2008. május 12., hétfő

Pünkösd (alias Pentecoste): a római katolikus ünnep, amit olaszok nem ünnepelnek...

Olvasok az esszé-íráshoz. Laci tanul.

Még nem fotóztam le azt a táblácskát, ami kiváltképp szimpatikus nekem nem messze az egyik egyirányú utca végén: 2 db behajtani tilos tábla egymás alatt. Valószínű ez olyan olaszoknak szóló tábla... hogy ez nem csak amolyan jelzés értékű, hogy nem érdemes behajtani, de tényleg nehogy vki behajtson arra. Vicces :)

Ma végre kaptunk szelektív kukákat a lakásunkba :) Mert szabálysértő, ha nem így járunk el. Úgyhogy van cuki kék, meg sárga és egy barna is :D bőszen el is kezdtem szelektálni a papírt, palackot, fémet, szerveset :) szerintem ez jó.

Holnap olasz, azt hiszem ma tanulok is rá kicsit. Ideje lenne nem lemaradni és hasznossá tenni a passzív tudásomat (és nemtudásomat).

Végül egy-két fotót közzé tennék az otthon eltöltött időszakról. Unokaöcsik, -húgica, meg család, meg autómosás. Mi szem-szájnak ingere :)

Laci és Zsófi:
Judit és Zsófi:



Balázs fagyizik :)
Mindenki fagyizik :)Dávidka és Jozef:
Folyik a munka (hintaállítás az unokának):
Autómosás vagy mi a szösz - hadi felszerelésben ;)
Póz :D (Sztúpid görl, sztúúpid görl - Pink)
Laci mos
Józsi csak néz :)
Husisütés esőben :)
Esőverte kinti sütés... evés a kazánban :D
Dávid és a kerti munka :)

2008. május 10., szombat

Kirándulás

Miután ma felkeltünk, blogot írtam, megettük a maradék paprikás krumplit, takarítottam és a meteorológiának nem jött be az esős idő, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kirándulgatni. Vittük az olasz Lidlben vásárolt császárszalonnát (végre vmi otthonias hústermék)... hiába. Felsétáltunk a Chegulra. Nagyon sütött a nap, meleg volt. Hamar felértünk, de sajnos egy kis pihi után igyekezni kellett lefele, mert koromsötét felhő bukott át a Marzolán. Szerencsére pont leértünk az eső előtt. Hazafelé az úton a szél tördelte a fákat, kerülgetni kellett, siettünk is. Minden ki lett számítva, de a szalonna vacsira megmaradt.
Egy pár fotó a kirándulásról és aztán az itteni naplementés felhőkről:
állat:


Laci:
Povo (felirataimmal :)):

pihi
Ez a felhő csak a kezdet volt:

Ez már itthon készült:
Monte Bondone felett az ég:

Fotók + ami kimaradt

Újabb fontos információ jutott eszembe. "Nériáó" igazi capoeira mester és hetente kétszer "edz" és ezt megosztja másokkal is... inkább oktat... és állítólag jó a hangulat meg vicces. Én elzárkózom a capoeiratól, mert sose tetszett igazán, de most hogy elmesélték, hogyan is néz ki egy "foglalkozás", az tuti, hogy elmegyünk Lacival és kipróbáljuk. Max a melegítés után lelépünk :) Ugyanis jól átmozognak, bemelegítenek, majd kinyújtanak mindent amit ki kell és aztán alap lépéseket tanulgatnak. Namármost ez Laci hátának is lehet, jót tenne, meg az én rugalmatlan ízületeimnek is. Meg amúgyis vicces. És Patricia (az informatikus brazil lány) azt mondta, majd ő meg táncolni tanít akkor és ott... apropo "Nériáó" :) is megtaníthatna, mert elég lazán nyomja ezt a táncosdit. Aranyosak.
Szóval pár fotó:
Alan, Laci és Nerio:
Egy spanyol lány (tudnom kellene a nevét, de nem :)), Ketni (vagy vmi ilyesmi és nem tudom hogyan van leírva), nah ő az, akit nem tudok kicsoda, Judit és Fabbio... lehet röhögni :D
Hát igen, itt ropom a toporgást :D
Igggazi partifotó, lehet jujjozni:
Patricia (az infos csaj), Ketni és Juditka
Paprikás krumplit így is lehet enni:
Az ünnepelt és a paprikás krumpli

Brazil tánclecke 2.

