval simán ment.
Ausztriában megjelent a hó az út mellett. Igen, a meteorológia szerint is itt hidegebb van. Hát látszik. Trentoban csak az eső esik és már volt 20 fok is, "ideát" meg minden tiszta hó, minden fehér.
Egy részen kicsit féltem is, hogy elakad a vonatunk. Lassan is haladt, meg is állt és a hó is túl soknak bizonyult ott. Mondjuk a Brenneren nem csoda. A határon igazoltattak. Aztán késését behozva megérkeztem Wörglbe.
Arra számítottam, hogy az előírtak szerint senkise vár az állomáson és lesz 3 órám várost nézni. Nem így lett. Egy alacsony szőke nő állt a bejáratnál hatalmas FEBS Sys Bio táblával. Odamentem, köszöntem, köszönt, törte az angolt és a listán megkereste a nevem. Aztán odamentünk egy merci (mercedes) taxihoz és betett. Közölte, hogy kb egy fél óra Alpbach. Mondtam, jó. Kérdeztem tőle, hogy került ő most ide, mármint van-e még más is, akit felvesz, de gyorsan rávágta, hogy a másik nem jött és aztán csörgött a telefonja. Innentől kezdve végig a headsetjén csüngött. Őrült módon vezetett, mindent csinált, csak nem a kormányt fogta és láthatóan nem az útra koncentrált. Érdekes élmény volt.
A szállásomon kitett. Megköszöntem, danke, csüsz, ennyi.
A szállás egy olyan tipikus osztrák hézikó, az a hatalmas, körerkélyes, hegyi sokszobás faház, faragott oszlopokkal, hófödte tetővel. Síri csend. Benyitok, sehol senki. Ezért lesétáltam a Kongresszus Központba. Merthogy hiába itt vagyunk a hegy közepén egy kis faluban, ilyen üvegtetős konferencia centernek lennie kell. Szóval ott már találkoztam a főszervezőkkel, közölték, hogy regisztráció csak később van és hogy felhívják a szállást. Felhívták, visszamentem. Egy néni ideadta nekem a tető egyik szobáját. A plafon borzasztó alacsony, én és épphogy nem verem be a fejem néhol. De a szoba egyenlőre meleg, tiszta, a fürdőben természetes világítás van a tetőablakkal. A bútorok régiek, kis romantikus az egész.
Szobám elfoglalása után a szakadó hóban lesétáltam a Sparba venni vmi finomat. Gondolkodtam én éttermen is, de útközben csak egy pizzériát találtam... hát most kösz, de kösz nem...
A Sparban találtam olyan harapós vékony fűszeres kolbászt, mert igazi friss zsemlét és egy csomag TV paprikát is. Nem volt kisebb kiszerelés, de muszáj volt megvennem. Aztán válogattam a Milka csokik között és egy mangó lével tettem fel az ire a pontot. Séta közben majdnem eldobtam az agyam, amikor a sűrű hóesésben oldalra fordultam és 1,5 méterre a járdától ott sorakoztak a felvonóhoz... sí :D gyerekpályának tűnt, bár a végét nem láttam és egy-két felnőtt is síeltrajta. Hát mondom, ilyen nincs.Egy gyönyörűszép kicsi falu festett házakkal, kanyarog felfele és annyira a hegyoldalban van, hogy itt is van egy picike pályácska. A templommal szemben. Hát nem édes? :)
Aztán most ettem és fotóztam. És szerintem pihenek. Lehet, megnézek egy filmet... A köd rámcsücsült, az ablakból minden tejfehér. Mára ennyi a beszámolómból. Így is jó hosszú lett. Puszi mindenkinek.