Jó régen nem írtam már bejegyzést. Pedig néha néha egy gondolat eszembe jut, hogy meg kellene osztani, de nem volt hozzá érkezésem (Adri, tessék örülni ezen a mondaton!:)). Itt is melegszik az idő, de a meteorológia amennyire jól működött eddig, most képtelenek eltalálni a várható időjárást. Otthon is voltunk egy nagyobb szüneten, nagyon klassz volt. És most megint itt ülünk és tekerjük a mókuskereket. Ezen a héten volt egy informatikus kurzusom, egész jó volt. Fejlődő országok helyzete és telekommunikációs felszerelése (bár nem tudom mi a helyes és szakszerű kifejezés erre). Sokat okosodtam belőle (bár a PhD témámhoz semmi köze se volt), jövő héten vár rám a leadandó + vizsga.
Judit:Olaszország 1:0, vagyis képes vagyok az őrült módjára közlekedő, rettenetesen kanyargós buszokon inni anélkül, hogy magamra önteném + már olvasni is kezdek megtanulni a buszon + talán jobb pillanatomban a hátrafeleüléstől se leszek rosszul (leszögezném, ezek nem jelentenek problémát otthon, de aki itt valaha buszozott, az tudja, miről beszélek. Itt a kapaszkodás és mások ölébe nem esés is óriási teljesítmény). Ordítozós népség, az tuti, de azt hiszem, Lacival mi is feljebb vettük már a hangerősségünket sajnos... nem sajnos... otthon sajnos, itt meg túlélünk és beilleszkedünk egy más kultúrába :) Talán egyszer-kétszer olaszul is sikerült megszólalnom juhhé. Csak az bánt minket, mennyire messze van tőlünk mindenki, aki számít :(
No de a címből már ki lehet találni, hogy egyéb mondandónk is akad: tegnap volt Alan búcsúbulija (itt a mi kolinkban egy másik épületben). Alan Lacival dolgozott, most fejezte be talán a mastert (vagy vmi munkát) és ma utazott Párizsba a barátnőjéhez és nem lehet még tudni, hogy visszajön-e ide az egyetemre dolgozni, vagy ott folytatja a tanulmányait. Alan brazil, ő az, akinél a múltkor is hivatalosak voltunk a mulattságra. Az ő tiszteletére összedobtam egy igazi paprikáskrumplit igazi gyulai kolbásszal. A buli olyan "lazán" (szokásosan) kezdődött. 9re volt meghirdetve, fél 10kor még a házigazda se volt sehol. Majd jöttek és jöttek az emberek... rengetegen... mind brazil! Őrület, mennyien jöttek. Najó, voltak olaszok is. Meg vhogy odacsöppent pár erasmusos diák is + egy pár "sötétkék" (aki tudja a kifejezést, az tudja, aki nem, az pedig találgasson miért nem írok semmi megkülönböztetőt ezekről a srácokról). Vhogy odakeveredtek. Lacának is tetszett volna a szitu, ahogy karbatett kézzel biztonságiőrként figyeltek minket vagy egymásnak mutogatták a mobiljukat... :) A lényeg, hogy ott voltak a múltkori buli tagjai + sokan mások. Megismerkedtem egy informatikus csajjal, aki még angolul is egész jól tud + egy sráccal, aki jövőre felvételizik informatikus doktoránsnak (és mellesleg ő a pampák királya :D illetve ő délről jött, ahol annyira nem tudnak jól táncolni, csak kicsit, de tehenet őrizni annál inkább :)). Szóval nevezhetjük kicsit szakmabelinek őket. Ja meg a világ is kicsi és volt 2 magyar lány. Sőt, az egyik Laci sulijába járt... tényleg kicsi ez a világ. Mostmár elég sok nevet sikerült megjegyeznem, meg már ismerősként kezeltek, jó kis csapat. Jah és büszkén, dagadó mellel jegyzem meg, hogy 3 brazil is megdicsérte a tánctudásomat :) Az egyik olasz erősködni próbált egy kis mai slágerrel, de a brazilok leszavazták szerencsére és újra szólt a "foha", a "szamba", a "pagadzsa" (annyira nem értek hozzá, hogy kell leírni, bocs). Most nem mojitok készültek, hanem vmi más, ami ugyanaz mint a mojito, csak menta helyett citromlé volt benne. Lime, jég, hawaii-dizsi :) Roptam a toporgást, egyre ügyesebben megy ez nekem :P Jól éreztük magunkat. Éjfél után a kolirend miatt végetért a buli, de kb 8an még a konyhában beszélgettünk... illetve ők falták a paprikás krumplit, mi meg örülünk neki és annak is, hogy olyan hasznos informásiókra tettünk szert, hogy ha véletlen Rioban járnánk, inkább angolul érdeklődjünk a cukorsüveg után, mint portugálul, mert nem jól ejtjük és így egészen mást jelent (csúnyaszót).
Készültek igazi partifotók. A mi adagunkat most teszem közzé, a többit meg majd elkérjük a többiektől... nagyon vad :P Puszi.

2008. április 18., péntek

Cseberből vederbe... lambadával :)

Tegnap este hirtelen meghívásból hirtelen felindulással buliba mentünk. Most Laci ismerettségi köréből egy brazil srác hívott meg minket egy kis vacsis-táncos mulatságra. Az este arányai a következők voltak: 5 brazil, 5 olasz, 1 spanyol és 2 magyar... Mivel minden nyelv - a mienken kívül természetesen - közös ágra vezethető vissza, mindegyik perfekt olasz, de ha portugálul beszéltek se volt különösebb problémájuk a kommunikációval. Nos, mivel pont ugyanezekre a nyelvcsaládokra jellemző, hogy vmi miatt nem erősségük az angol, egy kicsit megint a szokásosan éreztük magunkat. De azért mégse. A kaja ehető volt, fűszeres-húsos (megjegyzem tészta nélküli), a zene eléggé brazil, a társaság meg vigyorgó dél-amcsi táncos népség. Mindegyik folyamatosan toporgott... bámulatos volt, mennyire csak a ritmus, mennyire természetes mindnek... lány vagy fiú, lényegtelen. Mind ropta főzés közben, evés közben, ivás közben. Nem nagyon, csak úgy egyszerűen meg se állt a lábuk :) Ja a zeneszámokban mi nem sok különbséget véltünk felfedezni. Ugyanaz az alap kicsit más dallammal, de lényegében képzelje el mindenki (aki ismeri) a Rio nevű szórakozóhelyről lassan morajló latin hangokat. Bár itt kevésbé volt idegesítő, mint a Martosban :) Kifejezetten tetszett :) A hangerő nagy volt viszont. Aztán keverték a mojito-kat... úgy pucolják a lime-ot, mintha mindigis azt csinálták volna :) Aztán volt vmi helyi brazil desztillált tömény ital... ami borzalmas volt szerintem. Rájöttem, azért tesznek minden ilyen innivalóba jeget és cukrot, hogy kibírják ezeket az ízeket :) Rém kedvesek voltak, sürögtek-forogtak és közben járt a lábuk :) Az est fénypontja akkor jött el, amikor megszólalt a "lambada". Igen, az áltsulis korunkból mindenki által halandzsaszöveggel kívülről fújt lambada. Mostmár azt is tudjuk, hogy ez egy brazil szám és ők nem röhögtek rajta + hozzánk nem igazán a teljes verzió jutott el. A szám fele kimaradt az életünkből :) Aztán ha hiszitek, ha nem, de én is roptam a brazil lépéseket :P Sőt, még Laci is csatlakozott egy kis időre (bár ő csak a könnyebb lépésekre volt rávehető). Igazából szerintem nevethettek rajtam, mert hiába mutatták, nem sikerült még csak le se követnem az apró topogások mibenlétét, de mozogtam úgy ahogy ők és kész :) Beszélgettem (nehezen, nyögvenyelősen, keveset, angolul) egy brazil lánnyal, aki mondta, hogy ők nem tanulják iskolában a táncokat. Mindig van karnevál, meg amúgyis ez úgy jön. Szóval tudnak szambát, meg az északi-brazil helyi "fohát" (elképzelésem sincs, hogy írják, de vmi ilyesmi) és még ki tudja mit. Az egyik srác az egyik csajjal táncolta kétszer is a "fohát", látszólag nem nagyon kellett koncentrálniuk a lépésekre. Szóval jó kis csapat volt. Hajnal 1re értünk haza. Mind "materials engineer", mosolygó, kedves, életvidám, természetes emberek. Mutattak fotót arról, ahol egyetemre jártak... egy kis sziget nem messze a parttól, hát igen. Gyönyörű lehet.
Néhány érdekesség: a mojitot mind egy pohárból itta... ők nem szőröznek a ki kinek apohara és nehogy a másik után igyon. Meg aki esetleg abban a tévhitben élne, hogy sötétebb bőrűek úgy, mint az olaszok, az téved. Najó, talán kicsit sötétebbek, mint a skandinávok, de teljesen európai mind. Egyik másik kifejezetten hófehér.
Ha eljutnak hozzánk a fotók, közzé tesszük.

2008. április 6., vasárnap

virág

Kinyílott :) Szép:)

2008. április 5., szombat

szombat, Dosso di Costalta

Ma kirándultunk. Sajnos elég hűvös volt és szeles és nem volt vmi verőfényes nap. Fel szerettünk volna menni Dosso di Costaltara, de a túristaút tükörjeges volta miatt visszafordultunk a vége előtt. De szépen elsétálgattunk azért az erdőben. Most készülünk Csikászékhoz "buliba" :)
Egy párat ma is fotóztunk: